Az amerikai elnökválasztási folyamatban a második előválasztás után rendszerint már van egy olyan elnökjelölt-aspiráns, aki esélyes arra, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltjévé váljon, ám az idei versenyben csak az látszik biztosnak, hogy a párt szimpatizánsai teljesen bizonytalanok abban, kit támogassanak - kezdi elemzését Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. A határozatlanságot mutatja, hogyan alakult át egy év alatt az elnökjelölt-aspiránsok négyes élmezőnye.

Egy évvel ezelőtt az első négy helyen Joe Biden volt alelnök, Elizabeth Warren szenátor, Kamala Harris szenátor és Beto O'Rourke volt kongresszusi képviselő állt, akik közül az előbbi kettő ma a versenyben maradásért küzd, az utóbbi kettő pedig bedobta a törülközőt. Az Iowa és New Hampshire állambeli előválasztás után az élen Bernie Sanders szenátor, Pete Buttigieg, South Bend kisváros polgármestere, Amy Klobuchar szenátor és Mike Bloomberg médiamágnás, a világ egyik leggazdagabb embere áll. Az utóbbi kettő egy évvel ezelőtt még be sem szállt a versenybe.

Kapcsolódó

A szoci és a plutokrata

Látva, hogy a párt egyre inkább ideológiai alapon oszlik két élesen elkülönülő táborra, az FT publicistája szerint a végső verseny az elnökjelöltségért a szocialista Sanders és a plutokrata Bloomberg között folyhat. Ez azonban csak egy tipp: a bizonytalan hangulatban teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a jövő. A demokraták valódi gondja, hogy többségük nem tudja, mit is akar valójában. Két nagy hiányossággal kell szembenézniük.

Az egyik a lelkesedés hiánya. Iowában kisebb volt az előválasztási részvétel, mint 2016-ban, nem beszélve Barack Obama első győztes csatájáról, amelyet 2008-ban vívott meg ebben az államban. New Hampshire-ben most többen szavaztak, mint négy éve, de a 2008-as részvételt nem érték el. Trump hároméves kormányzása után, amely kifejezetten dühíti a demokratákat, ez igencsak meglepő. Úgy tűnik, a fásultság erősebb politikai érzelem, mint a Trump-ellenes düh. Ezt részben az okozhatja, hogy nincs olyan kaliberű jelölt a színen, mint Obama vagy Bill Clinton.

A második kihívás, amit egyelőre nem tudnak kezelni, az Sanders hívei, illetve a párt többi támogatója közti szakadék. Az előbbiek mindhalálig lojálisak a szenátorhoz és nagyon elszántak. A többieket még megszerezheti magának valamelyik induló, például Klobuchar vagy Buttigieg, bár ez nem valószínű. Egyrészt egymás ellen is kampányolnak, másrészt márciustól beszáll a versenybe Bloomberg, akinek korlátlan anyagi erőforrása van. Jellemző, hogy Klobuchar nemrégiben jelentősnek mondható, hárommillió dolláros adományt gyűjtött, miközben Bloomberg naponta költ ennyit. Sanderst anyagilag a felszínen tartják a filléres adományok, amelyeket a kisemberektől kap.

Balkáni állapot

Az FT cikkírója szerint mindez egyfajta balkanizálódáshoz vezet a demokrata térfélen, azaz sok, többé-kevésbé gyenge jelölt küzd egymással a mindenki harca mindenki ellen képlete alapján. A CNN exit pollja New Hampshire-ben azt mutatta , hogy tíz demokrata szavazóból hat olyan elnökjelöltet akar, aki képes legyőzni Trumpot. Ez felveti a kérdést, hogy a maradék negyven százalékhoz tartozó szavazók vajon mit szeretnének?

Sanders támogatói azt gondolják, hogy képes legyőzni a regnáló elnököt - Bernie beats Trump, hirdetik plakátjaik mindenfelé. Rajtuk kívül a párt többi híve, akik többségben vannak, úgy vélik, hogy ez ki van zárva. Ezért szorgalmasan keresik azt az elnökjelölt-aspiránst, aki le tudja győzni Sanderst és Trumpot is. Nincs könnyű dolguk: a szenátor kapta a legtöbb szavazatot az első két előválasztáson és várhatóan hozza a maradék két februári szavazást is, amelyek Nevada és Dél-Karolina államban lesznek.

Az FT publicistája a cikk indítására utalva egyszerű következtetést von le mindebből. Ha Bernie Sanders demokrata politikai ellenfelei nem tudnak összeállni egy vele szemben álló alternatív jelölt mögött, akkor ha kis különbséggel is, de a szocialista szenátor lesz a demokrata elnökjelölt-aspiránsok versenyének esélyese.