Várniuk kell azoknak, akik abban bíznak, hogy az amerikai fiatalok támogatnák a politikai elit radikális felforgatását, azaz hátszelet adhatnak az USA politikai életének forradalmi átalakításához. A millenniumi nemzedék, azaz a 18-24 évesek generációja nem ebben gondolkodik - idézi egy friss felmérés fő tanulságát a MarketWatch.
Logikusnak hangzik, hogy a választók legfiatalabb korosztálya egy olyan jelöltre adja szavazatát, aki szembe fordult a regnáló politikai elittel: új felfogást, új politikát, változásokat hirdet. Donald Trump ingatlanbefektető, aki párton kívüliként indult az amerikai republikánusok elnökjelöltségének megszerzéséért, éppen ezt teszi - nem kis sikerrel.
Clintonnál a pont
A Harvard Egyetem 18 és 29 éves kor közöttiek körében végzett felmérése azonban cáfolja ezt a várakozást. A millenniumi korosztály tagjainak többsége egyértelműen Trump várható elnökválasztási ellenfelét, a demokrata Hillary Clinton volt külügyminisztert támogatják. Annak ellenére, hogy Clinton a régi elit ismert tagja, centrista, mérsékelt politikus.
A felmérés szerint az ifjú amerikaiak 61 százaléka azt tervezi, hogy a volt first ladyre szavaz november 8-án és csak 25 százalékuk akarja Trump neve mellé tenni az X-et. A szavazni készülők 14 százaléka még nem döntötte el, hogy kit részesítsen előnyben.
Rossz a rendszer
A pártok versenye is a demokraták javára dől el ebben a korcsoportban. A felmérésben részt vevők 61 százaléka demokrata politikust szeretne a Fehér Házban látni és csak 33 százalék azok aránya, akik republikánus elnököt akarnak. A 28 százalékpontos különbség különösen annak tükrében óriási, hogy 2015 tavaszán még csupán 55-40 százalék volt ez az aránypár.
Mindez nem azt jelenti, hogy a millenniumi generáció "behódoló" lenne. A fiataloknak nincsenek illúzióik országuk politikai rendszerével kapcsolatban. E nemzedék tagjait elsősorban a jövő foglalkoztatja, és aggasztja őket, hogy a működő gazdasági-politikai intézményrendszer és politikai viselkedéskultúra nem képes arra, hogy válaszoljon az ország előtt álló kihívásokra.
Egyik sem frankó
A millenniumi fiatalok szerint az USA-ban rossz irányban mennek a dolgok. Felük véli úgy, hogy a politikai rendszer képtelen kezelni a nagy problémákat. Ugyanakkor nem hisznek valamiféle szocialista alternatívában. A legnépszerűbb elnökjelölt-aspiráns ugyan a magát szocialistaként definiáló, demokrata Bernie Sanders, ám az ő népszerűségi indexe is csak 54 százalék, míg Clintoné 37, Trumpé 17 százalék.
Nem könnyíti meg az ideologikus üzenettel házaló politikusok dolgát - sem bal-, sem jobboldalon -, hogy a "kölykök" nemzedéke elutasítja a szocializmust is (minden bizonnyal annak amerikai értelmében, amely nagyjából az észak-európai jóléti modellt azonosítja a szocializmussal - a szerk.) és a kapitalizmust is.
A szocializmust csak 33 százalékuk támogatja, míg a kapitalizmust 42 százalékuk - derült ki a harvardi felmérésből. Az utóbbi jobban szerepel a felső fokú végzettségűek (56 százalék), a férfiak (49 százalék), a déliek (46 százalék), a nyugatiak (45 százalék) és a Republikánus Párt tagjai (54 százalék) körében.
Előttük az élet
A millenniumi korosztály tagjainak véleményét minden bizonnyal befolyásolja, hogy a mostani választások előtt nekik van a legkevesebb okuk a panaszra, ugyanis őket nem kaszálta el a 2008-2009-es pénzügyi összeomlás és gazdasági válság.
Szemben velük az úgynevezett X generáció tagjai, akik 1965 és 1980 között születtek, elszenvedték vagyonuk értékvesztését, miután lakásukat az ingatlanboom tetőfokán vették, jó drágán. A jelzálogpiac összeomlása nyomán azonban otthonaik értéke összeesett. Sokszor arra sem volt elég, hogy fedezze a vásárlásukra felvett hitel költségeit.
További jellemzője a legifjabb szavazócsoportnak, hogy tagjai idegenkednek a hitelfelvételtől, és részben ennek köszönhetően kevés az adósságuk. Ez ügyben bármely más generáció tagjai rosszabbul állnak náluk. Ezt részben az magyarázza, hogy még a családalapítás előtt állnak, sokszor otthon élnek és a legrosszabb esetben csak diákhitelük van.