A kínai gyerekeknek, azoknak is, akik még csak tíz évesek, új stúdiummal kell foglalkozniuk: Hszi Csin-ping kommunista pártfőtitkár és államfő életútját és mondásait kell tanulmányozniuk, hogy megértsék: „Hszi Csin-ping nagypapa mindig törődik velük”. Ennek be kellene indítania a vészcsengőket Kínában – véli Gideon Rachman, a Financial Times publicistája. Ez a fajta személyi kultusz a néhai Mao Ce-tung iránti rajongást idézi fel, ami éhezéshez és erőszakhoz vezetett a vezető nagy ugrásnak és nagy kulturális forradalomnak nevezett lázálmai követése közben.

Sztálintól a romániai Ceausescun át Kim Dzsonun dél-koreai diktátorig mindig szegénység és erőszak a vége, ha egy kommunista párt nem tudja féken tartani a személyi kultuszt. Azokkal a technológiákkal, amelyekkel a kínai állam ma rendelkezik az állampolgárok ellenőrzésére, mindez hatványozottan érvényes lehet. A változás 180 fokos fordulat ahhoz képest, amit Teng Hsziao-ping, képviselt, aki az 1970-es évek második felében útjára indította Kína felemelkedését. Ő azt tanácsolta a kínai vezetőknek és szakembereknek, hogy a tényeknek higgyenek, ne a félistenként tisztelt vezéreknek.

Kapcsolódó

Ahhoz, hogy Kína eljusson oda, ahol ma tart egyebek mellett hozzájárult, hogy 1982-ben bevezették az első számú vezető hivatali idejének korlátozását két ötéves ciklusban. Ezzel a Teng korszakát követő időkben, 1993-tól a kínai vezetés kiszámíthatóan szabályozni tudta a hatalom birtoklását, s így az ország irányítását. A rendszer két fordulón át működött: Csiang Cö-min és Hu Csin-tao szabály szerint követte egymást az ország élén, és így került hatalomra Hszi is 2012-ben.

Eltörölt szabály

Hszi Csin-ping azonban 2018-ban eltöröltette az utódlási szabályt, majd bevezették az alkotmányba a „nagy mondásait”, és a helyzet úgy áll, hogy a jövő évi pártkongresszuson életfogytiglan bebetonozhatják a hatalmát. Ezt minden bizonnyal el is érik támogatói és szervezetten tevékenykedő talpnyalói. A kínai hagyományoknak megfelelően az ország élén a jó császár uralkodik majd, aki bölcs, és ki fogja találni, milyen lépéseket kell tenni Kína további modernizálása érdekében.

Az utóbbiak élén minden bizonnyal Hszi ikonikus kezdeményezései állnak majd, köztük a korrupció letörése és a rámenős külpolitika, illetve a jelenlegi kampányok, az egyenlőtlenségek csökkentése és a nagy technológiai vállalatok erősebb ellenőrzése. Ezek a szakpolitikai kampányok azonban rosszul sülhetnek el, ha nem lesz aki szükség esetén korrigálja őket, mert nem lesz, aki ellentmondjon a főnöknek.

A külpolitikai erőszakoskodás Tajvannal szemben végeláthatatlan konfliktushoz vezethet az USA-val, ami rombolná a gazdasági környezet kiszámíthatóságát, így a kínai gazdaságnak is kárt okozna. A nagy technológiai cégek megszorongatása visszavetheti a vállalkozókedvet és a magánszektort.

Elfojtott bírálat

A személyi kultusz velejárója a bírálatok elfojtás, mivel a vezért tévedhetetlennek tételezi fel. Ez megmutatkozott a kínai járványkezelésben is, ami nem volt éppen szeplőtlen. Küldtek már börtönbe olyan állami vezetőt, aki ez ügyben és másban bírálni merészelte a hatalom csúcsán lévőket. Emellett a személyi kultusz szembe fordíthatja a politikai rezsimmel az alkotó értelmiséget, amely nehezen nyelheti le, hogy ezentúl Hszi-idézetekkel kell alátámasztania a véleményét, hogy annak esélye legyen az elfogadásra.

Végül, de nem utolsósorban Hszi hatalmának bebetonozása ketyegő bombát helyzet a politikai rendszer alá azzal, hogy egyet jelent egy jövőben utódlási válság csírájával. Hszi 68 éves, így egy ponton alkalmatlanná válhat arra, hogy vezesse Kínát. Hogyan lehet azonban elmozdítani a hatalomból? Ez pillanatnyilag erősen költői kérdés.