Lengyelországra nézve egyszerre sírok és nevetek - írta Guardianben megjelent jegyzetében Timothy Garton Ash brit történész, az Oxfordi Egyetem professzora, aki egykor az elsők között írt a Szolidaritás felemelkedéséről.

"Örülök, hogy a makacs lengyelek ismét harcba szállnak a szabadságért. Sírok, mert egy ilyen demonstrációsorozatnak nem lenne szabad megtörténnie a demokrácia 27 éve után."

Kapcsolódó

Ash egy évvel ezelőtt, a radikális jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) kormányának hatalomra lépése után néhány héttel, figyelmeztette a lengyel közvéleményt, hogy veszélybe kerülhet a lengyelországi demokrácia. A kormánypárt értelmiségi köreiből dühödt válaszokat kapott, ám ma úgy látja: jóslata valóra válik. A a demokráciát még nem semmisítették meg teljesen, de már erősen inognak a pillérei.

Ezt akarták

Lengyelország esetében a "nem liberális demokrácia" két dolgot jelent - véli a közgazdász professzor. Először is ideológiai, kulturális, politikai programot, konzekvens antiliberalizmust a nemzeti populista párt részéről, amelyet a Nyugattal szembeni paranoiával fűszerezett neheztelés fűszerez. Nehéz kimondani, de a választók többsége egyértelművé tette, hogy ez jobban tetszik neki a többi ajánlatnál, és a nyertes pártnak joga van végrehajtani a politikáját.

Ugyanakkor nincs joga lebontani azokat az intézményeket, amelyek a társadalom számára lehetővé teszik a szabad választást, s egyben biztosítják, az egyes hatalmi ágak egymás felett gyakorolt ellenőrzését. Ash szerint a PiS éppen ezt teszi, dacára minden tüntetésnek, amit a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) szervezett, és Brüsszel szakadatlan figyelmeztetéseinek.

Jöhet a következő lépés

A legújabb tervezett jogszabály, amely korlátozná a gyülekezési jogot, szintén valami korábban elképzelhetetlent tartalmaz: bármilyen demonstráció tudomásul vételét megtagadhatják arra hivatkozva, hogy ugyanarra a helyre a kormány vagy más szervezet, például az egyház később szintén bejelent egy megmozdulást. És ez az újabb csapás még azt megelőzően érheti az ellenzéket, hogy a sajtószabadság korlátozása és a költségvetés megszavazása körüli csetepaté véget ért volna.

Az előbbi azért robbant ki, mert korlátozni akarták a média működését a parlamentben, az utóbbi pedig azért, mert az ellenzék szerint a kormánytöbbség úgy fogadta el a 2017-es büdzsét, hogy a törvényhozás éppen nem volt határozatképes. Elemzők szerint a lengyelországi kormánypárt reformprogramjának következő lépése a választójogi törvény módosítása lesz.

Mohó orbanizáció

Az orbanizáció éhsége és tempója sokkoló, és rámutat a lengyel liberális demokrácia intézményrendszerének gyengeségére, amit tovább fokoz az ellenzék tehetetlensége. A végeredmény az lett, hogy a lengyelek ahelyett, hogy megerősítették volna a demokratikus intézményeket, visszatértek a parlamenten kívüli protestálások hagyományához.

Az EU a demokraták pártjára állhatna azzal, hogy az uniós szavazati jog felfüggesztésével fenyegeti a kormányt, ám a gyakorlatban ezt nem teheti meg, mert Orbán Viktor magyar kormányfő világossá tette, hogy megvétózná az EU-tagállamok konszenzusát igénylő döntést. Lengyelország új legjobb barátja, Nagy-Britannia vezetője minden bizonnyal csatlakozna hozzá. Ezért aztán a lengyelek magukra maradtak, csak tőlük függ, mi lesz a sorsuk.