A világ államai csendben újabb valutaháborúba bonyolódtak egymással. A cél most nem az, hogy devizájuk leértékelésével mások rovására növeljék GDP-jüket, hanem az, hogy elcsenjék más országok inflációját - írja a Bloomberg. A valutaháború kifejezést Guido Mantega brazil pénzügyminiszter használta először 2010-ben, arra utalva, hogy a fejlett országok kamatcsökkentései és más monetáris enyhítései nyomán gyengült a kereslet a dollár és a jen iránt, miközben a feltörekvő államok devizái erősödtek, mert a piaci szereplők ezekben az országokban találtak nagyobb hozamot ígérő befektetési lehetőséget tőkéjüknek. A felértékelődés rontotta exportképességüket.

Most az a helyzet, hogy a nulla közelébe lassult áremelkedés nyomán - Izraeltől az eurózónán át Japánig - számos ország közel került a deflációhoz, ami beavatkozásra készteti jegybankjaikat. Az összefüggést mutatja a Bloomberg listája, amelyen azok a devizák szerepelnek, amelyek a várakozások szerint jövőre gyengülni fognak. Az első tíz helyezett közül nyolc olyan ország pénze, amelynek gazdasága deflációban van vagy jegybankja gyengíti a nemzeti valutát.

Csiki-csuki

A világ más országainak kifosztását eredményező leértékelés célja a defláció exportálása - foglalja össze a helyzetet David Bloom, a HSBC Holdings devizastratégája. A dolog logikája a következő. Ha egy állam devizája gyengül, akkor más államok valutái felértékelődnek vele szemben, közvetkezésképpen az előbbi ország drágábban tud importálni javakat az utóbbiaktól, míg azok olcsóbban importálnak a gyengülő devizájú országból. Az előbbi állam így információt generálhat, ami serkenti gazdasági növekedését, míg az utóbbiakban felerősödik a deflációs nyomás

A defláció egyszerre következménye és okozója a világgazdaság lelassulásának. Az árak csökkenésére számító piaci szereplők halogatják befektetéseiket és vásárlásaikat, ami fékezi a GDP bővülését, ami viszont gyengíti a vállalatok és a magánfogyasztók keresletét, nyomást gyakorolva az árakra. A folyamat eredményeként az eurózóna a recesszió szélére sodródott, ami nehezíti importját, követezésképpen visszafogja olyan országok exportját, mit például Kína.

Lejtőre kerülhet a forint

A japán jegybank erőteljes beavatkozása nyomán a jen értéke több mint hat százalékát veszítheti el 2015 végére - vélik a Bloombergnek nyilatkozó elemzők. Az euró 5,6 százalékkal gyengülhet. Az infláció csökkenése Európa jelentős részén veszélyt jelent, ezért a svájci, a magyar, a dán, a cseh és a svéd deviza is gyengülni fog a szakértők várakozása szerint. A 4-6 százalékos értékvesztés nyomán, amit jósolnak, a magyar deviza elérheti a 330 forint/eurós árfolyamot 2015 végére.

A defláció nyugatról indulva elárasztja Kelet-Közép-Európát - állítja Simon Quijano-Evans, a Commerzbank feltörekvő piacokkal foglalkozó részlegének vezetője. A gyengébb árfolyamok segítenek enyhíteni ezt a problémát - teszi hozzá. Magyarország és Svájc deflációban volt az elmúlt két hónapban és a svéd jegybank elnökhelyettese a múlt héten az európai jegybankot okolta a svédországi árak csökkenéséért.

Kényszerpálya

Eközben Svájcban, Dániában és Csehországban nyílt vagy burkolt árfolyamplafont alkalmaznak az euróval szemben. Így veszik elejét a nemzeti valuta túlzott felértékelődésének. Nem csoda, hogy a jegybankok próbálkoznak, hiszen a tíz legfejlettebb ország devizája az elmúlt hónapokban annak ellenére túlértékelt maradt a dollárral szemben, hogy az amerikai deviza jelentősen erősödött - állította az OECD a valuták vásárlóerő-paritását is figyelembe vevő számításai alapján.

A defláció olyan nagy mértékben akadályozza a növekedés megindulását, hogy a kormányoknak és a jegybankoknak mindenáron úrrá kell lenniük ezen a jelenségen - fogalmaz Simon Derrick, a Bank of New York Mellon devizastratégája. Ha ehhez gyengíteni kell országuk valutáját, akkor ezt kell tenniük. Nincs más választásuk.