A kezdetek biztatóak voltak, mikor a kelet-európai államok sorra csatlakoztak az unióhoz. A csatlakozás körüli években, 2000 és 2008 közt a régi EU-tagállamok átlagos éves növekedése 2 százalék körüli volt, míg az új keleti tagállamok  egalább ennek kétszeresét teljesítették, de Lettország 2006-ban elérte a 11,2 százalékot is. A külföldi működőtőke-befektetések eredményeként Magyarország, Csehország, Szlovákia a kezdeti, 50 százalékos szintről (a régi tagállamok GDP-jéhez képest) 75 százalékra tornázták fel a bruttó nemzeti jövedelem szintjét. Bulgária az évtized elején még csak 28 százalékát teljesítette az EU-átlagnak, de 2008-ban már 44 százaléknál tartott, tehát a konvergencia egy időben biztosnak látszott. A válság azonban megakasztotta a hirtelen fejlődési ütemet és lelassította a konvergenciát. Ma már évtizedekben mérik kutatók azt az időt, ami alatt ezek az országok felzárkózhatnak az EU15 szintre, és szerintük ezt sem lesz képes a régió tartani - olvasható a Reuters cikkében.

A válság megállította a fejlődést

Az elmúlt négy évben Lengyelország kivételével minden keleti tagállam recesszióba süllyedt. Az éltanuló Lettország egyötöddel csökkent 2008 és 2010 közt, két év alatt Románia több,mint 8 százalékot veszített éves kibocsátásából. A fejlett országok is megszenvedték a válságot - a legsúlyosabb helyzetben lévő Görögország szintén húsz százalékot látszik eddig veszíteni, csakhogy a bázis egészen más, mint a fejletlenebb kelet-európai államok esetében. A görögök még most is a tagállami átlag életszínvonal nyolcvan százalékos szintjén élnek, az új államok közül csak a leggazdagabb, Szlovénia éri el ugyanezt. Írország szintén nagyot esett a korábbi szinthez képest, de még mindig körülbelül a német életszínvonalon él.

A válság a kelet-európai kormányokat megszorító intézkedésekre kényszerítette, ami leépítésekkel, az állami alkalmazottak bércsökkentésével járt. A közgazdászok most a növekedési szintet tartósan a potenciál alatti szintre jósolják, ami érthetően keserű kijózanodást jelent az adott országok polgárai számára. A konvergencia nem állt le teljesen, ám jelentősen lelassult.

Egy magyar tanulmány 2030-ra jósol csak magasabb növekedést

Halmai Péter és Vásáry Viktória 2010-es tanulmánya szerint az eredeti 15 tagállamot meghaladó növekedési ráta 2030-2040 körülre jósolható a kelet-európai államokban. Csakhogy épp erre az időszakra várják a kelet-európai demográfiai válságot, mivel 1989-től meredeken zuhant a születési ráta, a korábban születettek pedig nyugdíjba mennek. A jóslat szerint a konvergencia-folyamat 2030 körül megáll, sőt, inkább növekszik majd a különbség az EU 15-ökhöz képest. Bár jóslatuk bevallottan nagyon bizonytalan, szerintük a legfejlettebb kelet-európai tagállamok épp hogy elérik majd az európai átlagot, hogy utána ismét alacsonyabb szintre essenek vissza.

Lengyelország a jóslat szerint az EU-átlag 76 százalékán "tetőzik" majd 2060-ban, nem teljesítve Leszek Balczerowicz korábbi jóslatát, ami szerint Lengyelország 20 év alatt utolérheti Németországot, mivel valójában nemhogy a németeket, de még a legszegényebbek közé számító Portugáliát sem fogják utolérni. A két legszegényebb ország, Románia és Bulgária épp hogy eléri majd a 60 százalékot az elkövetkező 30 évben, és utána akár a mostani szint alá is eshet.

Kelet-Európa a görög úton

Darvas Zsolt, a brüsszeli Brüegel intézet kutatója szerint a húsz évvel ezelőtti ír teljesítményhez képest a keleti államok inkább a portugál, spanyol, görög mintát követik, akik egy darabig haladtak, majd a falnak ütköztek. Darvas szerint Bulgáriának és Romániának "sok esélye van felzárkózni" realisztikusan 40-50 éven belül, és ha elérnék az EU-átlag 50 százalékát, az már nem is volna túl rossz számukra.

Ahol az autópálya és a vezetékes víz is alig elérhető

Petrachioaia-ban, egy távoli román városban az is nagy eredmény volt, hogy a főutat végre leaszfaltozták 2008-ban, egy évvel az uniós csatlakozás után, a város négy iskolájába is ekkor szereltek be vízvezetékrendszert. Bukarestben természetesen mindennapi látvány ma már a luxusautó, a nagy nyugati márkák jelenléte a Guccitól a Starbucksig, míg tíz évvel azelőtt ugyanott még csak "Élelmiszer" és "Cipő" feliratú szegényes boltok voltak láthatóak. Autópálya viszont ma is csak három romániai várost köt össze, egyik sem ér el országhatárt vagy kikötőt, ami az export fejlődését is akadályozza.

Romániában csak a lakosság negyedének van biztosnak tekinthető munkája, de legalább ennyien vannak a nyugdíjasok és a támogatással életben maradó mezőgazdasági termelők is. Míg az írek rengeteget profitáltak az EU-támogatásokból, Romániát a bürokrácia és a korrupció bénítja, és csak 8 százalékát voltak képesek a 19 milliárd eurónak hasznosítani 2007 óta. Ma már csak a románok fele hisz igazából az EU-ban, pedig korábban ez a kétharmadot is elérte. A Bradford Egyetem professzora, Tom Gallagher szerint a jövedelmi különbségektől frusztrált emberek miatt nagy a kockázata a politikai ellenvélemények megerősödésének, illetve a radikális pártok előretörésének. Szerinte a partnerség újraértelmezése nélkül Románia hosszú távú romlással és fejletlenséggel számolhat.

A tehenünk nélkül éhen halnánk - mondja Petrachioaia egyik lakója. A kisvárosban öt emberből négy lakik olyan helyen, ahol nincsen a lakásban vécé vagy folyóvíz. Az ott lakók leginkább fával fűtenek, és sokan egészítik ki állattartással jövedelmüket, mivel ötből csak egy embernek van valamilyen munkája a 3375 lakosú településen, amely mindössze 13 mérföldre van Bukaresttől. A lakók többsége ma már legfeljebb arra számít, az unokája már hozzáfér az unió más országaiban megszokott civilizációs vívmányokhoz.