Milyen áron menekülhetünk meg a legrosszabbtól? Ezt mondják a szakértők

A klímahelyzet kérdése - még ha a magyar kormány próbálja is bagatelizálni a kérdés fontosságát - meglehetősen forró téma, még a fiatalok körében is, bár néhány elemzés szerint egyelőre nem állunk valami jól a saját bolygónk megmentésében. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által Genfben november végén bemutatott éves jelentésből kiderült, hogy a helyzet rosszabb, mint azt korábban feltételezték, és évente 7,6 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ig ahhoz, hogy el lehessen érni a párizsi klímaegyezményben kitűzött célokat.

A 2015-ös egyezményben az azt aláíró országok azt a célt tűzték ki, hogy 1,5-2 Celsius-fok alatt tartják globálisan a hőmérséklet-emelkedés mértékét. Ehhez képest a gázkibocsátás átlagosan 1,5 százalékkal nőtt évente az elmúlt évtizedben, és tavaly elérte az 55,3 milliárd tonnát. Ez azt is jelenti, hogy 2018-ban a légköri szén-dioxid-koncentráció rekordszintre emelkedett, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai szerint 408 ppm-re.

A jelen állás szerint pedig, ha csak a párizsi klímaegyezményben vállaltak betartását viszik véghez az országok, akkor az UNEP Emissions Gap Report című jelentése szerint a globális átlaghőmérséklet 3,2 Celsius-fokkal fog nőni. Vagyis, ahhoz, hogy a 1,5-2 Celsius-fok alatt maradjon a globális hőmérséklet-emelkedés, az országoknak meg kellene ötszörözniük az erőfeszítéseiket és évente 7,6 százalékkal kellene csökkenteni globálisan az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A fiatalok is tartanak a felmelegedéstől

Bár a kormányok többségére egyelőre inkább az egymásra mutogatás és a maszatolás a jellemző, az állampolgárok oldaláról azért egyre nagyobb nyomás helyeződik a döntéshozókra - legalábbis erre utalnak az utóbbi idők felmérései, ahol a környezetvédelem vagy a klímaváltozás igen előkelő helyen szerepel az aggodalmak listáján. Az egyik legfrissebb ezek közül az Amnesty International felkérésére az Ipsos MORI által készített felmérés, amelyben 22 országban több mint 10 ezer 18-25 éves fiatalt kérdeztek. Ebből egyebek mellett kiderült, hogy az összes válaszadó 41 százaléka nevezte a klímaváltozást a világ előtt álló legnagyobb kihívásnak, 36 százalék pedig a környezeti szennyezéseket, de 57 százalékuk gondolta azt, hogy a környezetet fenyegető problémák közül a globális felmelegedés a legjelentősebb.

A magyar fiataloknak a 27 százaléka gondolta, hogy Magyarországon a legfontosabb ügy a környezeti szennyezés lenne, de a világot fenyegető legnagyobb veszélyek között ezt már 49 százalék jelölte meg, 47 százalék pedig a klímaváltozást. A természeti erőforrások elvesztését 28, a ivóvízhez való hozzáférést pedig 24 százalék gondolta úgy, mint a világot fenyegető legnagyobb veszélyek egyike.

A magyarországi környezeti problémák között a megkérdezettek fele említette a légszennyezettséget, 37 százalék a globális felmelegedést, 33 százalék pedig a rovarirtók használatát. Az Ipsos MORI felméréséből továbbá az is kiderült, hogy a magyar fiatalok 55 százaléka szerint a környezetvédelem elsősorban a kormány feladata lenne (globálisan a megkérdezettek 50 százaléka gondolja ezt), míg 21 százalékuk szerint a vállalatoknak is felelősséget kellene vállalniuk.

Van akik már észbe kaptak

A nagyvállalatok körében is vannak már olyanok, amelyek felsorakoztak a globális felmelegedés csökkentése mellett. Szeptember közepén az ENSZ adta hírül, hogy 87 nagyvállalat - amelyeknek az összkapitalizációja több mint 2,3 ezer milliárd dollár és az éves szén-dioxid-kibocsátásuk 73 szénerőmű kibocsátásának felel meg - elkötelezte magát, hogy a maguk részéről megteszik azokat szükséges lépéseket, amelyeket tudósok szükségesnek tartanak ahhoz, hogy el lehessen kerülni a klímaváltozás legrosszabb forgatókönyvét. (A cégek listáját itt találja.)

Elérni a célt, de hogyan?

Mint korábban már említettük, már a legfrissebb elemzések is azt mutatják, hogy a korábban gondoltnál jóval nagyobb erőfeszítéseket kell(ene) tenni ahhoz, hogy a 1,5-2 Celsius-fokos felmelegedési mértéket tartani lehessen. A Microsoft egy a PwC-vel közösen jegyzett tanulmányában azt kezdte el vizsgálni, hogy a mesterséges intelligencia (AI) a szükséges lépések megtételében, illetve a célok gyorsabb elérésében mennyire lehet a segítségünkre.

