Ha igaznak bizonyul az a feltételezés, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő segített Donald Trumpnak a tavalyi elnökválasztási kampány megnyerésében, az a titkosszolgálatra támaszkodó puccs új fajtájának mintapéldája lesz - kezdi meglehetősen merész megállapításokra jutó cikkét a Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája. Szerinte ezzel egyidejűleg hatalmas öngólt is rúg az orosz elnök.

A cél, ha minden igaz, az lett volna, hogy egy Moszkvával szemben barátságos washingtoni vezetés hatalomra segítésével enyhítsék az Oroszország elleni nyugati szankciókat, ám a végeredmény a korlátozások szigorítása lett. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a romló életszínvonal előbb-utóbb alámossa Putyin hazai népszerűségét is.

Kapcsolódó

Mindhalálig

Az orosz kormány és Trump rajongói a végsőkig tagadni fogják, hogy bármilyen összefonódás lett volt az ingatlanmágnás kampánya és az orosz titkosszolgálat között. Az amerikai hírszerzési szervezetek azonban biztosak benne, hogy orosz hackerek hozták nyilvánosságra a Demokrata párt belső elektronikus levelezésének kínos e-mailjait. És nagyon úgy tűnik, hogy ez befolyásolta a szavazás végeredményét.

Rachman ott volt Philadelphiában a Demokrata Párt elnökjelölő konvenciója előtt 2016 júniusában, amikor az első levelek nyilvánosságra kerültek. Ezekből kiderült, hogy a párt nemzeti bizottságának vezetője, Debbie Wasserman Schultz az előválasztások alatt elfogult volt Hillary Clinton iránt ellenfelével, Bernie Sandersszel szemben.

A leleplezés eredményeként le kellett mondania, de Sanders rajongótábora úgy érezte, hogy ellopták a jelöltjüktől a győzelem esélyét. A konvenció kaotikusan kezdődött, majd a novemberi szavazáson a Trump mellé pártolt Sanders-hívek - a két jelölt hasonló radikális válaszokat adott az emberek gondjaira - döntő hatással lehettek a választásra több olyan államban, amelyek elvesztése hozzájárult Clinon vereségéhez.

Események láncolata

Trump a kampány során következetesen elnéző volt a Kremllel szemben - hogy emögött ideológiai, vagy üzleti megfontolások álltak-e, vagy valamilyen kínos titok, az majd talán kiderül. Az orosz kapcsolat lehetősége azonban, árnyékot vet rá, amely egyfajta pánikreakciót váltott ki nála. Rendkívüli felmondással kirúgta James Comeyt, az ügyben kutatkodó FBI igazgatóját.

Ez elvezetett oda, hogy Robert Mueller volt FBI-igazgató kezébe került a vizsgálat, aki független ügyészként igyekszik felderíteni a Trump-kampány orosz kapcsolatait. Ennek eredményeként több vádemelés születhet az elnök környezetében lévő személyek ellen, páran lemondásukkal hozhatják kínos helyzetbe és ott lebeg a feje felett az is, hogy alkotmányos vádemelést (impeachment) kezdeményeznek ellene. Mindez már akkor romhalmazzá teheti az elnökségét, ha nem mennek ezen szinten túl az események.

Máris visszaütött

Putyin már akkor megtapasztalhatta, hogy visszaütöttek rá Trump környezetének túlzott orosz kapcsolatai, amikor az elnöknek ezek miatt fel kellett mentenie Michael Flynnt, első nemzetbiztonsági tanácsadóját, aki elhallgatta orosz ügyeit. Ettől a ponttól kezdve ugyanis az amerikai elnöknek kényszeredetten kell bizonyítania, hogy oroszellenes.

Így szigoríthatta meg a republikánus többségű kongresszus az Oroszország elleni szankciókat (amit akár közvetve Trump megleckéztetésének is tekinthetünk). Ezek az intézkedések, amelyek az orosz bánya- és olajipar ellen irányulnak bizony fájnak Moszkvának. Erre utal Dmitrij Medvegyev miniszterelnök megjegyzése, aki azzal vádolta az USA-t, hogy átfogó gazdasági háborút indított Oroszország ellen.

Ellentétes hatás

Végül is ahelyett, hogy javultak volna, a hidegháború óta a legmélyebb szintre süllyedtek az orosz-amerikai kapcsolatok. Egyfajta tehetetlen dühből adott válaszként a szankciók szigorítására a Kreml kirúgott egy csomó amerikai diplomáciai alkalmazottat, ám most azzal néz szembe, hogy az USA halált okozó fegyverekkel láthatja el az ukrán hadsereget. Ezért maga is hadgyakorlatokat tervez Oroszország európai részén.

A dolog ironikus része, hogy ha Putyin nem tenyerelt volna bele az amerikai elnökválasztásba, akkor vélhetően jobban járt volna. Ha Clinton nyer, talán igyekezett volna valahogy újraindítani (reset) az amerikai orosz kapcsolatokat ahogy azzal külügyminiszterként megpróbálkozott. Ennek farvizén aztán sok európai ország is csatlakozhatott volna a nyugati világ falkavezéréhez.

Ha elkészül a jelentés

Mueller jelentésének megjelenését borítékolhatóan dühödt reakciók követik majd az USA-ban. Első számú vesztese ennek Trump lehet, de közvetve Putyin is súlyos sebet kaphat. Márciusban elnökválasztás lesz Oroszországban, s bár fölényes győzelmét senki sem kérdőjelez meg, a szankciók - és a viszonylag alacsony olajár - folyamatosan rombolják az oroszok életszínvonalát, ami véget vetett a Krím félsziget 2014-es lenyúlását követő nagy nacionalista eufóriának az országban.

Az orosz médiában olyan cikkek jelentek meg, amelyek a Putyin-éra utáni Oroszországgal foglalkoznak. A legnagyobb gond, ami az orosz gazdaságot gyötri, hogy egyáltalán nem látszik a szankciók által sújtott időszak vége. Ennek csak valamilyen radikális változás vethet véget, ami leginkább Putyin távozása lehetne a Kremlből. Úgy tűnik, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok leginkább akkor javulhatnak, ha a két ország jelenlegi államfője egyaránt lelép a színről.

A nyitókép forrása: Shutterstock.com