A dakkai kínai nagykövetésről a bangladesi kormánynak címzett levél körülírja, hogy az ázsiai kontinensen átívelő Új Selyemút (avagy Egy övezet, egy út - Belt and Road Initiative, BRI) stratégiai terv mögött álló kínai döntéshozók és tisztviselők elutasíthatják a bangladesi széntüzelésű erőművek építésére és finanszírozására szóló korábbi elképzeléseket. A sztorit korábban a helyi kiadású Daily Star is felkapta, Dakkában akkor a címlapokra került, hogy a feladója a kínai nagykövetség gazdasági és kereskedelmi tanácsadója, Liu Zhenhua volt. Vagyis érdemesnek tűnt komolyan venni.

A bangladesi elképzelések - mely szerint Kína kedvezményes hiteleket biztosít az ázsiai ország gazdasági fejlődését a nagyobb energiaigény oldalán kiegyensúlyozó, saját tüzelőanyagra támaszkodó szénerőművek építéséhez - úgy látszik, kútba esnek. A most világosságra került levélrészletek szerint ugyanis Liu Zhenhuaazt írta a kabinetnek, hogy “Kína többé nem veszi figyelembe a magas szennyezésű és magas energiafogyasztású projekteket, mint amilyen például a szénbányászat és a széntüzelésű erőművek.”

A PV-Magazine megkért egy helyi szakembert, értelmezze a helyi szinten mindezt; Christoph Nedopil Wang (aki a Zöld Övezet és Út Kezdeményezési Központ független politikai és kutatóintézetének igazgatója) pedig úgy látja, hogy mindebből remélhető, hogy a BRI-t alkotó szárazföldi és tengeri kereskedelmi útvonalak mentén szénüzemű energiamentesség és szénerőmű-mentes infrastruktúra fejlesztése válik céllá.

Wang szerint a levél tartalma arra utal, hogy ez az intelem vagy figyelmeztetés magasabb kormányzati körökből származik, és bár a megújuló energia projektekre egy sor térségbeli ország nincs felkészülve, az, hogy a kínaiak eztán nem támogatják a szenet, biztosan ebbe az irányba tolja majd a beruházásokat. Akkor is, ha például éppen Bangladesben az iparosodás - az alig csillapítható földgázéhség mellett - nem a szél- vagy a napenergia megerősödését hozta magával, hanem néhány év alatt megháromszorozta a gazdaság szénigényét.

Mindez fontos, mert bár a széntüzelésű erőművek "kasztrálása" leginkább Európában és az Egyesült Államokban van “szem előtt” a világban, és Kínát leginkább a még mindig a szenet dotáló világhatalmi szereplőként jellemzik, amely a világ szén-dioxid-kibocsátásának 28 százalékáért felelős, de Peking megítélése nem ennyire egyszerű. Igaz, hogy az utóbbi években ott épült a legtöbb szénerőmű, valamint jelenleg ott működik a legnagyobb szenes kapacitás, továbbá tavaly a világban rendszerbe került 68 gigawattórányi szénerőműves kapacitás kétharmada Kínához kapcsolódik. Ráadásul Kína még elméletben sem közölt olyat, hogy bármikor is búcsút intene a szénnek. (Valószínűleg nem is tehetné, hiszen az európai és amerikai - jellemzően több mint 30-40 éves - kazánokkal és szénerőművi rendszerekkel ellentétben a kínai széntüzelésű egységek átlagéletkora alig 14 év. Komoly fejtörést okoz, hogy az elvileg - technológiailag és műszakilag - még évtizedekig zavartalanul működőképessé tehető,"kedvező" rendszertulajdonság hogyan egyeztethető össze a klímaválsággal, illetve azzal, hogy újabb rendszerszintű beruházásokra volna szükség, ha nem csak az új szénerőmű-fejlesztésekre mondanának nemet, hanem a fiatal erőműveket is idő előtt kiváltanák másra.)

Ám ez a mérlegnek csak az egyik serpenyője. A másikba az kerül, hogy a kínai, új szénerőmű-építési projektek lendülete évekkel ezelőtt megtört, és a központi célszámok egyre távolabb kerülnek a valós adatoktól. Ráadásul a sokszor erőn felül dotált erőműépítési projektekről utólag többször is kiderült, hogy a rendszer nem tudja vagy nem akarja kihasználni az erőmű maximumát. Az új szenes erőművek túlkapacitási problémája végeredményben azonban mégiscsak azt jelenti, hogy azok a kémények kevesebbet füstölnek. Mindeközben - és azzal együtt, hogy Kína jelenleg a legerősebb az atomerőmű-építésben is a világon - az energetikai beruházások túlnyomó többsége ott is a megújuló energiaforrások kihasználásába kerül.

Ez az irányváltás mindenhol a világon egy hosszú folyamat eredménye (lehet), a változás lassú és körülményes, de azért azt is meg kell már látni, hogy Kína ilyen kondíciókkal is képes már arra, hogy az árammixében a megújuló energia részaránya 25 százalék fölé kerüljön.