Már a főpróbákon is méltóságteljesen gördült tova a moszkvai Vörös téren a nemzeti indulók ritmusához igazított lánctalpgörgőin Oroszország új "csodafegyvere", a T-14 Armata harckocsi. Nem kétséges, hogy a nácik felett aratott győzelem 70. évfordulójára emlékező szombati parádé sztárja ez a tank lesz - vélik a Moscow Times hírportálnak nyilatkozó szakértők. Nagy kérdés azonban, hogy valójában mit is ér az új fegyver?

Bár a bemutatkozását övező pompa és "éles" harchelyzet - az Ukrajna délkeleti részén dúló polgárháborúban orosz tankok is részt vesznek - nagy felhajtást kelt az újdonság körül, a szakértők nem dobtak hátast tőle. Az orosz média a világ legjobb harci járműként ajnározza az Armatát, ám ez csak a nacionalista hevülettől fűtött nagyközönségnek érzelmeinek kiszolgálását, felszítását célozza.

A T-14-es hatékonyabb és biztonságosabb a szovjet időkben tervezett elődeinél, ám jelenlegi formájában aligha képvisel óriási előrelépést a harckocsik tervezésében - állítja Ruszlan Pukhov, a védelmi kutatásokkal foglalkozó, moszkvai Technológiai és Stratégiai Elemzések Központjának igazgatója. Az Armata biztosan nem hoz fordulatot a háborúzásban - teszi hozzá Ben Moores, az IHS nemzetközi védelmi tanácsadó cég vezető elemzője. Csupán egy modernebb, jobb harci jármú, mint a korábbi orosz tankok.

Öreg ágyú nem vén ágyú

Amikor a harckocsit a jövő év elején elkezdik gyártani, egy 12,5 centiméteres átmérőjű, szabványos ágyúval fogja elhagyni az üzemet. Ez ugyan számos különböző munícióval megtölthető, ám ezek a lövedékfajták már az ősöreg, több mint 40 éves - viszont sokkal olcsóbb - T-72-es tankok ágyújához is rendelkezésre álltak. Pukhov úgy fogalmaz, hogy a csodatank a dédnagyapjához gyártott lövedékek kilövésére lesz képes. Emiatt kisebb lesz a lőtávolsága és az átütő ereje, mint amilyet nyugati versenytársai fel tudnak mutatni.

A mérleg másik serpenyőjében a modern fegyverek legfontosabb jellemzője, a célzóképesség, az irányíthatóság és a védelem van - derül ki Moores szavaiból. Ezen a téren lényegesen többet tud az Armata elődeinél. Ezzel a teljesen automatizált töltési rendszerre - távirányítású tornyában nem is tartózkodik senki -, illetve arra utalt, hogy a háromfős személyzet a jármű első részében lévő, külön védelemmel rendelkező "páncélszekrényben" tevékenykedik.

Ipari lobbi

Az utóbbi kétségtelenül az orosz tervezési logika változását mutatja, hiszen az orosz fegyverek kialakításánál eddig kevésbé számított a kezelő személyzet túlélése, mint nyugati versenytársaiknál. Pukhov szerint a fejlesztésnél figyelembe vettek mindent, amit nyugaton az elmúlt 30 évben kitaláltak. Másrészt annyiban nincs változás, hogy az új szupertank létrehozását minden bizonnyal az ebben érdekelt iparág erőteljes lobbizása előzte meg. A gyártó cég alkalmazottai és családtagjaik a regnáló hatalom hűséges szavazói.

A tankot gyártó UralVagonZavod munkásai 2011-ben kétezer kilométeren át vezettek néhány tankot üzemüktől Moszkváig, hogy bizonyítsák rátermettségüket és az orosz vezetés iránti hűségüket (igaz, az ellenzék ki volt borulva a költséges demonstráción). Kevesebb mint egy évvel később Vlagyimir Putyin államfő személyesen ajánlotta a cég vezetőhelyettesének, egyben a tankdivízió fejének egyik emberét.

Ezt követően 2013-ban a hadügyminisztérium hogy, hogy nem feladta első rendeléseit az Armatára. A tank ára ugyan titkos, de biztos, hogy 2300 T-14-es rendszerbe állítása szép, kerek összeget hasít ki a 2020-ig tartó, 20 ezer milliárd rubeles (400 millió dollár) katonai fejlesztési programból.

Miért is?

Végül is az Armata kétségtelenül erősíteni fogja az orosz haderőt, ha nagy tömegben harcrendbe áll, ám nincs válasz arra a kérdésre, hogy valójában mi szükségük van erre mostanában. Azokhoz a csetepatékhoz, helyi háborúkhoz, amelyeket az oroszok a szomszédaikkal vívnak, bőven megfelelnek a régi T-90-esek. Az oroszbarát ukrajnai lázadók, akiket Moszkva fegyverekkel is támogat, ennél sokkal kevesebbel is megfutamították az ellenük felvonult ukrán csapatokat.