Elmaradt a valóságshow Angela Merkel kancellár és kihívója, Martin Schulz, a szociáldemokraták kancellárjelöltje hét végi vitáján - kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. Hol maradt ez a beszélgetés - mintha koalíciós tárgyaláson keresték volna a közös nevezőt a felek - az elmúlt egy év igazi vitáitól.

Hillary Clinton, az amerikai Demokrata Párt és Donald Trump, a Republikánus Párt elnökjelöltje a trágárság határára csúszó szócsatát vívott egymással tavaly ősszel, a francia elnökválasztás tavaszi nyilvános összecsapásai pedig a 17. századi királyi udvar párbajaira emlékeztettek.

Kapcsolódó

Ehhez képest Merkel és Schulz - mindketten centrista jelöltek jelentős támogatottsággal - mosolyogva beszélgettek egymással. Viccekkel szórakoztatták egymást és képesek voltak arra, hogy bólintsanak vitapartnerükre, ha egyetértettek vele valamiben. Négy moderátor próbálta provokálni őket - sikertelenül.

Rémes állapotok

Az Egyesült Államok közvéleménye még megosztottabb, mint egy éve, Trump megválasztása előtt. A szakértőknek még most sem értik, mi vezetett az ingatlanmágnás elnökké választásához, és mit jelent ez az marikai társadalomra vonatkozóan. Hollandiában ugyan vereséget szenvedett a márciusi választásokon a radikális jobboldal, ám az erősen megosztott parlament miatt azóta sem sikerült kormányt alakítani.

Franciaországban Emmanuel Macron népszerűsége három hónappal az elnökválasztás után a mélybe zuhant, ami azt bizonyítja, hogy jobb híján szavaztak rá az emberek. Nem a programját támogatták, hanem a radikális jobboldal és a korábbi politikai elit ellen voksoltak. Nagy-Britanniában nem csillapodik a brexit mellett döntő népszavazás utáni zavarodottság, a közvélemény Theresa May miniszterelnökre és Jeremy Corbinra, az ellenzék vezérére egyaránt aggodalommal tekint.

Tökéletes nyugalom

Eközben a német kancellárjelöltek vitájában az volt a különbség a felek között, hogy Merkelnek mint hivatalban lévő vezetőnek óvatosabban kellett beszélnie. Miután a közvélemény-kutatások szerint nyert, úgy tűnik, elfogadták ezt tőle a nézők.

Schulz megjegyezte, hogy a menekültek integrálása túl lassan halad (nagy dolog), hogy a kormány 70 évre akarja emelni a nyugdíjkorhatárt (Merkel szerint jó a jelenlegi 67). Mindketten ellenzik az autópályadíj bevezetését, bírálják Törökországot az emberi jogok megsértése miatt, emelnék az alsó középosztálybeliek bérét és óvatosan kezelik az autógyártók dízelbotrányát, mert a cégek sok embernek adnak munkát és autóikat szintén nagyon sok ember használja.

Neki való szerep

Néhány szakértő ugyan hangot adott annak a reményének, hogy a felek többet fognak beszélni Németország nemzetközi szerepéről, miután az USA Trump vezetése alatt leszédülni látszik a szabad világ első számú vezetőjének járó trónról. Ehelyett a vitát egyértelműen a belpolitikai témák uralták.

Merkel jól jellemezte a Németország előtt álló feladatot: folytatnia kell az elmúlt tíz évben megindult prosperitást. Ezt veszélyeztetheti a technológia egyes területeken romboló tempójú fejlődése, illetve az ország szomszédainak politikai-gazdasági bizonytalansága, amelynek hatása átszivároghat.

Ezeknek a gondoknak a kezelése azonban nem igényel rámenősséget. Ezzel szemben nyugalomra és a részletek iránti érzékenységre van szükség, azaz éppen olyasmire, amiben Merkel a legjobb. Semmi mást nem kell tennie, mint adni önmagát. A világ minden országának szavazói irigyelhetik a németeket, hogy ilyen vezetőt választhatnak - vélekednek.