Az európai politikai elit tagjai ahhoz szoktak hozzá, hogy elegáns német luxusautókon érkeznek az uniós csúcsértekezletekre, saját fontosságuk tudatát tükröző, ünnepélyes arckifejezéssel szálnak ki a kamerák előtt, majd a színfalak mögött elrendezik a dolgokat - kezdi a görög drámát értékelő írását Iain Martin, a Telegraph publicistája. E felfogás szerint ha egy kollégájuknak az az ötlete támad, hogy valamilyen európai ügyben népszavazást kezdeményez, akkor biztosra vehető, hogy az illetőnek teljesen elment az esze.

Nem elég, hogy David Cameron brit miniszterelnök referendumot ígért a szigetország népének az uniós tagságról, most még Alekszisz Ciprasz görög kormányfő is ezt tette a legutóbbi EU-IMF támogatási javaslattal kapcsolatban. A londoni kormány legalább hagyott időt az előkészítésre, hiszen a népszavazás lehetőségét 2013-ban jelentették be és legkésőbb 2017 végéig tartják meg, míg az athéni vezetés egy hetet adott a görög népnek arra, hogy válasszon a rá váró megpróbáltatások lehetőségei közül.

Ciprasz őrült

Az európai elit szemében ezzel Ciprasz biztos esélyesévé vált az Európa Első Számú Őrültje 2015 címre. Ezt a jelzőt egyik elődje, Georgiosz Papandreu is megkapta kollégáitól. Papandreu a 2009 őszén, a pénzügyi válság idején hatalomra került kormányt vezette. A választási győzelmet annak köszönhette, hogy munkahelyteremtést ígért, ám kisvártatva kénytelen volt beismerni, hogy Görögország éveken át meghamisította az államháztartási adatokat - amit az EU felelőtlenül vagy ostobán elnézett -, ezért a költségvetésen méretes lyuk tátong.

Ezt követően Görögország nem jutott hitelhez a nyílt kötvénypiacokon, és segítségért kiáltott. Így hozták tető alá 2010. májusi első EU-IMF segélycsomagot, majd, miután ez kevés volt, a 2011 nyarán-őszén jött a következő pakk. Papandreu besokallt, 2011 októberében népszavazást kezdeményezett a bér- és nyugdíjcsökkentéseket, és más megszorításokat is tartalmazó intézkedésekről, mire párttársai lemondatták.

Kormányát némi huzavona után fél évre szakértői kormánnyal helyettesítették. Kiszivárgott, hogy Nicholas Sarkozy akkori francia államfő Barack Obama amerikai elnöknek szó szerint úgy jellemezte görög kollégáját, hogy az, sajnos, megőrült.

Ciprasz zseni

Valójában sem Papandreu, sem Ciprasz nem őrült, sőt a Telegraph szakértője lát valami zseniálisat abban, ahogy az utóbbi körbemanőverezte az európai vezetőket. Leszámítva marxista és európai közhelyekkel fűszerezett demagógiáját, voltaképpen nem tett mást, mint hogy "adta a hülyét". Úgy tett, mintha nem értené, mit akarnak tőle annak ellenére, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke még egy rá jellemző baráti maflással is a tudomására adta: rosszul viselkedsz, barátom.

Ezzel végül is a Telegraph szakírója szerint leleplezte Angela Merkel német kancellár egész eddigi politikájának hatástalanságát. Rámutatott arra, hogy Merkelt diplomáciai és politikai szakértői körökben túlértékelik: semmilyen komoly teljesítmény nem fűződik a nevéhez azon túl, hogy megfúrta mentorát és elődjét a kancellári, illetve pártvezéri székben, Helmut Kohlt.

Ezek őrültek

A Telegrah cikkírója szerint az őrültek valójában azok, akik megalkották a közös európai valutát. Akik azt hitték, hogy politikai álmaik a közös Európáról és hiú vágyuk, hogy ennek atyjaivá váljanak képes felülírni egy kulturálisan és nemzetileg sokszínű, sokszor széttartó kontinens gazdasági realitásait. Akik létrehoztak egy egységes devizát anélkül, hogy mögé tették volna a fennmaradását biztosító pénzügyi biztonsági rendszert.

A mai eurofil vezetők ahelyett, hogy belátnák elődeik hibáit, fontoskodva beszélnek az Európai Unió közös értékeiről, és ezek felszentelt védelmezőinek szerepében lépnek fel. Úgy viselkednek, mintha a szent Római Birodalom funkcionáriusai lennének, nem pedig egy posztmodern, összetákolt politikai kísérlet képviselői.

Mintha nem egy olyan nemzetközi politikai rendszer vezetői lennének, amely annak köszönheti jelenlegi formáját, hogy a francia és a német vezetők rosszul ítélték meg a hidegháború következményeit. Ebből a hibából fakad, hogy minden baj orvosláshoz az eurózóna létrehozását írták fel gyógyszerül.

Ciprasz ravasz

Ciprasz és pártja, a radikális baloldali Sziriza ki akarja léptetni Görögországot az eurózónából - idézi a Telegraph publicistája sok szakértő véleményét. Az elmúlt öt hónap tárgyalásai csak egy színjáték jelenetei voltak, amelyben úgy tettek, mintha mindent elkövetnének ennek elkerülése érdekében. Azt óhajtották megmutatni politikai publikumnak, hogy minden hiába, hiszen a brüsszeli és IMF-es technokraták hajthatatlanul meg akarják alázni Görögországot.

Az előadásra azért volt szükségük, mert szembe kellett nézniük azzal az ellentmondással, hogy miközben a görögöknek elegük van a válságkezeléssel járó megszorításokból, szeretnék megtartani az eurót. Az ugyanis azt az érzetet kelti, hogy részei az államok civilizált, demokratikus klubjának.

A helyzet most úgy áll, hogy Görögország miniszterelnöke mindenképpen nyer. Vagy kiüti ellenfeleit, azaz az óriási görög államadósságot finanszírozó eurótagállamok és a csőd esetén hatalmas veszteség elszenvedő IMF a jövő héten enged, mert jobban félti a pénzét, mint a presztízsét, vagy, ami valószínűbb, Görögország csődbe megy, visszahozza a drachmát, miközben mindezért a görög társadalom jelentős része a németeket és a gaz IMF-et okolja majd. Az utóbbival évtizedekre ellátják ideológiai munícióval a görög baloldalt.

Megjöhet az eszük

A görög társadalom semmiképp sem lesz nyertese a jövő heti népszavazásnak. Rövid távon biztosan nem - ezt világosan jelzik azok a sorok, amelyek a bankjegykiadó ATM-ek előtt már szombaton kialakultak. Az eurózónából nem olyan egyszerű kilépni, mint azt sok euroszkeptikus politikus állítja. A korábbi nagy államcsődök mutatják, hogy irdatlan inflációs nyomás várható és a jövő szempontjából nem biztató, hogy a balos kormány nem fog bevezetni olyan piaci reformokat, amelyek felpörgethetnék a befektetéseket és ezzel a gazdasági növekedést.

Lehet azonban egy haszna annak, ha Görögország elhagyja az eurózónát. Talán meggyőzi ez európai elitet arról, hogy a kontinens államainak együttműködésével kapcsolatos eddigi megközelítése csődöt mondott. Hogy nem kellene többre törekednie, mint hogy az európaiak kereskedjenek egymással és éljenek barátságban egymás mellett. Hogy felesleges erőltetnie az integrációt, a hozzá nem értő, kudarcra ítélt európai szuperállam létrehozását - véli a brit konzervatív Telegraph publicistája.