Rossz napja volt Herbert Kicklnek, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökének október 12-én, amikor kiderült, hogy bécsi önkormányzati választásokon a pártjára leadott szavazatok aránya a korábbi 31 százalékról 9 százalékra zuhant. A pártelnök szerint nem a többi politikai erő győzte le őket, hanem például az, hogy Heinz-Christian Strache, az FPÖ korábbi elnök egy új törpepárt élén megosztotta a szavazóikat. Az FPÖ esete beleillik az európai radikális jobboldal hanyatló trendjébe - írja a Financial Times.

A populista pártok az elmúlt években megállíthatatlanul erősödtek, ám a koronavírus-járványra jó választ adó mérsékelt jobboldali kormánypártok - köztük az Angela Merkel vezette CDU vagy Giuseppe Conte olasz miniszterelnök kormánya - átszivattyúzta a mérsékelt jobbhoz az ingadozó szavazókat. Részben emiatt belső ellentétek is gyötrik a populista jobboldali politikai erőket Olaszországtól Németországig.

Kapcsolódó

Hol van a régi fénye?

Matteo Salvni az olasz Liga vezetője az elmúlt években élesen bevándorlóellenes politikájával megjárta a népszerűségi listák élét, ám a pandémia kitörése elvonta az emberek figyelmét a régi jó bevált politikai témáról. Eközben Giorgia Meloni az Olaszország Fivérei párt élén a radikális jobboldalon belül támaszt versenyt a Salvininak.

Még látványosabb a radikális jobb visszaesése Németországban, ahol az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) pártban belső háború alakult ki. A párt tartományi szervezeteiben régóta csatáznak egymással a keményvonalasok és a visszafogottak, ám szeptemberben ez az ellentét odavezetett, hogy két tartományban is szétszakadt a párt frakciója a helyi törvényhozásban. Ez azzal a kellemetlen mellékhatással járt, hogy ezek létszáma az törvényben előírt minimum alá esett, ezért fel kellett oszlatniuk a képviselőcsoportokat, ami komoly anyagi veszteséget okozott a képviselőknek.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az AfD országos szinten kilenc százalékon áll szemben a 2017-es parlamenti választáson elért 13 százalékkal, ami a legnagyobb ellenzéki politikai erővé tette a Bundestagban. Az elmúlt három évben kiderül, mennyi szélsőséges van a pártban és milyen sok kapcsolat van köztük, így a szavazók láthatják, hogy egy klasszikus német szélsőjobboldali politikai erővel van dolguk - mondja Kai Arzheimer politológus professzor.

Nem mindenütt

A pandémián és a belső harcokon túl a hanyatlás további fontos oka, hogy a migráció egyelőre lekerült a politikai napirendről. A populista jobboldal fellendülését a 2015-ös bevándorlási válság indította el, amikor egymillió főként a szíriai polgárháború elől menekülő ember jelent meg Európában. A sok arab és afrikai arc látványa nativista választ szült Európában. (A nativista nacionalizmus szerint az embereknek velük született értékeik vannak.)

Ugyanakkor nem minden országra igaz a visszaszoruló trend. A spanyol Vox továbbra is erős párt, miután egy éve a parlamenti választásokon 15 százalékos szavazati aránnyal a harmadik legnagyobb politikai erővé vált a madridi törvényhozásban. A francia Nemzeti Gyűlés abból húz hasznot, hogy az ország korábbi jobb és baloldala lemorzsolódott, így vezetője, Marine Le Pen lehet Emmanuel Macron államfő egyetlen komoly kihívója a 2022-es elnökválasztáson.

Arzheimer professzor szerint az olasz és osztrák szélsőjobb szervezeti megosztottsága elfeledi a lényeget. Azt a tényt, hogy a jobboldal támogatottsága összességében nem csökkent a szavazók körében. Csupán annyi történt, hogy több párt között oszlik meg. Ezért korai lenne arról beszélni, hogy bealkonyult a populista politikának Európában.