A Lengyelországot irányító Egyesült jobboldal nevű pártkoalíció vezetőit ma sokkal több minden választja szét, mint ami összeköti - derül ki az onet.pl belpolitikai elemzéséből. A múlt héten lezajlott vezetői megbeszélések rávilágítottak arra, hogy a koalíció nagy pártja, a radikális jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) harcban áll két kicsi partnerével, a nála némileg mérsékeltebb Megegyezéssel és a még radikálisabb Szolidáris Lengyelországgal.

Az árkok nemhogy nem tűntek el, vagy legalábbis szűkültek volna a szövetséges vezetők között, hanem inkább mélyültek. Jaroslaw Gowin miniszterelnök-helyettes, a Megegyezés és Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, a Szolidáris Lengyelország vezetője, taktikai szövetséget kötött Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke, Lengyelország tényleges vezetője ellen. Kaczynski egyre gyakrabban mondogatja, hogy a nézeteltérésekből az egyetlen kiút az előrehozott választás lenne. Ezt elbukhatja ugyan a kormányoldal, míg a PiS túlélné ezt a csapást, a két törpe párt könnyen kieshet a parlamentből.

Vége lenne a dalnak?

A sajtóban megszólaló egyes szakértők szerint PiS elnöke pontosan tudja, hogy a koalíció összetartása és irányítása már régen kisiklott a kezei közül. Az Egyesült jobboldal ma már csak egy puszta elnevezés, nem takar semmilyen tartalmi politikai együttműködést. A koalíciós partnerek nem tudnak semmilyen stratégiai kérdésben megegyezni, például sem a Megegyezés, sem a Szolidáris Lengyelország nem támogatja Mateusz Morawiecki miniszterelnök "Új rend" névre keresztelt gazdasági helyreállítási programját.

Gowin és Ziobro informális szövetsége arra alapul, hogy szerintük a PiS és vezetése át akarja tolni pártjaikat az ellenzékhez, ami azzal járna, hogy végül a két oldal közti senki földjén felmorzsolódnának. A fenyegetés az előrehozott választások kiírásával a lengyel sajtó szerint egyfajta nukleáris opció, azaz végletes megoldás lenne a helyzet rendezésére.

Elhúzódó koalíciós válság

A koalíciós partnerek eredetileg a decemberi uniós csúcstalálkozó előtt akasztották össze a bajszukat, amikor Morawiecki magyar kollégájával, Orbán Viktorral együtt azzal fenyegetőzött, hogy nem szavazza meg az EU hosszú távú költségvetését és helyreállítási alapját, ha azok támogatásait jogállamisági kritériumokhoz kötik. Szerintük ez a nemzeti szuverenitás megengedhetetlen korlátozása lett volna. Végül azzal a kompromisszummal zárult az ügy, hogy az új szabály csak akkor lép életbe, ha az Európai Bíróság jogszerűnek tartja.

Gowin sokkal hamarabb engedett volna, mint főnöke, a kormányfő, mert úgy vélte, a lengyel vállalatok nem létezhetnek a következő évek uniós támogatásai nélkül, amit a lengyel-magyar vétó meglékelt volna. Ziobro éppen ellenkezőleg, nem fogadta el az Angela Merkel német kancellár brókeri ügyködésével elfogadott kompromisszumot, mert az hosszabb távon végül is a jogállamisági követelmények érvényesítéséhez fog vezetni, ami szerinte a lengyel függetlenség végét jelenti.

Tovább romlott

A viszony romlása nyomán március elején már minden alapkérdésben eltért a koalíciós partnerek véleménye, egymást vádolták a koalíció szétverésének kísérletével, felemlegetve, hogy konzultáció nélkül mentenek fel kormánytagokat és kölcsönösen megakadályoznak projekteket. Az egyik fontos kormánypárti politikus szerint Kaczynski azért fenyegetőzik előrehozott választásokkal, mert kezdi elveszteni a türelmét.

Miután Ziobro és Gowin nem akarja támogatni Morawiecki gazdasági programját, tologatják az azzal kapcsolatos a határidőket, így nem lehet tudni, mikor kap zöld utat a terv. Mindezek a tetejébe sem Ziobro, sem Gowin nem ismerhette meg az utolsó változatot, mert Kaczynski nem bízik bennük, fél, hogy kiszivárog valami, amit még nem akarnak nyilvánosságra hozni, ami parttalan vitákhoz és a kormány lebénulásához vezet.