PwC tanulmánya - amely csak négy, de a klímaváltozás szempontjából talán legjelentősebb területet, az agráriumot, az energiaipart, a vízgazdálkodást és a közlekedést vizsgálta - megállapította, hogy a mesterséges intelligencia (AI) hozzájárulása a globális gazdasághoz 2030-ig elérheti a 15,7 ezer milliárd dollárt, miközben több millió munkahelyre lesz hatással a legnagyobb kereskedelmi lehetőséget is megteremtve egyúttal. A klímaváltozás gazdaságra és környezetre gyakorolt hatásai még kiterjedtebbek. A PwC szerint több felmérés is arra mutatott rá, hogy például csak az amerikai gazdaságnak a semmittevés potenciálisan 2090-ben több mint 500 milliárd dolláros költséget okozna éves szinten.

Az AI környezetre hatással lévő applikációkban való alkalmazása viszont a globális GDP-t 3,1-4,4 százalékával emelhetné (ez akár 5,2 ezer milliárd dollárt is kitehet), miközben az üvegházhatású gázok kibocsátása 1,5-4 százalékkal (azaz akár 2,4 gigatonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiséggel) csökkenhetne 2030-ra az alap forgatókönyvhöz képest - mutatott rá Ben Combes a PwC fenntarthatóságért és klímaváltozásért felelős részlegének vezető közgazdásza a Microsoft Stockholmban e témában tartott rendezvényén. Utóbbi a 2030-as éves kibocsátása lenne Ausztráliának, Kanadának és Japánnak együttvéve - mutatott rá Combes.

Emellett a felmérés által vizsgált területeken a mesterséges intelligencia alkalmazása globálisan 18,4-38,2 millió munkahelyet is létrehozna, igaz, magasabb képzettségű munkahelyek jönnének létre az átalakulásnak köszönhetően.

A gazdasági haszna sem lenne jelentéktelen, miután Európa, Kelet-Ázsia és Észak-Amerika régióinak GDP-je is egyenként ezer milliárd dollárt meghaladóan bővülhetne. A PwC ugyanakkor megjegyzi, hogy a gazdasági haszon ott lehet magasabb, ahol a digitalizációban előrébb jár az adott régió.

A legnagyobb hatást az energiaipar érhetné el

A PwC szerint a legnagyobb hatást az energia és a közlekedés területén használt AI alkalmazásokkal lehet elérni. Az energia adhatná a legnagyobb löketet a globális gazdaságnak, a PwC számításai szerint 2030-ra 1,6-2,2 százalékkal emelhetné a globális GDP-t. Emellett csak az energiaszektorban az üvegházhatású gázok kibocsátásában is 1,6-2,2 százalékos csökkenést lehetne elérni 2030-ban a jelenlegi szintekhez képest.

A GDP-hez a legnagyobb hozzájárulás az energiafelhasználás okos felügyeletéből és a helyi energiahálózatok koordinációjából fakadhatna, miután így lehetne optimalizálni az elektromos áram felhasználását minden szektorban, ami az elemzés szerint alacsonyabb energiaköltségeket is eredményezne, és aminek következménye az üzleti aktivitás és a belső fogyasztás élénkülése lehetne. Az üvegházhatás csökkenése pedig abból fakadna, hogy az elektromos áram automatikus árazása csökkentené a pocsékolást is az egész gazdaságban.

A közlekedésben a mesterséges intelligencia használata 1,2-1,8 százalékos GDP-növekedést eredményezhet a jelenlegi helyzethez képest, az üvegházhatású gázok kibocsátásában pedig a tanulmány 2030-ra a 0,3 százalékos növekedés és az 1,7 százalékos csökkenés között állapítja meg a hatást a jelenlegi helyzethez viszonyítva. Utóbbi a felhasználók viselkedésétől függ, a csökkenés az elemzés szerint az elektromos járművek dominanciájából, illetve a globális járműmegosztó szolgáltatások használatának nagyobb arányából fakadhatna. A GDP-re gyakorolt hatás pedig főleg az önvezető járművek, illetve az ehhez kapcsolódó technológia (amely a forgalom optimalizálását tenné lehetővé) használatából adódna.

