Az európai felsőoktatás korszerűsítése: belépés a felsőoktatásba, a hallgatók megtartása és elhelyezkedés a munkaerőpiacon (Modernisation of Higher Education in Europe: Access, Retention and Employability) című jelentés azt vizsgálja, hogy mit tesznek a kormányok és a felsőoktatási intézmények annak érdekében, hogy bővítsék a felsőoktatásba belépők körét, növeljék az oklevelet szerzők számát, valamint tanáccsal segítsék a munkaerőpiacra kilépő hallgatókat. Több mint 30 ország vett részt a felmérésben: az Európai Unió tagállamai (Luxemburg és Hollandia kivételével), valamint Izland, Liechtenstein, Montenegró, Norvégia és Törökország.

A jelentés rávilágított, hogy bár számos országban gyűjtenek információkat a hallgatókról, az adatelemzés nem konkrét céllal történik (ilyen lenne például annak elősegítése, hogy a hátrányos helyzetű diákok bekerülhessenek a felsőoktatásba), és számos országban nincsenek tudatában annak, hogy a hallgatói összetétel egyre változatosabb, sokfélébb lesz.

A nagyobb képért kattintson!
Kép: Forrás: Európai Bizottság

Nagyon kevés ország (flamand Belgium, Írország, Franciaország, Litvánia, Málta, Finnország és az Egyesült Királyságon belül Skócia) tűzött ki konkrét célokat annak érdekében, hogy megkönnyítse az alulreprezentált csoportokból (például az alacsony jövedelmű családokból) származók bekerülését a felsőoktatásba.

A jelentés szerint körülbelül az európai felsőoktatási rendszerek felében működnek áthidaló programok azok számára, akik nem közvetlenül a középiskolából lépnek be a felsőoktatásba (ide tartozik Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Svédország, Szlovákia, az Egyesült Királyság, Izland és Horvátország), illetve jutalmazzák felsőoktatási kredittel a korábbi tanulmányokat (utóbbit Spanyolországban, Olaszországban, Liechtensteinben, Finnországban és Norvégiában is alkalmazzák). A felsőoktatásba belépők körének bővítését célzó intézkedések mentén földrajzi megosztottság figyelhető meg, hiszen ezek a gyakorlatok leginkább Észak- és Nyugat-Európában terjedtek el.

A jelentés megállapítja, hogy az országok jelentős hányada nem készít rendszeresen statisztikát a végzett/lemorzsolódott hallgatók arányáról. Ezek között pedig vannak olyan országok is, ahol a hallgatók megtartására és oklevélszerzésére külön szakpolitikai intézkedések irányulnak. Hiányoznak azonban az alapvető adatok annak elemzéséhez, hogy ezek az intézkedések milyen hatással járnak.

A legtöbb országban a felsőoktatási intézmények minőségbiztosítási célból információt tesznek közzé végzett hallgatóik munkaerő-piaci elhelyezkedéséről - azaz arról, hogy hogyan tanítják meg azokat a készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hallgatóik munkát találjanak. A végzett hallgatók nyomon követését viszont csak ritkán használják fel a felsőoktatási politika fejlesztéséhez.

Egyetemi összehasonlító: hol érdemes tanulni?

Az Európai Bizottság kezdeményezésére megszületett a U-Multirank, azaz egy olyan új globális felsőoktatási rangsor, amelyben intézményeket és képzési területeket hasonlíthatnak össze diákok és tanárok, valamint a felsőoktatással foglalkozó állami és uniós hivatalnokok. A rendszer jelenleg 70 ország - köztük Magyarország - mintegy 850 egyetemének és főiskolájának, illetve közel ötezer képzési programnak a teljesítményét méri - utóbbiak közel kétharmada európai, de vannak benne észak-amerikai, ázsiai és dél-amerikai intézmények. Az összehasonlítás még nem teljes körű: idén a fizika-, a gazdaságtudományi, a gépészmérnök- és az elektromérnök-képzések kibocsátása alapján vetik össze a képzési helyek teljesítményét, jövőre ehhez jön hozzá a pszichológia, a számítástechnika és az orvostudomány. A bizottság tájékoztatása szerint az intézményeket 30 különböző indikátor alapján öt teljesítménycsoportban (kutatási teljesítmény, a tanítás és tanulás színvonala, nemzetközi orientáció, tudástranszfer sikeressége (élő kapcsolat vállalatokkal és startupokkal), regionális beágyazottság) osztályozzák "A" (nagyon jó) és "E" (gyenge) közötti skálán. A bizottság szerint megállapítható, hogy míg a 850 intézménynek több mint 95 százaléka legalább egy területen eléri a legjobb, "A" osztályzatot, addig mindössze az intézmények 12 százalékának van csak tíznél több "A" osztályzata. Az adatbázisban szereplő felsőoktatási intézményeket itt hasonlíthatja össze.

A felsőoktatásba belépők körének bővítése, valamint a hallgatók megtartására és a képzések elvégzésére vonatkozó arány javítását célzó szakpolitikai célok elérésének támogatására minéségbiztosítást kellene használni, ami segítséget nyújthatna a hallgatók fejlődésének nyomon követésében, valamint el annak feltérképezésében is, hogy a felsőoktatási intézmények hogyan használhatják fel ezeket az információkat a minőség további javítására.

A felsőoktatásnak jobban kell figyelnie a gyenge pontok kezelésére: például törekedni kell a hallgatói összetétel sokféleségének növelésére. Az egyetemeknek vonzóbbá kell válniuk a hátrányos helyzetű diákok számára, különösen az alacsony jövedelmű családokból származók, a fogyatékossággal élők, a migránsok vagy a más nemzetiségűek számára - vélte Andrula Vasziliu, az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős uniós biztos a jelentés közlésekor. A biztos szerint proaktívabban kellene használni az információkat és a visszajelzéseket, hogy a döntéshozatal megalapozott legyen.