A világgazdaság jelenlegi folyamatainak megértéséhez 80 évet kell visszamenni az időben - vélik a Morgan Stanley szakértői. Ugyanazok a körülmények fékezik a gazdasági növekedést most, mint az a 1930-as években - derül ki a kutatócsoport vizsgálatából a Bloomerg tudósítása szerint.

A vállalatok a bizonytalan gazdasági környezetben nem hajlandók költekezni, a fogyasztók a csökkenő árakra számítva elhalasztják kiadásaikat, a kormányok az eladósodástól és az inflációtól tartva nem mernek költségvetési ösztönző programokat indítani.

Kockázatvállalási hajlandóság

A jelenlegi vergődést a Lehman Brothers bank csődjét követő pénzügyi összeomlás indította el 2008 őszén. A pénzügyi szervezetek, a vállalatok egy része, sok magánember és állam óriási adósságokkal ment bele a válságba, amelyek természetesen visszafizethetetlenek voltak vagy azzá váltak. Ez erősítette a deflációs nyomást.

A legfontosabb hasonlóság az 1930-as és a mostani időszak között, hogy a pénzügyi sokk és a viszonylag magas eladósodás gyökeresen megváltoztatta a magánszektor kockázatvállalási hajlandóságát - fejtegette Chetan Ahya, a szakértői csoport Hongkongban dolgozó vezetője. Ez arra ösztönözte őket, hogy átalakítsák befektetéseik, megtakarításaik szerkezetét. Más szóval biztonsági játékra álltak át.

Veszélyek

Akárcsak akkor, most is a gazdaság elhúzódó gyengélkedése lett a történet vége, alacsony inflációs várakozásokkal, és azzal, hogy mindez meghatározhatatlan ideig eltarthat. A legnagyobb veszély az, hogy a jegybankok túl gyorsan visszatérnek a hitelköltségek szigorításához és a kormányok lefaragják kiadásaikat. Ez ugyanis tovább fékezheti a lassú növekedést.

Az elkapkodott, erőteljes szigorítás 1936-1937-ben kettős káros hatással járt az amerikai gazdaságban. Visszatért a recesszió és a defláció 1938-ra - emlékeztet a Morgan Stanley elemzése. Hasonlót láthatunk a mostani válságciklusban: ahogy a növekedés megindult, a döntéshozók szigorúbbá teszik a költségvetést, ami hozzájárult a bővülés elmúlt negyedévben tapasztalat lefékeződéséhez.

Lefaragott prognózis

A Világbank hasonló folyamatokat láthat: a hónap elején kiadott világgazdasági előrejelzésében csökkentette a fejlett országokra, köztük az USA-ra vonatkozó növekedési előrejelzését. A világszervezet is arra hivatkozik, hogy a vállalatok kiadásai visszaestek. Emellett fékezően hat az is, hogy a nyersanyag-exportáló feltörekvő országok küszködnek termékeik alacsony ára miatt.

A Világbank szerint a világ GDP-je idén 2,4 százalékkal bővülhet, ami éppen annyit, mint 2015-ben. A szervezet januárban még 2,9 százalékos pluszt jósolt 2016-ra.

Mit kéne csinálni?

A homályos kilátások nyomán éles vita alakult ki a teendőkről. Az USA-ban a Fed decemberben kilenc év óta először növelte alapkamatát, amivel éles kritikákat váltott ki. Sok szakértő véli úgy, hogy az amerikai jegybank elkapkodta a szigorítást. Lawrence Summers volt pénzügyminiszter szerint például a Fednek addig nem kellene lépnie, amíg nem látja az infláció visszatérésének világos jeleit.

A világ legbefolyásosabb országainak pénzügyi vezetői februári találkozójukon megígérték, hogy többet fognak tenni a kereslet élénkítése érdekben. Azóta azonban csak a jegybankok folytatták növekedésserkentő laza monetáris politikájukat.

A Morgan Stanley szakértői szerint az újabb visszaesés elkerülése érdekében a kormányoknak is fel kellene vonulniuk melléjük. Ezzel lehetne a magánszektort is befektetésekre, munkahelyteremtésre bírni.