Joe Biden elnökségének első hat hónapja drámai előrenyomulást hozott. Az amerikaiak kétharmadát legalább részben beoltották, a gazdaság az 1980-as évek óta nem látott kilábalásban van, a közvélemény-kutatások szerint a világ már nem tekint az USA-ra olyan félelemmel vegyes csodálkozással, mint elődje, Donald Trump idején. Az amerikaiak évtizedek óta nem tapasztalhattak olyan erős kezdést, mint Biden esetén. Ez azonban kivételnek számít, és megváltozhat – véli Edward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó szakírója.

Az elnök nyomulását lefékezheti néhány szerencsétlen körülmény. A törvényhozásban elakadhatnak reformtervei, a koronavírus-járvány makacsabbnak bizonyulhat, mint a szakértők várják és növelheti a belpolitikai feszültséget a gyilkosságok magas száma, illetve a déli határnál megindult bevándorlási hullám. Ezek olyan tényezők, amelyekre még az Egyesült Államok nagy hatalmú elnökének sincs komoly befolyása. És nem szabad elfelejteni, hogy Biden rosszabbul kezdett volna, ha a választók akaratából nem alakul ki patthelyzet a szenátusban, ami az alelnök szavazatával a kormány oldalára billenti a Kongresszus felsőházát.

Kapcsolódó

Biden helyzetét több tényező nehezítheti a közeljövőben. Az első egy a brit üzleti lap publicistája szerint ki nem kényszerített hiba, nevezetesen az amerikai hadsereg kivonása Afganisztánból. A 2500 katona ottani missziója nem került sokba, viszont távozásuk után csak idő kérdése, mikor veszik át a hatalmat az országban radikális iszlamista tálibok. A kivonulás úgy mutatja be az USA-t, mint egy olyan országot, amely nem vállal kockázatot a valamelyest élhető, többé-kevésbé demokratikusnak nevezhető rendszer védelmében.

Akadály a szenátusban

Az elnöknek az amerikai törvényhozás felsőházában tíz ellenzéki, republikánus szenátor támogatását kellene megnyernie ahhoz, hogy reformjai, köztük a szavazáshoz való jog megerősítés, a bevándorlók egy részének kínált amnesztia, a szakszervezeti szervezkedés megkönnyítése átmenjen. Ennek a brit pénzügyi lap szakírója szerint semmi esélye. A történet végén Biden úgy járhat, mint az előző demokrata államfő, Barack Obama, aki eltöltött egy nyarat azzal, hogy próbálta megtörni a vele szemben obstrukciót gyakorló republikánusokat, ám végül semmit sem ért el. Ha mégis sikerülne, annak nagy ára lehet, például cserébe le kellene mondani adómódosító terveiről, amik gerendák a republikánusok szemében.

Johnson vagy Macron?

A járvány kezelésében jól nyitott az elnök, a gyors oltási kampánynak köszönhetően csökkent a halálesetek száma. A naponta beoltottak száma elérte a hárommilliót is, ám vakcinációs hajlandóság ott is hanyatlik, ezért ma már a félmillió is jónak számít. A több tíz millió amerikait, aki idegenkedik az oltástól, aligha lehet rávenni, hogy megszúrassa magát, miközben a fertőzések száma megint nő. Ez arra készteti a vállalatokat és az felsőoktatási intézményeket, hogy újra számolják költség-haszon elemzéseiket a nyitni vagy nem nyitni kérdésében.

Biden elvileg választhatná Boris Johnson brit miniszterelnök útját, aki a járvány terjedése ellenére úgy döntött, hogy kormánya feloldja a korlátozásokat. Vagy választhatná Emmenuel Macron francia államfőét, aki szigorításokkal reagált. Valójában azonban az amerikai elnöknek jóval kevesebb lehetősége van országos intézkedéseket hozni, mint európai kollégáinak. Gyakorlatilag csak reménykedhet abban, hogy a járvány új rohama nem lesz olyan erős, hogy lefékezze a gazdaság kilábalását.