Nem egészen egy évvel azt követően, hogy jelentős győzelmet aratott az amerikai törvényhozás időközi választásán, a republikánus párt működőképessége elvesztésének határára került - írja a konzervatívokhoz közel álló Washington Post. Az egykor erősen hierarchizált pártban jelenleg egymást ostorozzák a befolyásos politikusok, akiket láthatóan leginkább az indulatok vezérelnek.

A centrifugális erők felerősödését mutatta, hogy néhány tucat konzervatív politikus gyakorlatilag lemondásra kényszerítette John Boehnert, a képviselőház elnökét. Ugyanez a társaság elérte, hogy a republikánusok frakcióvezetője, Boehner legesélyesebb utóda, Kevin McCarthy csütörtökön visszavonja indulási szándékát, arra hivatkozva, hogy friss arcok kellenek a párt vezető posztjaira, akiket mindenki támogat, nem csupán a többség, amire ő számíthatott volna.

Sehol senki

Az ismert utód visszalépése után azonban senki sem tudja, ki vehetné át a képviselőház vezetését, miközben a szavazásig nem egészen három hét van hátra. Teljes a zavarodottság, akárcsak egy banánköztársaságban - jellemezte a helyzetet Peter T. King republikánus képviselő. Senkinek sincs semmilyen terve vagy legalább előrejelzése arra, hogy mi történjen vagy történhet. Pedig a tét nem kicsi: a képviselőház elnöke a harmadik legfontosabb politikai vezető az USA-ban az elnök és az alelnök után.

Mindez csak rátett egy lapáttal arra az összevisszaságra, amely a republikánusok elnökjelöltségéért folyó küzdelemben az elmúlt hónapokban kibontakozott. Jelenleg remény sem látszik arra, hogy olyan valaki nyerje el a párt támogatását a végső összecsapásra, aki rendet teremthetne a republikánusok háza táján.

Szép remények

A párt idősebb politikusai abban bíztak, hogy az elnökjelöltségért folyó házi versenyben tekintélyes szenátorokat, illetve amerikai államok volt és jelenlegi kormányzóit tudják felvonultatni. Úgy gondolták, hogy ez éles ellentétben lesz azzal a furcsa csapattal, amely a 2012-es jelölésért harcba indult, miközben a demokraták térfelét eluralja az egyedül masírozó Hillary Clinton show-ját körüllengő "dögunalom".

Ennek azonban éppen ellenkezője történt. A politikusi-vezetői felelősségvállalás kifejezetten tehertétel a politikusi múlttal rendelkező indulókon, szemben azokkal a kívülállókkal, akik a washingtoni eliten köszörülik a nyelvüket. A népszerűségi listákat vezető Donald Trump milliárdos celeb legkedvesebb szokása, hogy a republikánus elit gyengeségéről és szeplős múltjáról beszél gyűlésein.

És a politikusok szapulásában nem marad egyedül. Egy másik elnökjelölt, Mike Huckabee, Arkansas volt kormányzója e-mailban tudatta támogatóival, hogy McCarthy visszalépése voltaképpen csak az első lépés abban, hogy lerombolják a korrupt washingtoni elitet a sárga földig, és újjáépítsék Amerikát.

Ellentmondás

A káosz furcsasága, hogy hátterében éppen az az erő - a politikai elit elleni vehemens fellépés - áll, amelynek egy évvel ezelőtti győzelmüket köszönhették a konzervatívok. Arról a belső lázadásról van szó, amely életre hívta az ultrakonzervatív Tea Partyt és lehetővé tette, hogy az ellenzék meghódítsa a kongresszus mindkét házát. A párt 2014-ben 13-mal, 63-ra növelte képviselői számát az alsóházban, amivel 1920 óta nem látott többségbe került.

E siker nyomán a konzervatív politikusok és embereik egész serege áramlott Washingtonba azzal a reménnyel, hogy annak ellenére meg tudják valósítani programjukat, hogy a Fehér Ház ura demokrata. Várakozásuk azonban nem teljesült, ezért most a Barack Obama ellen felvonultatott erőiket saját párttársaik ellen fordították.

