Kína elhíresült új selyemút program (Belt and Road Initiative) új életre kelt az elmúlt időszakban - kezdi különös összefüggést bemutató elemzését Shuli Ren, a Bloomberg publicistája. Az új selyemút fő célja egy a tengerinél gyorsabb szárazföldi útvonal kiépítése Kína és Európa, illetve a Közel-Kelet között a kínai áruk zavartalan szállítása érdekében. Ugyanezért új kikötői, vasúti és útberuházásokkal, illetve közlekedési kapcsolatok kiépítésével javítják a kínai áruk áramlásának világszintű logisztikai támogatását. Mindehhez Peking dollár tízmilliárdos hiteleket kínál a programban részt vevő - a az új selyemút útjába eső - feltörekvő országoknak. (Magyarország a Belgrád-Budapest gyorsvasút a szintén kínai hitelből tervezett kiépítésével érintett a tervben - a szerk.)
Feltámadás
A nagy projekt egy évvel ezelőtt a klinikai halál állapotába süllyedt, mivel az új selyemút különböző beruházásaiban részt vevő feltörekvő országok attól tartottak, hogy a kivitelezésre felvett kínai hitelek elviselhetetlenül magasra lökik államadósságukat. Ehhez képest a friss adatok szerint Peking az idei első fél évben 64 milliárd dollár értékű új szerződést kötött a program keretében, ami egyharmadával haladja meg a 2018 első fél éves szintet. Malajzia médiája akkor a leváltott elnök kínaiakkal kötött botrányos egyezségeitől volt hangos, Indonéziában választásokra készültek, ezért felerősödtek a nacionalista érzelmek a külföldi finanszírozású beruházásokkal szemben.
Ezzel szemben 2019 júliusában az előbbi ország 20 milliárd dolláros megállapodást kötött a keleti tengerpartját az ország belsejével összekötő vasútvonal építéséről, Indonézia pedig belement a főváros, Jakarta és az attól 150 kilométerre, az ország belsejében lévő nagyváros, Bandung közti gyorsvasút kiépítésbe, amit két éven át halogattak.
Mi változott meg?
Az első változás, ami ezt a fordulatot indokolhatja az, hogy az amerikai Fed monetáris enyhítésének köszönhetően Ázsiában is olcsóbbak lettek a hitelek. Így a feltörekvő országokat kevésbé aggasztja az eladósodás. A Fed a gazdasági környezet romlása miatt kezdett ismét kamatcsökkentésbe, aminek egyik fontos oka az USA és Kína kereskedelmi háborúja, amelyet Donald Trump, az USA elnöke robbantott ki.
A kedvezőbb hitelfeltételeknél fontosabb azonban, hogy a világgazdaság bővülése egy évtizede nem látott szintre lassult, így a feltörekvő országoknak az infrastrukturális beruházások kínálják az egyetlen lehetőséget gazdaságuk lendületének megtartására. Erre onnan szereznek pénzt, ahonnan tudnak, és Kína jókora summákat kínál.
Az ázsiai óriást az ösztönzi a külföldi beruházásokra, hogy ezzel saját magán is segít. Hazai pályáján ugyanis rendkívül megdrágult gazdasági növekedés fenntartása. Becslések szerint 2014-ben - amikor elkezdték az új selyemutat finanszírozni - Kínában már kilenc dollárt kellett befektetni ahhoz, hogy előállítsanak egydollárnyi új GDP-t. Ez a belső tőke/kibocsátás mutató normális esetben kettő és négy közé esik.
Mennének Amerikába
Az USA bölcs vezetése szereti úgy láttatni az új selyemút programot, hogy az Kína világbirodalom építési terveit szolgálja, ám a Bloomberg publicistája felhívja a figyelmet arra, hogy Peking szívesebben finanszíroznia befektetéseket az USA-ban, mint a feltörekvő országokban. Az ugyanis jóval biztonságosabb gazdasági környeztet a kockázatos fejlesztésekre, mint a selyemút menti, többé-kevésbé csóró országok.
Amikor 2016-ban - Trump hatalomra kerülése előtt - a csúcsukon voltak a kínai befektetések az USA-ban, az Egyesült Államok az ázsiai ország külföldi beruházásainak harmadát nyelte el - idézi a China Global Investment Tracker adatait. Ez 100 milliárd dollárnál nagyobb összeget (azaz az éves magyar GDP-vel összemérhető befektetést) jelentett. Az új washingtoni adminisztráció szívózása Pekinggel átterelte ennek a pénznek a nagyját Ázsiába.
Öngóllal felérő mellékhatás
És ennek egyik kellemetlen mellékhatása az USA tekintélyének és befolyásának zsugorodása. Egy délkelet-ázsiai tudományos kutatók és tisztviselők részvételével az év elején készült felmérés résztvevőinek majdnem háromnegyede úgy véli, hogy Kína bír a legnagyobb befolyással a régiójukban. A megkérdezettek közel fele úgy látja, hogy Kínának van a legnagyobb politikai befolyása Délkelet-Ázsiában, míg csak 30 százalékuk véli úgy, hogy az USA-nak.
A Bloomberg publicistája szerint az amerikai vezetés tévesen hiszi, hogy országa továbbra is hegemón hatalom az ázsai régióban. A könnyen megszerezhető pénz, ami az új selyemút projektjeit finanszírozza a fél világon, újra bőven áramlik, miközben Trump szándékosan kiszámíthatatlan politikát folytat az egész világon. Ez a biztos receptje annak, hogy az Egyesült Államok lassan elveszítse szövetségeseit a feltörekvő világban.