Miközben a média figyelme elsősorban az európai adósságválságra irányul, a szakértők ebben látják a világgazdaságot fenyegető legjelentősebb tényezőt, ami után a kínai és az indiai gazdasági növekedés lassulása, majd az 56 éve nem látott amerikai szárazság következik, valójában az újabb élelmiszerár-ugrás lehet a világot fenyegető legnagyobb veszély - állítja Willam Pesek, a Bloomberg publicistája. Az USA kukoricatermő területeit sújtó aszály mellé hasonlóan rossz idő párosul India, Kazahsztán, Ukrajna és Oroszország egyes vidékein. Ezzel egyidejűleg a nagy feltörekvő országok gazdagodásával folyamatosan nő az élelmiszerek iránti kereslet, ami az ismétlődő kínálatkiesések miatt igencsak megrángatja az élelmiszer-nyersanyagok tőzsdei árát.
Az utóbbi miatt a feltörekvő országok jegybankjai nem tudják mérsékelni a kamatokat, hogy segítsenek fenntartani a gazdasági növekedést és a jelentősen romlik a szegénység, a nyomor visszaszorítását célzó nemzetközi programok hatékonysága. Az indiai és kínai növekedés lassulása párhuzamosan történik az élelmiszerek drágulásával, ami súlyos csapást mérhet Ázsiára, a világnak arra a részére, amelyen hagyományosan a legnagyobb a mély szegénységben élők aránya.
Csapás csapás után
A legutóbbi nagy élelmiszerválság 2008-2009-ben hozzájárult az amerikai gazdaság megroggyanásához - emlékeztet Pesek. Az azóta is erősen hullámzó árak miatt a Világbank adatai szerint csak 2010 második felében 44 millió ember csúszott vissza a mély szegénységbe, azaz abba a társadalmi csoportba, amelynek tagjai napi 1,25 dollárnál kevesebb pénzből élnek. Többségük 60-80 centet költ ennivalóra nyomorúságos jövedelméből.
Amikor az asztalra való többe kerül, a családok kiveszik a gyerekeiket az iskolából, olcsóbb, kevésbé tápláló élelmiszerekre váltanak, ami fiatalok millióira gyakorol katasztrofális szociális, fizikai és mentális hatást. És ezek a következmények hosszabb távon jelentkeznek, csak részben éreztetik azonnal gazdasági hatásukat.
Nem jelzi a tőzsde
A szegénység nem szerepel a devizakereskedők döntéseit befolyásoló tényezők között. Nem jelentik meg közvetlenül a kötvényhozamokban vagy a részvényárfolyamokban. Ugyanakkor Ázsia a világ nagy cégeinek legnagyobb reménysége, az elmúlt években a középosztályba lépő ottani fogyasztók adták termékeik, szolgáltatásaik gyorsan növekvő piacát. Ha azonban az embereknek többet kell költeniük élelmiszerekre, akkor nem fognak elektronikai cikkeket, ruhát, autót, lakást venni. És ne felejtsük el: az ennivaló drágulása volt az arab tavasz egyik fontos kiváltó oka.
India az egyik legveszélyeztetettebb ország. Az infláció már júniusban 7,25 százalék volt, ami meghaladja a jegybank 6,5 százalékos előrejelzését. Az elmúlt hét két súlyos áramkimaradása, amely 640 millió ember életét keserítette meg, rámutatott az infrastruktúra elhanyagoltságára. Ennek javítása nem olcsó, ami szintén hatással lesz az emberek rezsiköltségeire.
Kínában 60 százalékkal drágult a kukorica június 15. óta, a szója 35 százalékos áremelkedése pedig azért nagy gond, mert a világ legnépesebb országa az ázsiai-csendes-óceáni régió legnagyobb szójaimportőre. A búza szintén egyre többe kerül, miközben az európai válság szűkíti a kínai vállalatok exportlehetőségeit.
Kiszámíthatatlan árak
Satuba fogja a világgazdaságot, hogy egymással párhuzamosan nő az élelmiszerek iránti kereslet és a globális felmelegedés miatt kiszámíthatatlanabbá vált az időjárás, ezért nehezebben előre jelezhetők a terméshozamok. Ráadásul - ahogy azt az amerikai szárazság megmutatta - ezen a téren is kölcsönös függésbe kerültek a világ egymástól távol lévő térségei. A víz olyan nehezen előteremthető erőforrássá válik, mint az olaj.
A gyors válaszlépést az infrastruktúra fejlesztése és a mezőgazdaság ésszerű állami támogatása jelentené. Be kellene vonni a magántőkét is, de a súlyos gazdasági gondok miatt annak jelenleg nagyon szerény a kockázatvállalási hajlandósága. A politikusok ellentmondó elvárások között őrlődnek - melyik amerikai vezető merné például útját állni annak, hogy jelentős kukoricamennyiségét vigyen el az etanolgyártás.
Vagy melyik ázsiai politikus vállalná fel a szociális védőháló erősítését, ami drágábbá tenné az országaik növekedését megalapozó olcsó munkaerőt. Pedig Ázsiának a következő hat-tizenkét hónapban határozott lépéseket kell tennie az elszegényedés megfékezése érdekében, mert enélkül a drága élelmiszer hamarosan túl sok életet tehet tönkre a világnak azon a felén.