Az athéni kormány rendkívüli választás vagy népszavazás kiírását kezdeményezheti, ha nem tud elfogadható megállapodást kötni az ország hitelezőivel - fejtegette csütörtök délelőtt Euclid Cakalotosz görög főtárgyaló a Guardian tudósítás szerint. Abból indulnak ki, hogy végrehajtható tervet tettek le az asztalra, amely nem vezet gazdasági recesszióhoz és kivezető utat mutat az adósságcsapdából.

Ha azonban ennek ellenére nem jönne létre az egyezség, akkor a választókhoz kell fordulniuk, ugyanis a kormánynak nincs felhatalmazása az euró feladására, ami amúgy is elég kemény lépés lenne. Konzultálni akarunk a görög emberekkel - folytatta -, mert arra kaptunk megbízást, hogy segítsünk a gondjaik megoldásában az euró megtartása mellett. Végül is a jelenlegi athéni vezetés Európa-párti.

Kapcsolódó

Mivel járna a kilépés?

Betty irányít?

Nem tudni mennyire vicces vagy komolyan veendő körülmény a görög válság alakulásában a Le Canard Enchainé francia szatirikus lap értesülése a görög kormányfő titkos motivációjáról. Az újság szerint Alekszisz Ciprasz bevallotta Francois Hollande francia államfőnek, hogy nem kis részben azért kénytelen kő kemény álláspontot elfoglalni a hitelezőkkel folytatott vitában, mert ezzel tarthatja meg partnerét, Peristera (Betty) Bazianát. Hollande állítólag idézte kollégáját, aki arról beszélt, hogy ha engedne a trojka nyomásának, akkor nem csupán pártja támogatását vesztené el, hanem Bettyt is. A hölgy ugyanis - aki 30 éves kapcsolatuk hajnalán bátorította arra, hogy lépjen be a kommunista pártba - tényleg militáns radikális, sokkal inkább balra áll a politikai palettán, mint Ciprasz.

Cakalotosz korábban arról is beszélt, hogy szerinte Görögország kilépése az eurózónából katasztrofális gazdasági következményekkel járna. Miután a gazdaság szereplői kénytelenek lennének megváltoztatni az euróval kapcsolatos szemléletüket, múlt század harmincas éveiben megismert gazdasági depresszió körülményei térnének vissza.

Ha ugyanis a tagállamok elhagyhatják a közös európai valutát használó országok közösségét, akkor az nem más mint tagállamainak fix árfolyamrendszere. Emiatt a gazdaság szereplőinek minden üzleti döntésük előtt velük kapcsolatban költség-haszonelemzést kellene végezniük, ami rákényszerítené az országokat, hogy nemzeti intézkedésekkel igyekezzenek vonzóbbá tenni magukat. Ezzel visszatérne a nyolcvan évvel ezelőtti nacionalizmus és leértékelési háború. Legfeljebb az utóbbi nem csupán a valuták között érvényesülne, hanem az eurózónán belül a belső leértékelés működne, aminek egyik legtipikusabb módja a bérek lefaragása.

Mivel járna a bennmaradás?

A másik forgatókönyv megvalósulása, a görög hitelek elengedése szerinte nem járna azzal, hogy a politikusok más országokban úgy gondolnák: nyugodtan eladósíthatják országukat, mert végül úgyis elengedik a tartozásokat. Ha valaki megengedhetetlenül sok hitelt vesz fel, az azt jelenti, hogy valaki más megengedhetetlenül sok kölcsönt adott.

Egyesek szerint ez a logika azt jelenti, hogy a csapost is felelősség terheli azért, ha valaki részegre issza magát. Cakalotosz viszont úgy véli, sántít a hasonlat. A görög mentőcsomag kezdetén a GDP 129 százalékán állt az államadósság, míg jelenleg közel 180 százalék ez az arány. Valamit a hitelezők is elszúrhattak, ha úgy adták oda a pénzüket adósuknak, hogy nincs esélyük visszakapni azt.

Eközben tovább folytatódott az athéni tőzsde mélyrepülése. A tőzsdeindex fél nap alatt 3,5 százalékkal roggyant meg, amivel néhány nap alatt tízszázalékos mínuszt hozott össze. A bankok különösen súlyos csapásokat kapnak: az Alpha Bank részvényei kilenc, a Piraeus Bankéi majdnem hét, az Eurobankéi több mint öt százalékot veszítettek értékükből.