Két katasztrófa fenyeget egyszerre

Egyre inkább aggasztja a szakértőket az ázsiai országok lakosságának növekvő eladósodása. Ha a jelzáloghitelek tovább növekednek, akkor előfordulhat, hogy az Egyesül Államokban 2007-2009 között lezajlott jelzálogpiaci összeomláshoz hasonló válság tanúi leszünk.

A háztartások összes tartozásának aránya a GDP-hez képest 81 százalék Malajziában, 77 százalék Thaiföldön, 77 százalék Szingapúrban és 75 százalék Dél-Koreában - idézte a Standard & Poor's adatait a CNBC. Az ázsiai gazdaságok pénzügyi rendszere emiatt egyre nagyobb veszéllyel néz szembe - vélik az S&P elemzői. Ha megismétlődne egy a 2008-as amerikai leolvadáshoz hasonló jelenség, az a nagyobb méretek és a gyengébb világpiaci környezet miatt jóval durvább károkat okozna.

Mást vesz el a bank

A hitelminősítő felhívja a figyelmet arra, hogy igen magasra emelkedett a hitelek aránya a lakások árához képeset. Esetenként 90 százalékos szintről beszélünk - az USA-ban 2008-ban ez a mutató 100 százalék fölé emelkedett, azaz a lakások ára nem fedezte az adósságokat. Elég egy 20 százalékos árkorrekció, és a negatív tartományban leszünk - utal erre Ritesh Maheshwari, az S&P igazgatója.

A jó hír az, hogy a negatív hiteltartozás Ázsiában nem jár az adós azonnali csődjével. Szemben az Egyesült Államokkal, ahol a bankok nem tehetik rá a kezüket a lakáshitelen csődbe ment ügyfelek más vagyontárgyára, Ázsiában lehetőségük van erre. Emellett az ázsiai kultúrában nagy szégyen a személyes csőd, nem úgy mint az USA-ban, ezért jóval óvatosabban adósodnak el az emberek.

Közös adósság

A családok hajlanak arra, hogy együtt kezeljék a tagjaik tartozását - teszi hozzá ehhez Frederic Neumann, a HSBC bank elemzője. Szemben az Újvilággal, ahol a fizetésképtelenné vált adósok néhány év alatt egyenesbe jöhetnek anyagilag, Ázsiában a emberek életük végéig hurcolhatják a törlesztés terhét.

További nagy különbség, hogy szemben a 2008 előtti amerikai helyzettel, a kétes jelzáloghiteleket nem csomagolták össze más követelésekkel, és nem értékesítették így tovább azokat. A bankok a saját könyveikben tartják nyilván a tartozásokat, ezért kénytelenek nagyobb tartalékokkal biztosítani magukat az ellen, hogy ezek esetleg behajthatatlanná válnak.

Mély recesszió jöhet

Maheshwari nem számít a lakásárak nagy zuhanására sem, mert az ázsiaiak nem vesznek fel annyi személyes hitelt házuk fedezetével, mint az amerikaiak. Így nem kényszerülhetnek pánikszerű eladásokra. Az S&P ezért nem rontotta - egyelőre - az ottani bankok adósságaira adott minősítését.

Neumann viszont közvetett következményektől tart. Amíg a kamatok nem emelkednek és ezzel egyidejűleg a lakásárak tovább kúsznak felfelé, addig nem kell a fogyasztás visszaesésétől tartani. Ha viszont fordul a helyzet a kamatoknál, az durva hatással lehet a lakossági keresletre Ázsiában. A szakértő ugyan egy éven belül nem számít a hitelköltségek növekedésére, de nem zárja ki, hogy ezt követően mély gazdasági recesszióhoz vezető pénzügyi stressz rázza meg a földrészt.

Visszaköszön az ezredforduló

Az Egyesült Államokban egy ideje egymást érik a spekulációk arról, hogy a Fed folytatódó pénzteremtő politikája értékpapír-piaci buborék felfúvódásához vezethet. Erősítheti ezeket, hogy a tegnapi Fed-közlemény nyomán kissé gyengült a két nagy amerikai tőzsdeindex, az S&P-500 és a Dow Jones, ugyanis a bank döntéshozói a vártnál kevésbé galamb hangulatban írták meg az ülésükről kiadott összefoglalót. Ez arra utalhat, hogy előbb-utóbb csak hozzákezdenek a monetáris enyhítés (QE3) visszavonásához.

A tőzsdék jó idei teljesítménye teljesen a QE3-nak köszönhető, ami magában hordozza egy combos korrekció lehetőségét - véli Michael Gayed, a Pension Partners befektetési cég vezető stratégája. Méretes összeg - 2000 óta a legnagyobb - dőlt be az értékpapírpiacokra, miközben az inflációs várakozások alacsonyak. A részvényesek nem a reálgazdasági alapokból indulnak ki vásárlásaikkor, hanem az infláció, illetve a gazdasági ciklus várható alakulását igyekeznek belőni döntéseik előtt.

Aggasztó jelek

Ez egy nagy-nagy probléma, amelyet szerinte alulbecsülnek a piaci szereplők. Gayed párhuzamot von az 1990-es évek végével, amikor az internetgazdaság cégeinek részvényei iránti nagy kereslet óriási áremelkedéshez, majd 2000-ben ennek megfelelő összeomláshoz vezetett. Az internetbuborékként ismert esemény megismétlődésével fenyeget, hogy a Fed monetáris enyhítései nyomán 2008 óta a gazdaságba pumpált 2,8 ezer milliárd dollár nem a gazdaságot élénkítette - ahogy azt a bank döntéshozói tervezték -, hanem a tőkepiacokat hizlalta dagadtra. Akkor a magánbefektetők, most a Fed QE programjai nyomták/nyomja a lufi felfújásához szükséges pénzszuflát a gazdaságba.

Az aggodalomra okot adó jelek között szerepel, hogy csökkent a befektetők érdeklődése a kisebb kapitalizációjú cégek iránt, nőtt viszont a lassan növekvő, de stabil osztalékot ígérő egészségügyi vállalatok és közszolgáltatók kereslete. Ugyanakkor a kötvényhozamok nem emelkednek úgy, ami azt mutatná, hogy a befektetők bíznak a részvénypiacok további szárnyalásában.

Gayed ezzel együtt úgy véli, hogy a Fed néhány jól irányzott, határozott szóval még útját állhatja a tőzsdék elszállásának. A QE3 visszavonására utaló taper (vékonyítás, szűkítés) kifejezésnek pontosan ilyen hatása van.

A szakértő aggodalmát sokan osztják, köztük Larry Fink, a Blackrock, a világ legnagyobb pénzpiaci alapkezelőjének vezérigazgatója. Fink a napokban arra figyelmeztetett, hogy a monetáris enyhítés máris piaci buborékokhoz vezetett, ezért azt javasolta a Fednek, hogy azonnal kezdje meg a QE visszavonását. Robert Heller, aki a nyolcvanas évek második felében a Fed egyik kormányzója volt, úgy véli, nagyon közel kerületek a piacok a befektetési buborék kialakulásához.