Christian Lindner, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) elnöke mindig gondosan megválasztott szavakkal fogalmaz. Pontosan ezt tette akkor is, amikor november 19-én éjjel a mikrofonok elé állt, hogy megindokolja, miért adta fel a koalíciós tárgyalásokat. Jobb ha nem kormányzunk, mint ha rosszul kormányzunk - fogalmazott, majd két nap múlva elindult pártja erre épülő politikai kampánya a közösségi médián.

Akármilyen precízen indokolta is a pártvezér taktikai húzását az tény, hogy mind az FDP-t, mind Németországot ismeretlen vizekre taszította vele - kezdi háttérelemzését Tobias Buck, a Financial Times (FT) internetes portálján megjelent, Berlinből keltezett cikkében. Lindner igyekezett elvi döntésként eladni a szakítást, mondván: elárulták volna szavazóikat, ha - a kompromisszumokat elfogadva - olyan kormányzati lépésekhez adják a nevüket, amelyekben nem hisznek.

Kapcsolódó

Nem annyira elvi

Az FT cikkének szerzője, azonban nem ül fel ezeknek a szavaknak. Szerinte keserű tapasztalatok és bonyolult politikai számítások lehetnek a döntés mögött. A párt a 2013-as választásokon négy év Merkellel közös kormányzás után be sem jutott a parlamentbe, mert nem érte el az ehhez szükséges ötszázalékos szavazati arányt. Lindner joggal vezetheti vissza ezt arra, hogy kisebbségi koalíciós partnerként nem sikerült érvényesíteniük politikájukat.

Az FDP vezetősége az elmúlt négy évben eljuthatott arra a következtetésre, hogy egyszer és mindenkorra véget értek a régi szép idők, amikor a párt játszotta a királycsinálót a német politikában. A konzervatívok vagy a szociáldemokraták attól függően tudtak kormányozni, hogy melyikükkel állt össze koalícióba. Úgy érezhették, jobb lenne nekik és a fiatal, tapasztalatlan FDP-képviselőknek, ha négy évig ellenzékben szereznének rutint a parlamenti politizálásban.

Politikai számítás

A párt bennfentesei most nem kis büszkeséggel arról beszélnek, hogy partnerei alábecsülték az FDP-t, amely már nem az a langyos párt, amely 2013 előtt volt. Lindner azt gondolhatja, hogy a szavazók is így látják, és egy esetleges előrehozott választásokon díjazhatják "elvi politizálásukat".

Az első jelek szerint ez a számítás félrecsúszhat. A németek büszkék arra, hogy országukat a politikai stabilitás és a konszenzusos politizálás jellemzi. A Bild, a legnagyobb példányszámú bulvárnap máris rájátszik erre az érzésre, úgy állítja be Lindnert, mint a "nemzet mumusát". A vasárnapi koalícióalakítási kudarc után készült közvélemény-kutatások szerint az emberek csalódottak a kudarc miatt és többségük az FDP-t okolja ezért.

Óriási kockázat

Az FDP nagyon kockázatos lépést tett azzal, hogy szakított a 60-as, 70-es évek politikai kultúrájával, amelyben nem fordult elő például a koalíciós egyeztetések megszakítása - magyarázza Thorsten Faas berlini politológus professzor. A pártnak viszonylag kicsi az elkötelezett szavazóbázisa, ami érzékennyé teszi a szavazói hangulat hullámzásaira. Ha az emberek úgy látják, hogy az FDP saját érdekét fontosabbnak tarja a nemzeténél, akkor a Lindner vezetésével 2013 óta elért erősödése elillanhat.

Szavazóvadászat

Sokan úgy vélik, tudják, miért keménykedik az FDP. A pártvezetés jobbra akarja mozdítani a szabaddemokratákat. A cél az lenne ezzel, hogy elszipkázzák az euroszkeptikus, bevándorlófaló Alternatíva Németországnak (AfD) szavazóit. Ez a politikai erő a szavazatok 12,6 százalékát söpörte be a szeptemberi parlamenti választásokon, ami több az FDP 10,7 százalékánál.

Egyes elemzők szerint a liberális párt burkoltan euroszkeptikus és Lindnertől nem voltak idegenek az AfD tematikájára hajazó megjegyzések a választási kampány és a koalíciós tárgyalások során. Első helyen említhető ezek közül az európai uniós integráció elmélyítésének ellenzése.

A koalíciós tárgyalások feladása logikusabbnak látszik, ha azt feltételezzük, hogy Lindner az AfD nacionalista-liberális alternatívájaként akarja tálalni az FDP-t - véli Franziska Brantner, a Zöldek párjának parlamenti képviselője.

Hivatalos magyarázat

Ugyanakkor a szabaddemokraták vezetője következetesen tagadja ezt. Arra hivatkozik, hogy a koalíciós előkészítő tárgyalások közel öt héten át tartottak, ám ennek ellenére még mindig 230 kérdésben voltak nézeteltérések a négy párt (a konzervatív CDU és CSU, a Zöldek és az FDP) között.

Merkel (aki Kelet-Németországban nőtt fel) még azt sem volt képes elfogadni, hogy eltöröljék az úgynevezett szolidaritási adót, amelyből a keleti tartományok felzárkózását finanszírozzák. Az FDP-t az zavarhatja, hogy az elmúlt bő negyed században elképesztően nagy összegeket költöttek már el erre a célra nem tökéletes eredménnyel.

Az FDP hivatalos álláspontja szerint a négy résztvevő fél nem tudott eljutni oda, hogy olyan mélyen megbízzon egymásban, amely a közös kormányzáshoz szükséges. Kiderült, hogy nincs közös elképzelésük az ország jövőjéről - írta a párt tagjaihoz címzett levelében Lindner.

A németek fele új választást akar, meginogtak a szociáldemokraták

A Szociáldemokrata Párt (SPD) 153 tagú képviselőcsoportjának ötöde úgy véli, az új helyzetben felül kellene vizsgálni a párt elzárkózását a nagykoalíció folytatásától - vette át a Bild hírét a Reuters. A pártban azzal érvelnek ezzel szemben, hogy ez a fajta kormányzás Ausztriához hasonlóan Németországban is a szélsőjobb további erősödéséhez vezetne. Martin Schulz pártelnök véleményéről többet tudhatunk meg csütörtökön, miután beszélt Frank-Walter Steinmeier államfővel.

Az üzleti élet minél előbb stabil kormányt szeretne látni Németország élén - derült ki a legnagyobb ipari szövetség, a DIHK vezetője, Dieter Kempf és mások szavaiból. Eközben a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a németek fele az új választás kiírását részesítené előnyben. Körülbelül ötödük kibékülne a kisebbségi kormányzással és valamivel kevesebb mint ötödük tartaná jónak az elmúlt négy évből ismert konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíciós kormányzás folytatását.

A nyitókép forrása: AFP