Angela Merkel német kancellár nem fogja megkönnyíteni Theresa May brit miniszterelnök dolgát a brexit lebonyolításában. Már May elődje, David Cameron is bízott Merkel "üzleti hajlamaiban", ám súlyosan csalódnia kellett - emlékeztet a Bloomberg cikkében, amelyben azt találgatja, milyen magatartást tanúsít majd a német kormány feje a brexittárgyalások kapcsán.

Merkel kulcsfigura volt Cameron manőverezésében, amellyel igyekezett előkészíteni a tavaly júniusi függetlenségi népszavazást. A londoni kormány volt feje a bevándorlás visszaszorítása érdekében szerette volna elérni, hogy az EU puhítson a munkaerő szabad áramlásának szabályán - azaz tegye lehetővé ennek korlátozását -, ám lepattant a kancellár asszonyról.

Végzetes hiba

Cameron végzetesnek bizonyult hibája az volt, hogy feltételezte: rá lehet venni Merkelt, hogy helyezze a gazdasági érdekeket a politikaiak elé. Most, hogy közeledik a brexittárgyalások nyitánya, a Bloomberg úgy látja, May ugyanezt a hibát készül elkövetni.

Két tanácsadója ugyanis azt suttogta a hírügynökség fülébe, hogy a londoni kormány szerint a kancellár segíteni fog megvalósítani tervüket, nevezetesen, hogy korlátozhassák a bevándorlást, miközben megmaradhatnak az EU és az Egyesült Királyság - mindkét fél érdekeit szolgáló - előnyös gazdasági kapcsolatai.

A nem azt jelenti, hogy nem

Ez hátha mégis úgy lehetne (wishful thinking) hozzáállásnak bizonyulhat. Berlinben dolgozó brit diplomaták figyelmeztették főnökeiket, hogy amikor Merkel arról beszél, hogy az EU stabilitását fontosabbnak tartja az unió és Nagy-Britannia zavartalan gazdasági kapcsolatainak fenntartásánál, akkor komolyan kell venni a szavait.

Londonban még mindig vannak illúziók Merkel szerepével kapcsolatban a brexittárgyalásokon - mondja Holger Schmieding, a Berenberg Bank vezető elemzője. A kancellár első számú politikai érdeke, hogy együtt tartsa az EU 27 maradék országát. Ez felülírja a szigetországba rengeteget exportáló német vállalatok, köztük az autógyártók érdekeit.

Van alapja

Ezeknek az "illúzióknak" azonban van alapja. Üzleti szempontból a németek a britek legjobb szövetségesei. Cégeik durván kétszer annyit exportálnak Nagy-Britanniába, mint amennyit importálnak. Ezért bíznak sokan abban, hogy működhet az a biznisz, miszerint a London korlátozhatja a bevándorlást az unió többi országából, miközben cserébe azt kínálhatja, hogy az Egyesült Királyság független országként is fenntartja a korábbi kereskedelmi kedvezményeket.

Merkel emellett tisztában lehet azzal, hogy nem lenne jó, ha megaláznák Nagy-Britanniát a válási tárgyalásokon, mert ezzel esetleg az EU-faló Donald Trump amerikai elnök karjaiba hajszolhatnák Theresa Mayt.

Csakhogy a kancellár asszony többször világossá tette, hogy nem engedi meg a szemezgetést az unió kínálta előnyökből. Nem tűri, hogy egyesek élvezzék az EU előnyeit a vele járó terhek nélkül, illetve hogy megosszák az uniós tagállamokat.

Nem viccel

Aki nem hisz ennek a jóslatnak, az nézze meg, hogyan viselkedett Merkel más válsághelyzetekben. Keményen kitart az Oroszország elleni szankciók mellett tekintet nélkül arra, mekkora gazdasági kár okoznak. Kormánya kő keményen rányomta az egymást követő megszorítócsomagokat Görögországra cserébe a kedvezményes hitelekért, mert ha nem ezt teszi, akkor a kölcsönöket nyújtó eurótagállamok fellázadtak volna, veszélyeztetve az EU egységét.

És úgy tűnik, a német ipar képviselői is belátták, hogy jó eséllyel veszteségekkel néznek szeme a brexit miatt. A Német-brit Ipari és Kereskedelmi Kamara vezetője, Ulrich Hope nemrégiben világossá tette, hogy tisztában vannak Merkel prioritásával. A kancellár mindig előbbre fogja helyezni az uniós alapelveket, mint a Volkswagent - fogalmazott.

Zsebpénz?

Németország kereskedelmi többlete az Egyesült Királysággal szemben a GDP egy százaléka. Ha ez az összeg kicsit nő vagy csökken, az nem igazán vágja földhöz a német gazdaságot - mondja a kamara igazgatója. Szerinte csak egy álom, hogy Németország üzleti okok miatt rugalmasan fog viszonyulni a brexithez.

Tudomásul kell vennünk, hogy az EU vörös vonalai, amelyek mögé nem hátrálnak, valóban vörös vonalak - mondja minden bizonnyal gazdag tapasztalataira alapozva Rupert Harrison, a BlackRock pénzügyi tanácsadó cég vezető stratégiája, aki Cameron pénzügyminiszterének tanácsadójaként is dolgozott. Nem pusztán alkupozíciók ezek az elvárások, amelyekből még engedni fognak.