Kitört az olajháború

Vakargatják a fejüket az olajpiaci elemzők, miközben azon gondolkodnak, vajon miért akarta Szaúd-Arábia, hogy Irán vegyen részt az április 17-ei olajcsúcson, amelynek témája az olajkitermelés szintjének befagyasztása volt - kezdi elemző írását a CNBC. A perzsa állam vezetése korábban világossá tette, hogy nem kíván lemondani olajkitermelése fokozásáról, amíg vissza nem nyeri az ENSZ-embargókat megelőző piaci pozícióit.

Ezt Rijádban is pontosan tudták. Teherán természetesen nem küldte el képviselőit és megállapodás sem született. A csúcs után csökkentek az olajárak, mire a szaúdiak azonnal Iránra hárították a felelősséget. Vajon mi oka van a világ legnagyobb olajtermelő országának, az OPEC informális vezető hatalmának erre a színjátékra?

Kitalálták

A kérdést már csak az is indokolja, hogy az olajipar fejleményei valójában a szaúdiak elképzeléseinek megfelelően alakulnak. Rijád 2014 végén úgy döntött, hogy nem fogja vissza kitermelését az olajárak feltornászása érdekében. Akkor már fél éve esett a fekete arany ára, és a szakértők úgy vélték, hogy Szaúd-Arábia, akárcsak a korábbi hasonló esetekben, útját állja a kedvezőtlen trend folytatódásának.

Rijád álláspontja azonban az volt, hogy nem adja fel piaci pozícióit mások, különösen az észak-amerikai olajpala-kitermelők hasznára, hanem kivárja, amíg a közel-keleti olajkitermelésnél drágábban tevékenykedő cégek - megint csak elsősorban az olajpala-vállalkozások - veszteségessé válnak, és kiszorulnak a piacról.

Működik

Most, másfél évvel később békésen nyugtázhatnák, hogy a terv kezd működni. Az USA-ban hétről hétre több olajpalakutat zárnak le és az árak is emelkedő pályára álltak. Igaz, hogy ezért nagy árat fizetnek a világ nagy olajtermelő országai, mert bevételeik visszaestek, de pont Szaúd-Arábia nincs végveszélyben. Némi költségvetési reformmal, amelyben nagyobb szerepet kapnak az adók és visszafogják a kiadásokat, képes tartani magát.

Ez nem elég

A szakértők úgy látják, hogy az olaj-csúcstalálkozó körüli színjáték valódi oka a szaúdi külpolitika prioritásainak átalakulása. A regionális rivalizálás fontosabb szemponttá vált az olajpiac szabályozásánál. Rijád hirtelen döntése, hogy nem támogatja a kitermelés befagyasztását, minden bizonnyal Irán ellen irányuló lépés volt - derül ki Alastair Newton, a Nomura korábbi elemzőjének szavaiból.

Az ország vezetése dönthetett volna a kitermelés befagyasztása mellett, ami megtolta volna fölfelé az olajárakat, s ezzel segítette volna a szaúdi gazdaságot is, ám ennél fontosabb volt, hogy gazdaságának gyengítésén keresztül keresztbe tegyenek Iránnak - fejtegette a szakértő. Összességében Newton egyetért a Financial Times megállapításával, miszerint a szaúdi politika a jövőben kiszámíthatatlanabb lesz a korábbinál.

Bekeményíthetnek

Miután a két közel-keleti ország viszonya az olajcsúcs kudarca után mélypontra került, az elemzők azt találgatják, hogy befagyasztás helyett Szaúd-Arábia és Oroszország, a világ két legnagyobb olajtermelő állama még növelheti is kitermelését. Az orosz energiaminiszter máris azzal fenyegetőzik, hogy új csúcsra pörgetik fel saját olajiparukat, ha a sivatagi állam feltornászná exportját.

Ugyanezt teszi a szaúdi vezetés. Mohamed Bin Szalmán koronaherceg, akinek befolyása egyre nő a királyságban, azt nyilatkozta, hogy képesek lennének tíz százalékkal növelni a napi kitermést, ha bárki a világon hasonló módon járna el.

Folytatódik a játszma

A szakértők már azt találgatják, hogy a szaúdiak valójában nem is akarták korlátozni az olajtermelésüket. A csúccsal az volt a szándékuk, hogy nyomást gyakoroljanak a többi olajhatalomra: éreztessék, hogy ha nem fogják vissza magukat, akkor még nagyobb lehet a baj.

Ugyanakkor kétséges, hogy sikerül-e "féken tartaniuk" Iránt azzal, hogy a tartósan alacsony olajárakkal elbátortalanítják az ottani beruházást tervező olajipari multikat. Ehhez sokáig fenn kellene maradnia a jelenlegi túlkínálatnak. Talán ezért kacérkodik Rijád kitermelése-exportja fokozásával.