Tíz évvel ezelőtt Kína új politikát hirdetett a kelet-közép-európai régió megnyerése érdekében. A kezdetben a részt vevő országok száma alapján 17+1, jelenleg már csak 14+1 néven futó kezdeményezés nagy fejlesztéseket ígért. Papíron a kooperáció folytatódik, és 2023-ban csúcstalálkozó lesz a résztvevő államok vezetőinek részvételével, ahogy arról Hszi Csin-ping kínai és Andrzej Duda lengyel államfő július végi találkozóján is szó volt.

Az Ukrajna ellen indított orosz agresszió azonban mindent megváltoztatott – derül ki a Balkan Insight cikkéből. Ezt megelőzően Kína és a régió viszonya a pragmatikusság elvén alapult, az Egyesül Államok nem foglalkozott vele, az Európai Unióban pedig csak csak szemráncolás kísérte a dolgot azzal, hogy ez az együttműködés Kína trójai falova lehet ahhoz, hogy bejusson az EU közös piacára. A pragmatikusság elve és a gazdasági kapcsolatok hangsúlyozása azonban a háború miatt átadta a helyét a biztonság elvének és az értékalapú kapcsolatoknak.

Csak Budapest a kivétel

Budapest kivételével a régió országainak kormányai ma már bizalmatlansággal vagy esetenként dühvel fordulnak Kína felé. A fordulat éve 2021 volt, amikor Peking megfenyegette Litvániát, amely „arra vetemedett”, hogy lehetővé tette Tajvannak egy kereskedelmi iroda nyitását Vilniusban. A nyílt támadás egy EU-tagállam és az unió egységes piaca ellen az egész kontinensen megütközést okozott. Ezt követően kezdtek romlani a kapcsolatok Kínával – mondja Justyna Szczudlik, a lengyel külügyi intézet Kína-szakértője.

Litvánia kilépett a 17+1-ből, majd a balti országok szolidaritásának jegyében Észország és Lettország is ugyanezt tette, amivel 14+1-re zsugorodott a kínai kezdeményezés tagjainak száma. A maradók is visszahúzódóak lettek, mert kifogásolják Kína finoman szólva langyos politikáját Oroszországgal kapcsolatban az agressziót követően. Az augusztus eleji EU-Kína csúcstalálkozón Peking kerülni akarta Ukrajna témáját, de ezt nem tudta elérni, amiért az orosz invázió miatt leginkább ideges kelet-közép-európai országok hálásak voltak az EU vezetőinek.

Peking látja, hogy „elveszti” a régiót – kivéve a magyar kormányt –, ezért májusban Huo Jü-csen személyében kinevezett egy különmegbízottat a helyzet javítása érdekében. Fogadtatására jellemző, hogy a régió legnagyobb országának fővárosában, Varsóban szóba sem álltak vele.

Távolságot tartanak

A bukaresti kormány minden kínai projektet lemondott Romániában és szűknek látja a további együttműködés lehetőségét. A kínai vállalatok manapság nem indulhatnak a romániai tendereken. Szlovákiában, ahol az emberek korábban úgy látták, hogy Kínától több támogatásra számíthatnak, mint az EU-tól, keserűen kellett ráébredniük, hogy az ázsiai országtól csak olyan hiteleket remélhetnek, amelyekből döntően kínai cégek kapnak megrendeléseket.

Litvánia mellett Csehország a legélesebb bírálója a kínai külpolitikának, már csak a magyar kormány tart ki az eredeti pragmatikus, gazdasági együttműködés mellett. Mindennek eredményeként a legnagyobb kínai projekt, a kínai árukat Európába és a Közel-Keletre szárazföldön eljuttatni hivatott Új selyemút, sehogy sem áll a régióban.

A még 2012-ben megfogalmazott ígéretekből csak néhány kisebb projekt valósult meg, például egy horvátországi híd vagy a 12 éve kínai kézbe került Volvo gyára Szlovákiában. A Szaloniki-Belgrád-Budapest gyorsvasút tervének megvalósítása még igencsak a kezdeti lépéseknél tart.

Ne dobjuk ki!

Diplomaták szerint mindez a 14+1 formáció kiürülését eredményezheti, ám ez nem jelenti azt, hogy azt tanácsolnák kormányaiknak, hogy teljesen adják fel a formátumot. Miután a régió országai, egy kivétellel felismerték, hogy nem érdemes Kínához dörgölőzniük, már nem fenyeget az a veszély, hogy a régión mint falovon át bejutnak a kínai vállalatok az egységes európai piacra, ám ettől még hosszú távon jó lehet valamire a régió és Kína 14+1 fóruma. Hogy mire, az majd kiderül.