Bizonyára sokakat idegesít, hogy elmúlt hetekben 100 dollár/hordós olajárról szóló prognózisok is megjelentek, miközben Nick Butler a Financial Times (FT) szakírója, aki évtizedeken át szolgált a BP-nél és néhány évig a cég stratégiájával is foglalkozott, legfrissebb blogbejegyzésében 50 dollárt jósol. Pontosan azt írja: valószínűbb az 50 dolláros ár, mint a 100 dolláros.

Joggal tehetik fel a kérdést az autósok, akiknek a pénztárcája erősen megérzi ezt a különbséget, hogy kinek higgyenek, hogy nem kamu-e minden ilyen prognózis? Butler érvelése talán választ ad erre a kérdésre. A nyersolaj áringadozásain rengeteg pénzt lehet keresni, ezért sokan nagy tétekben spekulálnak rá, ám mivel árupiaci termékről van szó, azért a háttérben jelen van a valódi olajpiaci kereslet és kínálat, ami hosszú távon szabályozza az árakat.

Kapcsolódó

Tavaszi láz

Elmúlt a tavaszi láz az olajpiacon - kezdi cikkét arra utalva, hogy a londoni Brent ára 2-3, az észak-amerikai WTI-é pedig 4-5 százalékkal csökkent az elmúlt napokban. Az előbbi 80 dollár/hordó közeléből a 76 dollár felé, az utóbbi a 70 dollár feletti szintről 67 dollár felé vette az irányt. Az FT szerzője szerint további csökkenés várható, mivel alábbhagy az a felhajtás és spekuláció, amely az elmúlt hetekben hátszelet adott a dráguláshoz, és így teret nyernek a gazdasági fundamentumok.

Valójában eddig is látszott, hogy nem borult fel a kereslet és kínálat egyensúlya. Az áremelkedés egyik okát a venezuelai kitermelés visszaesésében látták az elemzők, ám valójában az ottani kieső exportot gyorsan pótolni tudják más termelők, mindenekelőtt az USA olajpalacégei. Az utóbbiak kitermelése hónapról hónapra emelkedik.

Átkozott politika

Butler szerint az áremelkedést a politika hajtotta. Egyes kereskedők azt gondolták, hogy a kínálatot durván leszűkítheti egy közel-keleti háború Szaúd-Arábia és Irán, vagy Izrael és Irán között. Ezt a spekulációt erősítette, hogy Donald Trump amerikai elnök kihátrált az iráni atomalku mögül, amely azzal fenyegethet, hogy az USA megpróbálhatja korlátozni a perzsa ország olajkivitelét.

A szakértő azonban a valós történések alapján nem tart valószínűnek egy közel-keleti háborút. Izrael brutális tűzerejére és haditechnikájára támaszkodva enélkül is korlátozni tudja Irán befolyását Szíriában és Libanonban.

Trump nem mutat hajlandóságot arra, hogy erősítse az USA közvetlen befolyását a térségben, és bár a nyugati országok vállalatait belekényszerítheti egy embargóba, ám senki sem gondolhatja komolyan, hogy Oroszország és Kína követné ezen az úton, azaz Teherán ne találna vevőt az olajára.

Mi történt?

Az áremelkedés hatására az olajtermelők felpörgették a tevékenységüket, hogy kihasználják a helyzetet, amelyről tudták, hogy átmeneti. Aztán az OPEC már a múlt héten jelezte, hogy nem akar túl magas olajárat, majd Vlagyimir Putyin orosz államfő is letette a voksát 60 dollár mellett. Szóval hol is tartunk most?

A kínálat oldaláról az USA-ból és Irakból több olaj kerülhet a piacra, miközben a kereslet is fokozatosan nő. A kettő egyensúlyban marad, s mivel a fizikai piacon nincs hiány, az ár valószínűleg az 50 dollár/hordós szint felé indul 100 dollár helyett. Ez az az szint, ahol az amerikai olajpala-kitermelők egy része veszteségessé válik, illetve a szaúdiak és mások elkezdik komolyan limitálni exportjukat.

Az ár így 50-60 dollár/dollár körül ingadozhat. Persze a hedge fundok, amelyek az elmúlt hetekben belelovalták magukat a drágulásba éppen úgy megtehetik ezt az áreséssel kapcsolatban is. Mindkettőn sokan kereshetnek és sokat bukhatnak - az FT szakszerzője azonban nem hullat krokodilkönnyeket, amikor az utóbbi történik.

A fotó forrása: Shutterstock