Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi háborúja Kína ellen, illetve gazdasági szankciói Oroszországgal szemben újra jó barátokká teheti a két eurázsiai hatalmat - adja meg elemzésének alaphangját Marc Champion, a Bloomberg publicistája.

A felek ötven éve vesztek össze egy határvitán és azon, hogy melyikük álljon a kommunista pártok uralma alatt álló országcsoport élén. Ez elvezetett Richard Nixon amerikai elnök 1972-es pekingi útjához. Ha a kínai-amerikai párbeszédet az orosz-kínai barátkozás váltja fel, az a legnagyobb geopolitikai váltás lesz a berlini fal leomlása óta.

Kapcsolódó

Barátságtalan beszéd

Pekingben nehezen fogják elfelejteni Mike Pence amerikai alelnök szavait, aki "kínai agressziót" lát abban, hogy Kína növeli katonai kiadásait és vámintézkedésekkel reagál az USA új büntető vámjaira. Emellett szerinte ki akarja túrni az vetélytársát a Csendes-óceán nyugati medencéjéből. A kínai vezetés ugyan kerülni szándékozik a mostanában sokat emlegetett klasszikus konfrontációt a hatalmon lévő és a feltörekvő szuperhatalmak, azaz az USA és Kína között, ám a nukleáris és gazdasági nagyhatalmak viszonyainak átrendeződése ettől még komoly következményekkel járhat.

A kínai befektetések és energiahordozó-vásárlások olyan tőkéhez, illetve bevételekhez juttathatják Oroszországot, amelyekre támaszkodva ellenállhat az ukrajnai beavatkozása miatt 2014-ben bevezetett európai és amerikai gazdasági szankcióknak. Az orosz olaj és gáz, illetve rakétarendszerek eladása Kínának megszabadíthatja az országot egy esetleg Tajvan körül kialakuló katonai konfliktus és blokád legsúlyosabb következményeitől.

Nem csupán az USA idegeskedhet a bimbózó orosz-kínai kapcsolatok láttán, hanem India is, amely évtizedek óta a Szovjetunióra, majd Oroszországra támaszkodva igyekszik erősíteni magát két nagy szomszédjával, Pakisztánnal és Kínával szemben. Ennek tükrében igencsak aggasztónak láthatják, hogy az oroszok szállítják a kínai-pakisztáni kooperációban készülő harci gépek hajtóművét. India érdeke, hogy a Nyugat és Oroszország viszonya javuljon, mert erre van szüksége a Kína stratégiai nyomulásának ellensúlyozásához - mondja C. Raja Mohan Ázsia-szakértő.

Csúnya vége lehet

A nyugati elemzők általában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az orosz-kínai közeledésnek, mondván: történelmi vitáik és gazdasági erejük egyre növekvő különbsége miatt nem életképes ez a barátság. Az elbizakodottság azonban beindította a riadócsengőket: a National Bureau of Asian Research nemrégiben készült tanulmánya szerint - amelyet több mint száz szakértő írt alá - ha Washington nem változtat azon a politikáján, amely egymás karjába hajtja a kínaiakat és a oroszokat, akkor a legrosszabb esetben szembe kerülhet azzal, hogy kétfrontos háborút kell vívnia két legerősebb vetélytársával.

Az biztos, hogy Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök politikai értelemben romantikus kapcsolatot ápol egymással, például többször találkoztak egymással, mint bármelyik más külföldi partnerükkel. Emellett kitüntették egymást és közös tévéshow-kban szerepeltek. A Kína csúcsszintű orosz légvédelmi rendszereket és harci gépeket kap az oroszoktól, ami ékes bizonyítéka annak, hogy Moszkvában nem hittek John Bolton amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadónak, amikor arról akarta meggyőzni partnereit, hogy országukat kelet felől fenyegeti veszély.

Oroszország vált Kína legfőbb nyersolaj-szállítójáva 2015-ben és 2019 decemberében beindulnak a szállítások a Power of Siberia gázvezetéken, amelyen évente 38 milliárd köbméter susogó energiahordozó érkezhet a déli szomszédhoz. Kínai cégek 30 százalékos tulajdonnal rendelkeznek Oroszország új, jamali folyékonygáz-projektjében. A két hatalomnak nincsenek geopolitikai érdekellentéteik, viszont egyaránt meg akarják törni az USA dominanciájára épülő világrendet.

Nem minden rózsaszín

A mérleg másik serpenyőjében is van azonban néhány dolog. Moszkva kifogásolta, hogy a kínai befektetők nem siettek Oroszország segítségére, amikor 2014-ben szembe került az EU és az USA gazdasági szankcióival és kihasználta a gázár letörésére az oroszok kiszolgáltatott helyzetét. A kínai nacionalisták továbbra is óriási terülteket követelnek vissza, amelyeket még a 19. században hódítottak el az oroszok. Konfliktusforrás a pekingi vezetés új selyemút projektje, amely versenyez Moszkva Eurázsiai Gazdasági Unió tervével - mindkét elképzelés ugyanazokat az országokat fűzné össze gazdaságilag a Közép-Kelettől Európáig.

A kínai tőkét ugyanaz tartja távol az orosz piactól, mint a nyugatit: a lassú orosz gazdaság, a gyenge rubel, a gazdasági szankciókból fakadó kockázatok és a szigorú monetáris politika, ami kiszárítja a hitelpiacot. Ugyanakkor az elemzők minden nehézség ellenére úgy vélik, hogy Oroszország és Kína akkor is közeledne egymáshoz, ha az USA megváltoztatná jelenlegi barátságtalan politikáját. Csak Washingtonon múlik, hogy az orosz-kínai-amerikai háromszög kínai-amerikai szára milyen hosszú lesz. Az orosz-kínai szár rövidül.