Irán fel tudja borítani a világ olajpiacán kialakult új egyensúlyt - állítja Nick Butler, a Financial Times (FT) veterán olajpiaci szakírója, aki nem arra gondol, amit a szakértők általában említeni szoktak. Nem azt tartja kockázatnak, hogy a perzsa ország hadserege megpróbálja blokkolni az Arab-öböl olajtanker-forgalmát, amivel egyrészt elvágná a fekete arany szállításának fő tengeri útvonalát, másrészt fegyveres konfliktust provokálna szomszédaival és az USA-val.

Az effajta kockázat, az állandó instabilitás már normális jelenséggé vált a Közel-Keleten, így az olajpiac hullámzásának előre tervezhető, meghatározó eleme lett. A június közepi támadások két tartályhajó ellen az Ománi-öbölben alig mozgatták meg a tőzsdei jegyzéseket. A Brent 4,5 százalékkal drágult, majd a hét végére olcsóbb lett, mint a támadások előtt volt és 20 százalékkal marad el tavaszi szintjétől. Úgy tűnik, még ez a durva esemény sem képes tartósan megdrágítani az olajat.

Kapcsolódó

Régi és új okok

Nem új tendencia, hogy a fekete arany iránti kereslet folyamatosan nő, ennél valamivel frissebb fejlemény, hogy ez úgy jön össze, hogy az Európában és a világ más iparilag fejlett régióiban megfigyelhető csökkenő keresletet túlkompenzálja Ázsia, ezen belül Kína erősödő importja. Ma már az utóbbi ország bonyolítja le a világ olajkereskedelmének ötödét. Ennek növelnie kellene az olajárat, ám a gazdasági szakértők kételkednek a kínai vásárolások további folyamatos bővülésében, ami jelentős oka az olajár beragadásának a sok évvel ezelőttinél alacsonyabb szinten.

Unalomig ismételt tény, hogy az USA-ban folyó olajpala-kitermelés erősen növeli a kínálatot - az elmúlt négy évben napi ötmillió hordóval dobta meg a világ olajellátását. Eközben a technológiai fejlődésnek köszönhetően csökkentek a kitermelési költségek, amik vonzóvá tették az ágazatot számos befektetőnek. Így jó pár új feltárási projekt kezdődhetett.

Politika

A piacot befolyásoló két legjelentősebb politikai tényező az Irán elleni amerikai gazdasági szankciók felújítása, amelyegymillió hordóval vágta vissza a kínálatot, illetve a venezuelai belpolitikai káosz, amely félmilliós kiesést okozott. Ezek a változások azonban csak átmeneti ártüskéket okoztak.

Ezt részben az indokolhatja, hogy az olajtermelő országok nem tudták megszabadítani országaikat az olajexport-függőségtől. Az IMF elemzése szerint például még Szaúd-Arábiának is 80-85 dollár/hordós olajárra lenne szüksége ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a költségvetése. Ezért az alacsony ár kivitelük fokozására készteti az olajországokat, mert a nagyobb forgalomtól remélhetnek több bevételt. Például az iráni kivitel pótlására többen is jelentkeztek.

Ezen az OPEC és más nagy olajtermelők, elsősorban Oroszország kitermelési kvótája sem sokat változtat. Decemberig napi 1,2 milliós korlátozásban állapodtak meg. Az FT szakírója szerint összességében a spekuláció okozhat rövid lefutású ártüskéket, de a fekete arany ára csak akkor emelkedhetne tartósan hordónként 65-70 dollárra, ha Szaúd-Arábia jelentősen visszavágná kitermelését vagy egy nagy konfliktus robbanna ki a Közel-Keleten.

Mitől borulhat minden?

A tartós áremelkedés mellett azonban ennek ellenkezője is bekövetkezhet, és bármilyen meglepő, de ez Irán magatartásától függ. Az ország kivitele tovább csökkenhet, ha az USA képes lesz valamilyen módon korlátozni India és Kína vásárlásait a perzsa országtól. A piaci szereplők nem tartják ezt nagy kockázatnak, mert úgy vélik, hogy a többi olajtermelő ország az újabb kieső kínálatot is pótolná.

Ugyanakkor az infláció már most is magas Iránban és a munkanélküliség is nő. A teheráni vezetés elvileg úgy értékelheti, hogy túl nagy a gazdasági ára annak, hogy tovább "izmozzon" a washingtoni adminisztrációval, s ezért tárgyalóasztalhoz ülhet Donald Trump elnök embereivel. A történet vége az lehet, hogy az iráni fél úgy dönt: fontosabb az iszlám forradalmi rendszer fenntartása, mint az iráni nukleáris fegyver előállítása, s ezért teljesen feladhatja ezt a tervet. Ez a forgatókönyv Trump gigantikus sikere lenne, talán Nobel-békedíjat is hozna neki - véli az FT cikkírója.

De egyben felborítaná az olajpiacon mostanra kialakult egyensúlyt is. Szemben Venezuelával, ahol a kitermelési technológia körüli nehézségek miatt évekig tartana a korábbi szintre visszatornászni az olajkitermelést, Irán hetek alatt helyreállíthatja exportját. Ezzel viszont olyan túlkínálatot zúdítana a piacra, ami teljesen új helyzetet teremtene: a cikk elején említett új normális viszonyok helyét még újabb realitás váltaná fel.