Három esik, kettő nő - ezzel a rövid megjegyzéssel foglalta össze a világgazdaságot fenyegető veszélyt Charles Hugh Smith blogger a MarketWatch tudósítása szerint. Ezzel arra utalt, hogy a világ legnagyobb gazdaságai közül háromban, az eurózónában, Japánban és Nagy-Britanniában már csökken a magánkölcsönök felvétele és csak kettőben, Kínában és az USA-ban nő.
Megjegyzéséhez mellékelt egy ábrát is, amelyet egyszerűen csak a végzet grafikonjának nevez. Amint Kínában és az Egyesült Államokban megáll a magánhitelek felvétele, és a lakossági, illetve vállalati adósok elkezdenek törleszteni, globális recesszió vagy depresszió kezdődik - véli a közgazdász. Ezt egy Seneca-szakadék vezet be.
Elég jó mutató
Az utóbbi Lucius Annaeus Seneca ókori római filozófusról kapta a nevét. A tudós egyszer állítólag azt találta mondani, hogy a növekedések lassúak, ám az összeomlások gyorsak. Smith azért ennél összetettebben fogalmaz. Elismeri, hogy a magánadósság változása nem az egyetlen olyan mutató, amely előre jelezheti a recessziót, ám nagyon fontos üzenetet hordozhat.
Egy gazdaság a magánhitelek csökkenése közepette elég sokáig stagnálhat a nominális GDP egy százaléknál is nagyobb zsugorodása mellett. Ez a helyzet teljesen alááshatja a gazdaság alapjait. A szakértő kissé félrevezetőnek tartja, hogy az USA-ban 1,5 ezer milliárd dollárral bővült a magánhitelek állománya 2008 óta.
Ehhez arra volt szükség, hogy a kormány a 2008. őszi pénzügyi összeomlás után dollár-ezermilliárdokat pumpáljon a bankrendszerbe, amit kiegészített a Fed rendkívüli monetáris enyhítése. Ennek tükrében az elmúlt hét év bővülése meglehetősen szerény. Ugyanerre a következtetésre juthatunk, ha az 1990-es évek közepe és 2008 közötti növekedéssel hasonlítjuk össze.
Kína a kulcs?
Az elemző úgy véli, hogy az elmúlt bő hét év gazdasági talpra állása alapvetően annak köszönhető, hogy Kínában gyorsan bővült a hitelkiáramlás. A halovány világgazdasági "fellendülés", az itt-ott megjelent, szerény befektetésieszköz-buborékok mind-mind a kínai lakosság és vállalatok eladósodásából táplálkoztak.
A világ bankjainak szakmai szervezete, az Institute of International Finance (IIF) becslése szerint a teljes hitelállomány Kínában 2015 végén rekordszinten, a GDP 277 százalékán állt. Az óriási eladósodás elkerülhetetlen rendezése fájdalmas következményekkel járhat a gazdaságban - vélik az IIF szakértői.
Baljós jelek
Az év eleje óta lezajlott tőzsdei hanyatlás nyomán mások fantáziáját is megragadta az a lehetőség, hogy az eladósodás fűtötte kínai gazdaság hirtelen lehűl. Sokan tartanak attól, hogy a pekingi vezetés nem tudja megelőzni a válságot, amelynek egyik jele, hogy egymást követik a spekulatív támadások a jüan ellen.
Egészen messze ment a katasztrófa-forgatókönyvek felvetésében Albert Edwards, a Société Générale stratégája, aki felvetette, hogy Kína a nemzeti valuta árfolyamát védő devizaértékesítéseivel kimerítheti valutatartalékait. Ennek eredményeként az ország vezetése fél éven belül a jüan lebegtetésére kényszerülhet.
Sok vagy mégis kevés?
Az idegeskedés a hónap elején erősödött, amikor kiderült, hogy a tartalék januárban majdnem 100 milliárd dollárral, 3,231 ezer milliárd dollárra csökkent, ami hároméves mélypont. Ez volt a második legnagyobb hanyatlás a múlt decemberi 108 milliárdos visszaesés után. Már ezek az adatok is arra utalnak, hogy a tőke tovább folyik ki az ázsiai országból, amit a tények is alátámasztanak.
A kínai devizaadósságokat kezelő intézet (angol rövidítéssel SAFE) becslése szerint 2015-ben 473 milliárd dollár hagyta el az országot, illetve 637 milliárd, ha figyelembe vesszük a hibák és a tévedések lehetőségét.
A SAFE adatai szerint tavaly 342,3 milliárd dollárt vittek el a devizatartalékból a kereskedelmi ügyletek és a befektetések, illetve további 170,3 milliárdot faragott le belőle a devizaárfolyamok és az eszközárak változása.
Válaszút elé kerülhetnek
Kína előtt két lehetőség áll - véli Sue Trinh, az RBC Capital Markets tőketársaság devizapiaci elemzője. Vagy tőkekorlátozásokat vezet be, megnehezíti a hazai befektetőknek a külföldi pénzügyi műveleteket, vagy lehetővé teszi, hogy a jüan árfolyamát a piaci kereslet és kínálat határozza meg.
A szakértő az egyébként még mindig hatalmas devizatartalékok gyors csökkenése alapján jutott erre a következtetésre. Trinh úgy véli, hogy Kína végül kénytelen lesz felpuhítani a jüan árfolyamának ellenőrzését, és lehetővé teszi a nemzeti valuta lassú leértékelődését. Várakozása szerint az árfolyam a jelenlegi valamivel 6,6 alatti szintről 6,95 jüan/dollárra gyengül 2016, majd 7,50-re 2017 végére.