Három volt kelet-németországi tartományban lesznek helyi választások idén, mindegyikre igaz, hogy a radikális jobb-, illetve a radikális baloldali politikai erőkre szavazó lakosaik többen vannak, mint a mérsékelt pártokat támogató szavazóik. A Berlint övező Brandenburg tartományban a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) a legnépszerűbb politikai erő. Ennek a helyzetnek egyik oka az lehet, hogy Németország keleti része elnéptelenedik - idézi Felix Rösel, az Ifo gazdaságkutató intézet munkatársa tanulmányát Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája.

A népesség csökkenése még az 1950-es években kezdődött, amelynek eredményeként a volt szocialista ország lakossága az 1905-ös szintre zuhant, sőt, egyes vidéki területeken már csak az 1800-as évek közepének megfelelő számú ember él. Rösel szerint ez a szőnyeg alá söpört probléma a keleten élő németek tartós elégedetlenségének egyértelmű jele. Az ott élők közérzetét a piacgazdaság és a demokrácia 1990 utáni bevezetése sem javította, éppen ellenkezőleg: az erőteljes kivándorlási trend felülírja a sikereket, például a munkaerőpiac javulását és közel harminc éve emelkedő jövedelmek kedvező hatását.

Trükkös statisztika

A berlini kormány rendszeres jelentéseket közöl arról, hogyan enyhül Németország kelet-nyugati megosztottsága. Ennek egyik bizonyítékát abban látják, hogy 2016-ben ezer emberrel több települt be a keleti régióba, mint amennyien távoztak onnan. Azt nem verik nagy dobra, hogy ez főként Berlin és környékének pozitív szaldójából adódik. Rösel arra hívja fel a figyelmet, hogy a tartós belső migráció mögött a Németország keleti és nyugati fele közti növekvő különbségek vannak.

Kutatásai szerint a nyugati tartományok lakossága 60 százalékkal bővült a második világháború óta, míg a keletieké 15 százalékkal csökkent. És ez a különbség tovább nő, mivel a külföldről bevándorlók is az előbbi országrészt részesítik előnyben, részben mert gazdagabb, részben mert aggasztja őket, hogy keleten erősek bevándorlófaló politikai erők. Az elnéptelenedés mögött álló gazdasági okokat pszichológiai tényezők is kiegészítik.

Elöregedő közösségek

Az elöregedő közösségek a vereség érzetét kelteik és arra utalnak, hogy hiábavalóak a német kormány erőfeszítései az ország kohéziójának erősítésére. Még az olyan nagy keleti városok is provinciálissá válnak rossz demográfiai összetételük miatt, mint Lipcse és Drezda. Rösel szerint ha úgy bővült volna a népességük, mint a nyugat-németországi nagyvárosoké, akkor mostanra a jelenlegi kétszeresére, egymillió körülire nőtt volna a lakosságuk.

Kelet-Németország tragikus elnéptelenedése nem egyedi jelenség Európában. Litvánia ezer lakosából 14-et, Horvátország 12-t veszített és olyan nem volt kommunista országok, mint Görögország, Olaszország és Portugália is hasonló cipőben járnak. Ezek nem mindegyikében törtek előre a populista pártok, de Rösel szerint a fogyó és elöregedő népesség alapvetően nehezíti meg a radikális politika elleni fellépést.

Bershidsky úgy véli, hogy Angela Merkel német kancellárt, aki Kelet-Németországban élt a rendszerváltásig, külön felelősség terheli azért, hogy nem állították meg a káros belső migrációs folyamatot. Így jórészt saját magát okolhatja, ha pártja, a konzervatív CDU rosszul fog szerepelni az említett tartományi választásokon.