Amilyen nehezen indult el még Joe Biden megválasztása is, és amilyen hangosra sikeredett a Kapitólium ostroma után elnöki beiktatása, úgy lett egyre nyugodtabb az amerikai közvélemény. Hogy ez Biden szerencséje vagy sem, egyelőre nehezen megmondható, egyelőre viszont az elfogadottsága a legutolsó mérések szerint jóval felülmúlja Donald Trumpét. A Reuters/Ipsos április 12-16. között 4423 felnőtt megkérdezésével készült országos közvélemény-kutatása szerint 55 százalék elégedett volt Biden hivatali teljesítményével, míg 40 százalék mondta, hogy az elnök nem végzi jól a munkáját. Biden a legmagasabb értékelést a koronavírus világjárvány kezeléséért kapta, 65 százalék tartja jónak a területen végzett munkáját. Januárban 38 százalék helyeselte Trump egészségügyi válságkezelését. A demokraták 90 százaléka, a függetlenek 61 százaléka és a republikánusok 39 százaléka mondta, hogy helyesli Biden tevékenységét.
Bár az első 100 napos elnöki tevékenység inkább mitikus jelentőséggel bír, mint valódi fokjelzője egy adminisztráció munkájának, Biden és kabinetje nem tétlenkedett, és kampányígéretei egy nagy részét teljesíteni is tudta. Azt ígérte, hogy minden amerikait beoltanak, ahogy csak lehet, és a héten elérte azt a célt - a USA Today jelentése szerint -, hogy hivatalban töltött első 100 napja alatt 200 millió oltást adjanak be. Felszólította a munkahelyeket, hogy biztosítsanak fizetett szabadidőt a dolgozóknak az oltás beadására. Az oltási kampány ennél jobb már nem igazán lesz: április 11-én elérte a napi 3,2 millió felvételes csúcsot, miközben az oltásra hajlandók lassan elfogynak. Az amerikai felnőttek több mint fele már megkapta az első adagot, és minden negyedik amerikaiból több mint egy teljes mértékben be van oltva. Így is talán túlzó, hogy a Time már Franklin D. Roosevelttel állítja párhuzamba.
Nagy löket a gazdaságnak
Másik ígéretével is jól áll, hogy talpra állítja az amerikai gazdaságot: az Egyesült Államok bruttó hazai terméke éves szinten 6,4 százalékkal nőtt az első negyedévben, ami a világjárványból való fogyasztói fellendülésnek köszönhető. Ebben nagy szerepe volt, hogy 1400 dolláros szabadon felhasználható támogatási csekket küldtek a legtöbb amerikai háztartásnak, az oltások miatt pedig egyre több kisvállalkozás nyithatott meg.
Ugyanakkor túl nagy vállalásnak egyik sem mondható: az oltások adminisztrációja inkább a gyógyszerkutatócégek sikere, a gazdasági növekedés pedig inkább az előbbi következménye. Ettől még elnöksége hozott sarkalatos döntéseket, amelyek egy része ugyan a Trump-éra programjától való teljes elfordulás, más része viszont egy régi-új amerikai doktrína megjelenését jelentik.
A mérsékelt jelölt, aki szinte már kommunista
Az Egyesült Államok sajátos politikai dichotómiájában a bal- és jobboldal kérdése sokkal inkább az identitáspolitikát jellemzi, mint a gazdasági programokat. Európából nézve szokatlan a vita az ingyenes egészségügyről vagy a fizetett szabadságokról, mivel itt ezek szinte minden államban a jóléti társadalom velejárói, míg az USA-ban már az Obamacare nevű nem ingyenes, csak olcsóbb állami egészségügyi biztosítás gondolata is felháborította a konzervatívabb demokratákat és a republikánusokat is. Ha nem lenne egy populista, a választói akarattal egybecsengő felhangja, hogy mindenki kaphasson ellátást, nem is ment volna át. Már az is túl szocialista volt a politikai elitnek, de a szenátorok, képviselők nagy része akkor nem merte megkockáztatni újraválasztását.
Az egészségügyi program egyébként akkor nem is valósult volna meg, ha Joe Biden még alelnökként nem hozott volna kompromisszumokat, hogy arcvesztés nélkül több republikánus politikus is beállhasson mögé. Épp ez a politikai konszenzusteremtési képesség volt, amire Biden leginkább építette a kampányát: el tudja érni, hogy a két nagypárt szót értsen egymással a fontos dolgokban. Innentől be is skatulyázták a mérsékelt jelöltnek a Demokrata Párt előválasztási kampányában, szemben a nyíltan és erősen baloldali - európai szemmel egy klasszikus szocdemnek tűnő - Bernie Sandersszel szemben.
