Kína ipari termelésre fogott óriási népességének köszönheti, hogy gazdasági szuperhatalommá fejlődött, ám nem vált sokoldalúan fejlett országgá. A növekedés serkentésére nyugati mércével mérve durva gazdaságirányítási eszközöket használ, amelyekkel el lehet ugyan érni látványos ugrásokat, de a rohamos bővülés elfedi a kínai gazdaság mély strukturális gyengeségeit - állítja a Bloomberg elemzésében. Az ilyen típusú fejlődés egyik pillére, hogy a feltörekvő országok viszonylag könnyen jutnak technológiához. Megtehetik, hogy megversenyeztetik a szállítókat, vagy közös vállalatok létrehozására, azaz tudásuk megosztására kényszerítik őket - ahogy azt Kína teszi -, vagy egyszerűen lekoppintanak fejlett technológiát hordozó termékeket.

A gyors növekedés másik emelője a központi gazdaságirányítás. Kína például 2009-ben az állami tulajdonú bankokon keresztül 586 milliárd dollárt pumpált gazdaságába, amivel a 2009. eleji hat százalékos GDP-növekedést újra két szemjegyű ütemre gyorsította. Eközben a bankok hitelkihelyezése 32 százalékkal, 1,4 ezer milliárd dollárral ugrott meg. A pénz infrastruktúra- és ingatlanfejlesztésre ment el, aminek eredményeként az ingatlanok ára a kormány adatai szerint 2010 januárjában 9,5 százalékkal volt magasabban az egy évvel korábbinál, ám független szakértők ennél jóval nagyobb ugrásról beszélnek. A foglalkoztatás együtt bővült a mesterségesen ösztönzött gazdasággal.

A növekedés eddig kínai receptjének azonban minden eleme kimerül. Az export az elmúlt évtizedben éves átlagban 21 százalékkal bővült, ám ezt a tempót nem fogják tudni tartani, mert a nagy felvevőpiacok, az USA és Európa a maguk bajai miatt visszafogják keresletüket.

Vége a legendásan olcsó munkaerő korszakának is: az 1970-es évek végétől a munkaerő-felesleg felszívása évi 1,8 százalékpontot dobott a GDP bővülési ütemén, ám az egykézést támogató népesedéspolitika miatt ez 2014-re kimerül. Akkortól 2030-ig a munkaképes korú lakosság zsugorodása évi 0,7 százalékpontot elvesz a bővülésből.

A bérek egy ideje határozottan nőnek - egyes gyári munkakörökben tavaly 20-30 százalékos ugrást tapasztaltak -, amit azzal próbálnak kompenzálni a vállalatok, hogy Vietnamba és Pakisztánba telepítik tevékenységük egy részét. Ezekben az országokban a bérszint a harmada a kínainak. Eközben a vidéki területeken javulnak az életlehetőségek, ezért kevesebben indulnak a tengerparti ipari központokba munkát keresni. A kínai fordulat 1978-ban úgy történt meg, hogy nem járt egészségügyi és nyugdíjrendszer bevezetésével, ezért a kínaiak akár jövedelmük 30 százalékát is megtakarították egészségügyi kiadásokra és öreg korukra. Most azonban nagy tömegeik elérik a nyugdíjkorhatárt, amikor hozzá kell nyúlniuk pénzükhöz. Ez viszont csökkenti a kínai gazdaság beruházási forrásait.

Végül az állami beavatkozással felerősített boom hamarosan a gazdaságot megbénító magas inflációhoz vezethet. Az ingatlanárak megugrása miatt Pekingben már csak a felső jövedelmi ötödbe tartó emberek képesek lakást vásárolni. Egy négyzetméter ingatlan ára Kínában a becslések szerint 164-szer kerül többe az egy főre eső átlagjövedelemnél, miközben a nagyon drágának tartott Japánban csak 33-szoros ez az arány. A 2009-es állami ösztönzőcsomag felpörgette a fogyasztói árak növekedését is: májusban 5,5 százalékra gyorsult az éves infláció, az élelmiszerek 11,7 százalékkal drágultak.

A pekingi vezetés nem szívesen hoz a gazdasági növekedést fékező döntéseket, és hozzászokott, hogy brutálisan egyszerű módszerekkel avatkozik bele a gazdasági folyamatokba. Nincs is terve a lassulás levezénylésére, és ha lenne is, kétséges, hogy eddig megszerzett tapasztalatai birtokában képes lenne-e azt végrehajtani.