Kisebb, de annál jelentősebb hatás

Az agrárszektor és a vízgazdálkodás a globális GDP-re és a szén-dioxid kibocsátására a fentieknél csekélyebb hatással lehet, de ezen a téren is jelentős lépéseket lehet elérni. A mezőgazdaságban az AI használata a PwC szerint a globális GDP-t potenciálisan 0,2-0,3 százalékkal emelhetné, ami éves szinten 350 milliárd dollárnak felel meg, a globális kibocsátást pedig 0,1-0,3 százalékkal lehetne mérsékelni 2030-ban a jelenlegi helyzethez képest, ami akár 160 millió tonna CO2-egyenértéknek megfelelő kibocsátáscsökkenést jelentene 2030-ban, miközben kevesebb erőforrás felhasználásával lehetne több élelmiszert előállítani.

Ezek a javulások legfőképp az olyan applikációkból fakadhatnának, amelyek a környezeti hatásokat megfelelően nyomon követik, valamint amelyek a mezőgazdasági és erdészeti manuális munkákat automatizálják. Utóbbiak előnyeként az elemzés kiemeli, hogy a környezeti hatásokat azzal is csökkentik, hogy elkerülhetővé válik például a víz vagy a vegyi anyagok túlzott használata.

A fent említettek mellett a vízgazdálkodásnak is kulcsszerep jut, annak ellenére, hogy ez a szektor csak 0,04-0,2 százalékkal emelheti a globális GDP-t 2030-ra, és az üvegházhatású gázok kibocsátásában is elenyésző a szerepe, mégis fontos szerepet játszik a Föld természeti erőforrásainak - többek között a friss ivóvízbázisok, erdők, óceánok egészségének - megőrzésében.

Vízpara

A víz fontosságára egy korábbi ENSZ tanulmány is rámutatott, mely szerint 2030-ra 40 százalékos vízhiánnyal lehet számolni, hacsak nem történnek lépések a globális vízfelhasználás terén. Ezzel kapcsolatban David Martin, az Ecolab Europe kormányzati kapcsolatokért felelős alelnöke, valamint Franciaországért és Belgiumért felelős igazgatója a Microsoft rendezvényén arra hívta fel a figyelmet, hogy például a friss víz felhasználásának 60 százalékáért az ipar, 30 százalékáért a mezőgazdaság és 10 százalékáért a háztartások felelősek. A vízfelhasználás viszont a fejlődő gazdaságok iparosodásának előrehaladtával egyre nő. Jelenlegi becslések szerint - ha nem történik semmilyen lépés - 2030-ra 40 százalékkal több vízre, 35 százalékkal több élelmiszerre és 25 százalékkal több energiára lesz szükség - mutatott rá David Martin, aki azt is hozzátette, hogy az Ecolab egy korábbi felméréséből az is kiderült, hogy a vízkészlet egyre inkább üzleti kockázatként jelenik meg a vállalatok körében.

Az Ecolab Europe igazgatója ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy karbonkibocsátás csökkentése nem feltétlenül jár együtt az alacsony vízfelhasználással, az energiafelhasználás és a vízfelhasználás viszont szorosan összefügg. Több vállalat példáját említve mutatta be, hogy a vízfelhasználás optimalizációja nemcsak a pocsékolás csökkentésével, de jelentős anyagi haszonnal is járhat vállalatoknál.

• Az ABInBev sörgyár például a vízfelhasználásának racionalizálásával 10 millió hektoliterrel csökkentette a felhasznált mennyiséget, amivel 25 millió dolláros költségmegtakarítást ért el.
• Az ADM chicagói élelmiszerfeldolgozó vállalat 8,7 millió köbméterrel tudta csökkenteni a vízfelhasználását, aminek következtében a szén-dioxid kibocsátása jelentős visszaesése mellett 28,3 millió dollárt takarított meg.
• A Hilton szállodalánc pedig az ökológiai lábnyoma csökkentésére kidolgozott program keretében racionalizálta a vízfelhasználását, melynek eredményeként 5700 szállodában összesen 16 millió köbméterrel sikerült csökkenteni a vízfelhasználást (ami 1,4 millió ember éves ivóvízszükségletét fedezi). Emellett megspórolt 70 millió kWh energiát, 409 tonnával csökkent a hulladék és az üvegházhatású gázok kibocsátása is 212 kilotonnának megfelelő CO2-egyenértékkel esett vissza.

Az AI önmagában kevés!

A PwC fent említett elemzésében ugyanakkor azt is kiemelte, hogy ezek az eredmények nem csak a mesterséges intelligencia eredményeként jöhetnek létre, hanem szükségesek hozzá az ennek optimális működését lehetővé tevő szélesebb körű technológiai eszközök is (például IoT, szenzorok, megfelelő internetes lefedettség). Illetve ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciával a környezeti kihívásokat is eredményesen lehessen kezelni, minden szereplőnek - kormányzati, üzleti, akadémiai, fejlesztői, civil szférának - ki kell vennie a részét a munkából - hívja fel a figyelmet a PwC tanulmánya.