Vlagyimir Putyin az Oroszországot Közép-Európával a Fekete-tenger alatt futva összekötő Déli Áramlat projektről lemondva több országot és vállalatot késztetett jövőbeli bevételi elképzeléseinek módosítására. Az orosz elnök közlése szerint Bulgária legalább évi 400 millió eurót (500 millió dollárt) veszít csak a gázszállítási tranzitdíj elmaradásán. Azonban a legnagyobb vesztes az orosz Gazprom, amely az elmúlt három év alatt 4,66 milliárd dollárt fektetett a gázvezeték építésébe. Kétségtelen, hogy Bulgária és a többi tranzit ország, így Magyarország és Szerbia is megszenvedi a Déli Áramlat elmaradását, és nemcsak a tranzitdíj kiesése vagy az olcsó gáz áradása miatt, hanem mert nem kapja meg a területén áthaladó vezeték építéséhez szükséges beszállítói megrendeléseket, és nem jön létre több tízezer munkahely, ami különösen a balkáni országok számára lett volna fontos.

Mint a Russia Beyond The Headlines írta, a projektet irányító South Stream Transport úgy becsüli, hogy az európai vállalatok vesztesége meghaladja a 2,5 milliárd eurót, a japánoké a 320 millió eurót - a Marubeni-Itochu és a Sumitomo konzorciuma ekkora értékben kapott megrendelést acélcsövek szállítására.

Az olasz Sapiem vesztesége több mint 2 milliárd dollár. Anyavállalata, az Eni olajvállalat vezérigazgatója, Claudio Descalzi már korábban bejelentette, hogy ha a tőlük várt befektetés összege meghaladja a 600 millió eurót, kilépnek a projektből. Márpedig Moszkva ennél lényegesen többet várhatott volna, hiszen bár a korábbi, 50 százalékos részesedéséből az Eni 15-15 százalékot átengedett a német Wintershallnak és a francia EdF-nek, még így is 20 százaléka maradt a projektben.

A valós okok a lemondás mögött

Vagyis nemcsak az Európai Unió és Bulgária ellenállása jelentett problémát a projektnek, hanem költségeinek minden várakozást felülmúló emelkedése is. A nyugati szankciók okozta hitelszerzési problémák és a rubel drámai értékvesztése, valamint az építkezés árának rossz becslése miatt egyes szakértők úgy vélik, hogy a projektről való lemondásnak valójában ezek voltak az igazi indokai. Októberben derült ki ugyanis, hogy a vezeték tenger alatti szakaszának költsége 10 milliárd euróról 14 milliárd euróra emelkedett, míg a bolgár tengerpartról induló európai szakaszé 6,6 milliárdról 9,5 milliárdra ment fel. Ezzel a projekt teljes költsége - amit 2010-ben még csak 7-8 milliárd dollárra becsültek - elérte volna az 55 milliárd dollárt, ami megfelel a Gazprom teljes 2013-as EBITDA-jának.

A piac reagálása az orosz bejelentésre egyértelműen e feltételezést látszik igazolni - nemhogy esett volna, de 1,1 százalékkal emelkedett a Gazprom részvényeinek árfolyama a moszkvai tőzsdén. Vagyis a befektetők örömmel fogadták, hogy a gázvállalat lemondott a rendkívül költséges, és kétséges megtérülésű beruházásról. A projekttel kapcsolatban egyébként számos szakértő fogalmazott meg gazdaságossági aggályokat, amelyeket csak erősített a gáz világpiaci árának zuhanása és az, hogy európai fogyasztást a jelenlegi csőhálózat is képes kielégíteni.

A Déli Áramlat elsőrendű célja azonban változatlanul érvényes, még ha politikailag kínos is - Moszkva a kétséges biztonságú ukrán tranzitvonalat akarta pótolni az Északi és a Déli Áramlattal. Az előbbi megépült és működik, a második nem, illetve alternatív javaslat egy Törökországon áthaladó vezeték továbbvitele Európába. Az uniós tag Magyarország számára azonban az ehhez való esetleges csatlakozás ugyanúgy az EU-val való szembekerülést jelentené, mint a Déli Áramlat. Egyébként Brüsszel hangsúlyozza, hogy ha Oroszország hajlandó más termelő gázát is beengedni a vezetékbe, akkor megépítheti a Déli Áramlatot - Moszkva azonban nem hajlandó alávetni magát az unió harmadik energiacsomagja szabályainak.