Mikor előzi le Kína az USA-t, és válik a világ legnagyobb gazdaságával rendelkező országává? - teszi fel a jelen kor egyik legfontosabb kérdését a Eric Zhu és Tom Orlik, a Bloomberg szerzőpárosa. Erre kíváncsiak az üzletemberek és a befektetők, akik tudni szeretnék, hogy tehetnek szert a legnagyobb profitra, a valutakereskedők, akik a dollár árfolyamának alakulását fürkészik és persze a tábornokok, akik a geopolitikai konfliktusokra akarnak felkészülni.

Pekingben a kommunista párt nemrégen ünnepelte 100. születésnapját. Ebből az alkalomból Hszi Csin-ping, a párt és Kína elnöke magabiztosan kijelentette, hogy az ország megújulása feltartóztathatatlanul folytatódik. A koronavírus-járvány korai szakaszában, amellyel a kínai hatóságok sikeresen szálltak szembe, biztosítva, hogy a gazdaság a lezárások ellenére növekedjen, miközben az USA-ban néhány hét alatt súlyos válság alakult ki, úgy tűnt, hogy Kína első embere nem a levegőbe beszél. Ahogy azonban a pandémia későbbi szakaszában az amerikai gazdaság látványosan magára talált, már nem látszik ilyen simának Kína útja.

Kapcsolódó

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy ha Joe Biden amerikai elnöknek sikerül végigvinnie infrastrukturális reformjait és a munkaerő bővítését, akkor a Bloomberg Economics várakozása szerint Kína 2031-ben veheti át a világ legnagyobb gazdaságának járó trónt az USA-tól, miután az 100 éven át "ült" rajta. Ezen azonban változtathat, ha a kínai gazdaság ismert problémái, köztük a kereskedelmi korlátozások okozta baj vagy az óriási eladósodás okozta kockázat, élesebbé válnak. Peking rémálma az lehet, hogy a belső bajok miatt Japán sorsára jutnak, amely 40 éve az USA legnagyobb kihívójának tűnt, majd – igaz, magas szinten – elakadt a gazdaság bővülése.

Termelési tényezők

A közgazdaságtan hüvelykujj-szabálya szerint a termelési tényezők – a munka, a tőke, a hatékonyság – vizsgálatával juthatunk közelebb egy gazdaság esélyeinek felderítéséhez. Kínában a munkaerő  több évtizeden át hajtotta a fejlődést, ám mára fékezőerővé vált. A demográfiai változások miatt szűkül a munkaerő kínálata, s bár erre válaszul például feladták az egykepolitikát, kétséges, hogy ez eredményre vezet-e, mert a gyermekek nevelése nem olcsó mulatság. Van olyan előrejelzés, amely szerint Kína lakossága három évtized alatt több min 260 millióval csökkenhet a jelenlegi 1,4 milliárdról.

A tőkénél nem ilyen rosszak a kilátások, ám az őrült tempójú tőkebefektetések évtizedei után azt látjuk, hogy a csökken a befektetések hozadéka. Kísértetvárosok nőttek ki a földből, jelentős kapacitásfelesleg alakult ki a vállalatoknál és autópályák kígyóznak az ország ritkán lakott térségeibe, azaz mintegy a semmibe. A pekingi stratégáknak nem okoz kevesebb fejfájást a hatékonyság sem, amelyről úgy tartják, hogy az amerikai termelékenység 50 százalékán áll. Ha minden jól alakul, akkor 2050-re feltornászhatják ezt 70 százalékra.

Más tényezők

Vannak ezek mellett olyan tényezők is, amelyekre a pártalapítás 100. évfordulóján büszkén feszítő kommunista káderek nincsenek hatással. Ilyen az ország külső kereskedelmi környezete és imázsa, amely az utóbbi időben az emberi jogok és a demokrácia megsértése miatt a nyugati világban sokat romlott. Ha ez így megy tovább, az a technológiai együttműködés leépüléséhez vezethet, miközben ez a kapcsolat volt a korábbi évtizedek növekedésének egyik legfontosabb tényezője. Az IMF szerint ha az USA és Kína két befolyási övezetre osztja a világot, az 2030-ig nyolc százalékot faraghat le a kínai gazdaságból ahhoz képest, ahova az elmérgesedő szembenállás nélkül juthatna.

Még nagyobb baj az ország eladósodása. A tartozások nagysága a GDP-hez viszonyítva őrül tempóban nőtt, a 2008-as 140 százalékról mostanra 290 százalékra ugrott. Ennek nem kis része éppen a koronavírus-járványra válaszul adott gazdaságélénkítésből jött össze. Az ilyen óriási eladósodás az átlagos országok esetén rendkívül nagy bajokat vetítene előre. A Bloomberg Economics becslése szerint egy az amerikai Lehman Brothers 2008 szeptemberi csődjéhez hasonló összeomlás – ez indította el a világ pénzpiacainak leolvadását – súlyos recesszióhoz és egy teljes évtized elvesztéséhez vezetne Kínában.

És végül két teljesen szubjektív tényező is befolyásolhatja a két óriás gazdasági versenyét. Az egyik a kínai statisztika megbízhatatlansága. Kínai és amerikai kutatók szerint 2010-2016 között a valós gazdasági növekedés Kínában 1,8 százalékponttal kisebb volt a hivatalos adatoknál. A másik a bebetonozott vezetés. Hszi Csin-ping államfő gyakorlatilag életfogytig állhat Kína élén, ám éppen a kommunista párt 100 éves történetének első 60 évében láttunk bizonyítékot arra, hogy Mao Ce-tung egyeduralma lehetetlenné tette a rossz döntések korrigálását.