Baj lesz

A dolog rossz véget érhet a szempontjukból Ugyanazokat a gyengeségeket mutatják, amelyek miatt az elmúlt hat elnökválasztásból ötöt elvesztettek. (George Bush és Al Gore versenyében az előbbit csak a választási szabályok olyan értelmezése segítette hatalomra, amely neki kedvezett.)

Trump mit sem törődve a népszerűséggel járó felelősséggel máris számos olyan megjegyzést tett, amellyel megsértette a nőket és a bevándorlókat, akik fontos szavazócsoportot képeznek az egyre sokszínűbb USA-ban.

A republikánusok hátországa egyfajta kompromisszummentes kiállást vár a párt politikusaitól. Olyan fellépést, amelyet egyik szenátoruk - focihasonlattal élve - egy hatvanméteres beíveléshez hasonlított. Az ilyen könnyen hárítható labdákat a vesztésre álló csapatok szokták rúgni a meccs végén, abban a reményben, hátha mégis sikerül az ellenfél kapuja gyötörni a labdát.

Jóravaló emberek ezek a pártaktivisták, de értik, hogy Washington nem az a hely, ahol valaki egyszerűen az utcáról besétál a törvényhozásba vagy a kormányba, és megvalósítja, amit akar. Ez a politikai iszapbirkózás világa - fejtegette egy veterán republikánus politikus.

Minden összejátszik

Erősíti a széthúzást a modern média, amely lehetővé tette a fiatalabb politikusoknak, hogy különösebb reputáció megszerzése, a párt ranglétrájának végigjárása nélkül közvetlenül a választókhoz forduljanak, országos ismertséget szerezzenek. Az első választási periódusát a szenátusban töltőt Ted Cruz például hazugnak nevezte saját frakcióvezetőjét, ami korábban nem történhetett volna meg, most viszont nagy tapsot aratott vele.

A kampányfinanszírozást korlátozó új szabályok szintén segítik a zűrzavar kialakulását, mert megkönnyítik az ideológia vezérelte csoportok befolyásának erősödését.

Végül visszájára fordult a republikánus vezetés terve, hogy a verseny kordában tartása érdekében előre meghatározta és korlátozta a párt elnökjelölti vitáinak időpontjait és számát. Ez megnehezíti a képzett, szócsatákban edzett politikusok imázsépítését a média figyelmére vadászó külsős celeb kihívókkal, Trumpon kívül Ben Carson nyugdíjas neurológussal és Carly Fiorinával, a HP korábbi vezérével szemben.

Obama nem örül

Az ellenfél gyengesége nem okoz akkora örömöt a Fehér Házban, mint amekkorát várhatnánk. A képviselőházban kialakult zűrzavar, a világos tárgyaló partnerek hiánya ugyanis, megnehezíti az Obama-adminisztrációnak, hogy végrehajtsa saját terveit.

Ratifikálásra vár például a hét elején véglegesített csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodás (TPP), amelyhez sok ellenzéki képviselő voksára szükség lenne. A demokraták egy része ugyanis hezitál: mivel a szerződés tartalma nem pontosan ismert, aggódnak, hogy a korlátok lebomlása amerikai munkahelyekbe kerülhet. Még Hillary Clinton is a TPP ellen foglalt állást.

Emellett el kellene fogadni a végleges 2015-2016-os költségvetést, meg kellene emelni az állam hitelfelvételi korlátját, hogy elkerüljék a technikai államcsődöt, a fél közigazgatás ideiglenes bezárását, mivel a kormány csak annyit költhet, amennyi bevételt beszed. Tovább függő kérdés az állami export-import bank finanszírozásának engedélyezése - ez a pénzintézet segíthetné nagy multik, a Boeing, a GE és mások drága termékeinek külföldi értékesítését.