Valójában viszont a programjában kiemelt helyet kapó tételek, mint az egészségügyi ellátási rendszer még nagyobb kiterjesztése, a diákhitelek elengedése, vagy a gyermekadó-jóváírás (child tax credit) olyanok, amelyek sokkal inkább a Demokrata Párt progresszívabb irányához állnak közel. Ezek emlegetése a Republikánus Párt nagy részéből erős kritikát hoz, már-már kommunistázásig szokott jutni. Azt pedig már viszonylag sokszor megkapta 2015 óta, mikor először előjött a javaslattal, hogy legyen 15 dollár a minimálbér, hogy ez szinte marxizmus, durva korlátozása a szabadpiacnak.
Mikorra már biztos volt, hogy ő lesz a Demokrata Párt jelöltje, magáévá tette Sanders és a másik balosabb jelölt, Elizabeth Warren kampányígéretet is, hogy megadóztatja a gazdagokat. Az establishment (magyarra talán a klasszikus pártelitként lehetne ezt lefordítani - a szerk.) emberétől pedig merőben szokatlan volt, főleg hogy számos dollármilliárdos és cégvezető támogatta kampányát.
Mindez viszont nem is látszott, mert Donald Trump elnökként teljesen más irányba vitte a kampányt, az inkább szólt a járványról, a gazdaság helyzetéről, az elnök vállalhatatlan kijelentéseiről, valamint arról, hogy Biden mentális állapotát kritizálja. Lényegében azok a programpontjai, ami a függetleneket taszíthatta volna, elsikkadtak.
Amit ígért, hozta is
Biden a kampányban végig arról beszélt, hogy "már az első nap" mindent és annál is többet megtesz. A hangzatos politikai ígéretből végül januári hivatalba lépésekor sokat betartott: 13 végrehajtási rendeletet és még több további állásfoglalást írt alá. Ezek között volt látványos politikai bullshit is: a Trump-elnökség utolsó napjaiban elfogadott szabályok jóváhagyását befagyasztó memorandum, de ezeket a döntéseket lényegében már a Kongresszus megakasztotta, ahogy üres lózung, hogy Biden egy memorandumban utasította a Költségvetési és Gazdálkodási Hivatal vezetőjét, hogy felügyelje a szabályozási felülvizsgálati folyamat "korszerűsítésére és javítására" irányuló erőfeszítést - ahogy az az NBC összesítéséből is látszik.
Hozott a progresszív baloldalnak tetsző végrehajtási rendeletet is, így eltörölte a transz személyek sorozási tilalmát, ahogy az is inkább a polgárjogi mozgalomnak és a kisebbségnek kedvezett, hogy elvonta a nem létező költségvetési támogatásokat Trump határfalától. Megígérte, hogy első nap felveszi a harcot a járvánnyal szemben, így ki is adtak egy sor erre vonatkozó intézkedést, az adott szóhoz akkor is tartotta magát, amikor bejelentette, hogy az Egyesült Államok visszalép az Egészségügyi Világszervezetbe és a Párizsi Klímaegyezménybe. Eltörölte Trump muszlimok beutazását tiltó rendeletét is - amit a szövetségi bíróságok már amúgy is felfüggesztettek -, továbbá Biden egy másik rendelete egy sor Trump-korabeli végrehajtási intézkedést törölt el, amelyek korlátozták, hogy a szövetségi ügynökségek hogyan végezzenek szabályozási változtatásokat, köztük egy olyan intézkedést, amely előírta, hogy az ügynökségeknek minden egyes javasolt rendelet után két rendeletet el kell vetniük.
Meghirdette a gazdasági programját
Az első hónapokban a legfontosabb kérdés az volt, hogyan állítja talpra az amerikai gazdaságot. Először a lakosságnak kezdett pénzt osztani, ami olcsó szavazatvásárlási trükknek tűnhet, hiszen feltétel nélkül locsolni a dollárokat a lakosságra elsőre inkább pazarlásnak, mint gazdaságélénkítésnek hangzik. Azonban a háztartások a pénzt elköltötték, ezzel élénkítették a fogyasztást, az pedig segített az amerikai iparnak is. Leginkább ennek köszönhető a 40 éve nem látott 6,4 százalékos GDP-növekedés.
