Sokat elárul az európai politikai viszonyokról, hogy a szerdán tartott hollandiai választás eredménye - amely a populista politika megtorpanásáról tanúskodott - nagy tapsot váltott ki a kontinens nyugati országaiban. Geert Wilders, a bevándorló- és EU-ellenes Szabadságpárt vezére, akihez képest Donald Trump amerikai elnök óvatos centrista, a vártnál rosszabbul szerepelt.

Az ünneplés közepette azonban talán van, aki megfeledkezik arról, hogy egyáltalán nem szenvedett kiütésszerű vereséget. Wilders és a hozzá hasonlók nem tűntek el a színről, ezért nem igazán indokolt a hét közepi szavazást követő elégedettség - vélik a Bloomberg szerkesztői.

Kapcsolódó

Erősödtek

Mark Rutte kormányfő, a választáson győztes Liberálisok vezetője előbb-utóbb minden bizonnyal összehoz egy új kormányt. Az ország választási rendszere miatt 13 párt jutott be a törvényhozásba, ezért ez nem fog gyorsan menni. Mivel ezek többsége előre jelezte, hogy nem áll össze a Szabadságpárttal - akkor sem, ha nyert volna -, az új koalíció nem fogja híven tükrözni a választói akaratot.

Az eddig is kormányon lévő Liberálisok ugyanis számos mandátumot vesztettek, koalíciós partnerük, a Munkáspárt pedig nagy pártból közepessé vált - 38 képviselő helyett csupán kilencet küldhet az új parlamentbe -, miután szavazói más politikai erőkhöz pártoltak. Eközben Wilders pártja 15-ről 20-ra növelte mandátumai számát.

Az igazi következmény

Nem ez azonban az igazán kemény következménye a radikális jobboldal előretörésének, hanem az, hogy Rutte kénytelen volt durvább hangra váltani a bevándorlással - a Szabadságpárt fő választási témájával - kapcsolatban. Viselkedjenek normálisan vagy menjenek haza - írta még januárban egy a holland lapokban megjelent levelében. Emellett a kezére játszhatott, hogy országa épp a választási kampány hajrájában került fasírtba Törökországgal, amelynek jelentős kisebbsége él Hollandiában.

A jó hír

A jó hír az, hogy szemben Nagy-Britanniával, ahol a bevándorlással kapcsolatos társadalmi elégedetlenség a tavalyi népszavazáson a brexit győzelméhez vezetett, a hollandokat nem váltak EU-ellenessé. A kifejezetten EU-párti politikai erők jól szerepeltek a szavazáson és Wilders unióellenes fellépése láthatóan ártott a népszerűségének. Vannak kétségek a hollandokban az EU-val kapcsolatban, de a lojalitásuk nem veszett el: nem rohannak kifelé a britek után.

A rettenetes tanulság

A bevándorlás mindezzel együtt az ország politikai napirendjének legfőbb napirendi pontja. Hollandiát úgy tartották számon eddig, mint a multikulturális társadalom mintapéldányát, ám immáron bebizonyosodott, hogy - akárcsak számos további EU-tagállam - ez az ország sem volt képes asszimilálni a bevándorlókat.

Mondhatjuk erre azt, hogy ennek definíciószerűen így kell lennie. Multikulturalizmusról beszélünk, ami értelemszerűen eltérő hagyományokat, szokásokat ápoló csoportok együttéléséről szól. Látható azonban, hogy kezelhetetlen problémát okoz, ha nyelvükben, lakhatásukban, munkalehetőségeikben szakadékok vannak köztük.