Különös fordulatnak lehetett tanúja az USA közéletének közönsége az elmúlt napokban. Denis McDonough, a Fehér Ház kabinetvezetője az NBC-nek adott interjújában arról beszélt, hogy Barack Obama elnök egyik demokrata jelöltet sem támogatja az idei elnökválasztás február 1-jei első előválasztási fordulójában, ám főnöke néhány nappal később rácáfolt beosztottjára.

A Politicónak adott interjújában az elnök nagyon közel került ahhoz, hogy Hillary Clinton mellé tegye le a vokság (amit egyébként gyakorlatilag a március 15-ei Illinois állambeli előválasztáson fog leadni) - írja John Cassidy, a New Yorker veterán publicistája.

Frankó lenne

Figyeljen! Elég jól megismertem Hillary Clintont, és elmondhatom, hogy jólelkű, okos, kemény ember, aki nagyon szereti ezt az országot - fogalmazott Obama.

Emellett idealistának és progresszívnak írta le volt külügyminiszterét, utalva arra, hogy pártjában sokan túl visszafogottnak tartják Clintont. Az elnök szerint a politikában szerzett tapasztalatai kormányzásának első napjától kezdve lendületet adnának a volt first ladynak, ha nyerne a novemberi elnökválasztáson.

Nem olyan, mint ő volt

Obama tett néhány gesztust a demokraták másik erős elnökjelölt-aspiránsának, Bernie Sandersnek is. Hiteles, szenvedélyes, félelmet nem ismerő embernek nevezte, ugyanakkor arra utalt, hogy sokan azért kedvelik a Vermont államból származó szenátort, mert új szereplője az országos nagypolitikának. Eközben Clintonnak meg kell küzdenie az ismertség hátrányaival is.

Az elnök visszautasította azt az összehasonlítást, miszerint Sanders olyan szerepet játszana, mint amilyet ő játszott 2008-ban, amikor legyőzte Hillary Clintont a demokraták elnökjelöltségért folytatott küzdelemben.

Ez végül is érthető annak tükrében, hogy Obama fiatal fekete politikusként robbant be a közéletbe, míg Sanders idős és fehér, továbbá a politikai palettán határozottan balra áll a Fehér Ház lakójától.

Miért tette?

A New Yorker szakírója szerint Obama nem csupán elszólta magát, hanem tudatosan állt be Clinton mögé. Minden bizonnyal az volt a célja, hogy hátszelet adjon a nehéz csatába induló versenyzőnek, akit a legjobb utódjelöltjének tart. Emellett benne láthatja a Demokrata Párt legjobb esélyét arra, hogy megőrizze az elnökséget.

Minden különbségük ellenére a két politikus a demokratáknak ahhoz a pragmatikus, centrista csoportjához tartozik, amely a párt domináns irányzata az 1980-as évek óta. Ha Sanders és a politikáját jellemző balos populizmus győzne, az fordulatot hozna a párt mérsékelt irányvonalával szemben.

Nagy bukta lenne

Emellett a demokraták körében elterjedt nézet szerint Sandersszel nem csupán az elnökválasztási küzdelmet veszítenék el, hanem a novemberben megüresedő kongresszusi képviselői helyekért folyó versenyben is alulmaradnának. Ez az, amit Obama minden bizonnyal feltétlenül el szeretne kerülni.

Ha ugyanis az elnöki megbízatás és a kongresszus is a republikánusok kezébe kerülne, akkor biztosan felülvizsgálnák az elmúlt nyolc év reformjait, élükön a szegény rétegeknek egészségügyi ellátást kínáló, Obama-care becenévre hallgató Affordable Care Acttel.

További kapcsolat Clinton és Obama között, hogy az elnök korábbi stábjának több tagja jelentős pozíciókat tölt be a volt first lady jelenlegi kampánycsapatában. A kommunikációs főnök és a vezető stratégiai tanácsadó és közvélemény-kutatási szakértő például ugyanezt a munkát végezte Obama 2008-as és 2012-es elnökjelölti kampányában.

Negatív jelzések

Végül az elnök bizonyára értesült azokról a finom jelzésekről, amelyekkel Sanders szembe fordult vele. A vermonti szenátor igyekszik rájátszani sokak benyomására, miszerint Obama nem teljesítette azoknak az ígéreteknek egy részét, amelyek nyolc éve hatalomra segítették.

Nem érte el például, hogy a Wall Street-i befektetési cégek teljesen felelősségre vonhatók legyenek - sokszor spekulatív, az ügyfeleik előtt rejtett kockázatokat hordozó - üzleteikért.

Elfelejtett valamit

Emellett kifogásolta, hogy az elnök folytatta elődje, George Bush szabadpiaci kapcsolatokra építő külgazdasági politikáját, amit sokan felelőssé tesznek az amerikai munkahelyek Ázsiába vándorlásáért.

Végül az sem tetszett az amerikai mércével mérve balos szenátornak, hogy Obama a Fehér Ház és a kongresszus irodáiban folytatta le politikai csatáit ahelyett, hogy megválasztása után is támaszkodott volna arra a népi támogatásra, ami hatalomra emelte.

Szét fogják szedni

Obama bizonyára ezekre is válaszolt, amikor a Politicónak adott interjújában arra célzott, hogy Sanders egy álmodozó, míg Clinton egy cselekvő politikus. Hillary azt a felismerést testesíti meg, hogy a politikai értékeket kormányzati tettekké kell lefordítani, hogy a jó célok elérése a politika dolga, ami megváltoztatja az emberek mindennapi életét - fejtegette Obama.

Ha Bernie győzne Iowában vagy New Hampshire-ben, akkor a sajtó elkezdené komolyan venni az ígéreteit. Megnéznék, mibe kerülne a megvalósításuk, milyen adópolitikát vonnának maguk után stb. - célzott arra, hogy Sanders nehéz helyzetbe kerülne, ha váratlan sikert érne el.

Belső felforgató is

A New Yorker cikkírója úgy véli, Obama nem volt teljesen korrekt a populista jelölttel és támogatóival szemben azzal, hogy ellenfelük mögé állt. Ez azonban tudatos döntés volt: nem az volt a célja, hogy korrekt legyen, hanem hogy a szerinte jobb jelölt mellé állítsa a demokratákat.

Emellett minden bizonnyal felismert egy kellemetlen tényt is. Nevezetesen, hogy Sanders egyenlőségpárti szólamai nem pusztán a milliomosokat és a milliárdosokat fenyegetik. A populista politikus balos "forradalma" kihívást intéz a párt elitje ellen is, amelynek Barack Obama és Hillary Clinton is tagja.