Március közepén pedig bemutatta 2300 milliárd dolláros mentőcsomagját és infrastrukturális fejlesztési programját ebben azt ígéri, hogy felújítja az ország útjait és hídjait, miközben fellendíti az amerikai gyártási szektort és támogatja az idősebb amerikaiak ellátását. Belevette, hogy az egész országra kiterjedő elektromosjármű-töltőhálozatot hozna létre, invesztálna a zöld energiába és segíteni az amerikai technológiai szektor fejlődését.
Viszont mint minden nagy költségvetési hiánnyal járó programot, a Republikánus Párt ezt is ellenezte. Biden viszont egy sajátos mestertervvel állt elő, hogy bebizonyítsa, a terv nagy részére lehet fedezetet előteremteni: megadóztatja a gazdagokat, valamint bevezet egy globális - vagyis az USA-n kívüli világra is érvényes - társaságiadó-minimumot. Utóbbi az, ami Magyarországra is elért, az Orbán Viktor vezette kormány rögtön elutasította a szándékát is annak, hogy egységesen mindenhol 21 százalékos legyen ez a küszöb. Viszont a terv a világ legnagyobb gazdaságainak - például Franciaországnak és Németországnak - tetszik: a multinacionális vállalatok így elbuknák a lehetőséget, hogy az olyan adóparadicsomokba meneküljenek, mint Magyarország, ahol 9 százalékos a nominális szint, de adóalapcsökkentő megoldásokkal akár 5 százalékra is le lehet tolni az effektív, vagyis ténylegesen fizetendő társasági adót.
A gazdagokra kivetett adó a demokratákat is megosztja, de a terv vélhetően kisebb kompromisszumokkal majd átmegy: ennek lényege az, hogy a tőkenyereség és az osztalékok adókulcsát megduplázzák az évi 1 millió dollárnál többet kereső amerikaiak számára, valamint a legfelső jövedelemadó-kulcsot 39,6 százalékra emelik. A lépések a gazdag befektetőket, köztük a fedezeti alapkezelőket és a magántőke-befektetési alapok vezetőit sújtanák a leginkább, de csak a terv hírére is beszakadt a Bitcoin árfolyama. Ez az amerikai lakosság egy százaléka sem, vagyis jó kommunikációval politikai öngyilkossággá alakíthatja az erről szóló vitát, mert az alsóbb és a felső középosztály szavazói is beállhatnak mögé.
Áprilisban már attól sem riadt vissza, hogy elnöki rendeletben kösse ki, a szövetségi kormány és a szerződéses beszállítók alkalmazottainak minimálbére el kell, hogy érje a 15 dollárt. Ez közel 10 évig politikai tabu volt, és most is kritikát váltott ki. Ugyanígy ambiciózus, de egyelőre vitatott klímavédelmi terve is, amiben 50-52 százalékos kibocsátáscsökkentést ígért az évtized végéig.
Egyciklusos elnök, aki nyomot akar hagyni
Biden első száz napja ezek fényében felemás: Donald Trump elnöksége után már azzal, hogy nem voltak botrányai, nyugalmat hozott a belpolitikában, könnyen betartható ígéretei közül több valószínűleg nélküle is megvalósult volna, közben kijelölt egy új utat az Egyesült Államok számára, hogy Kínával szemben fenntartsa gazdasági fölényét, míg Oroszországgal szemben politikai befolyását próbálja fenntartani. Volt merész lépése, hogy új irányba állítsa az amerikai gazdaságot egy beígért zöld fordulattal, vagy hogy a vagyonosokra vonatkozó adózási szabályokon szigorít. Közben viszont csak hozta a kötelezőt.
Április végére eljutott régi ígéretéig: elengedné a diákhitelek egy részét. Április elején Biden elnök felkérte az amerikai oktatási minisztériumot, hogy vizsgálja meg, hogy végrehajtó hatalma lehetővé teszi-e számára, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül is tömeges diákhitel-elengedést rendeljen el. Bár ez sok hiteles számára ígéretes lépést jelentett a diákhitelek eltörlése felé, de még mindig nem világos, hogy ez hogyan történne.
A 78 éves Joe Biden valószínűleg egy ciklusos elnök lesz, következő beiktatásakor 82 éves lenne, vélhetően nem vállalja, hogy 86 éves koráig üljön az ovális irodában. Ez viszont szabadabb mozgásteret ad neki: első két évében teljes programját megvalósíthatja, amelyek egy részét már 1987-es elnökjelölti kampányában megígérte. A kérdés, hogy az eddigi biztos utat mennyire cserélné egy valóban járatlanra.