A kínai-ausztrál kapcsolatok megromlása látszólag olyan részletkérdés a világpolitikában, amire nem érdemes sok figyelmet vesztegetni, ám korán – már tavaly az év közepén – jelezte, milyen érzékenyen viszonyul a pekingi vezetés ahhoz a kérdéshez, hogy honnan indult világhódító útjára a koronavírus – írja Gideon Rachman, a Financial Times publicistája. A felek viszonyát az rontotta meg, hogy az ausztrál kormány az egyik kezdeményezője volt a járvány eredetét kutató független vizsgálóbizottság felállításának.

A felek nem is olyan régen még jó viszonyban voltak, Hszi Csin-ping kínai elnök az ausztrál parlamentben 2014-ben tartott beszédében nagyra értékelte a két ország kereskedelmi megállapodásának aláírását, ám az elmúlt évben Kína rasszizmussal és háborús bűnök elkövetésével vádolta Ausztráliát (az utóbbit szerint ausztrál katonák az afganisztáni háborúban követtek el ilyen bűncselekményeket).

A fordulatot az hozta el, amikor Scott Morrison ausztrál miniszterelnök azt mondta, hogy akár a fegyverzet-ellenőrzéseket folytató megbízottak jogosítványait kell megadni azoknak az ellenőröknek, akik a járvány eredetét kutatják. A canberrai kínai nagykövet erre sértésről beszélt és az ausztrál áruk kínai bojkottját helyezte kilátásba. Ebből végül néhány hónapon belül vámok kivetése lett a Kínába tartó ausztrál importcikkekre.

Dühöngő válasz

Peking végül beleegyezett, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vizsgálatot indítson, de korlátozták, mit nézhetnek meg az ellenőrök és mit nem. Végső soron az a kétségbeesett kísérlet, hogy elhárítsák a felelősséget a járvány keletkezéséért, visszaütött: minél hevesebb volt a hárítás, annál erősebb lett a gyanú, hogy a kínaiaknak valami rejtegetnivalójuk van. A járvány eredetét firtató kérdésekre – akárcsak az ujgur kisebbséggel szembeni fellépést vagy a Hongkong önállóságának felszámolását bíráló hangokra - fenyegetésekkel, rikácsoló retorikával és titkolózással reagálnak Pekingben.

Az amerikai elnökválasztás rontott a helyzeten. Donald Trump volt elnökkel szemben, aki kínai vírusról beszélt, könnyű volt védekezni. Amikor azt állította, hogy a vírus egy vuhani biolaborból szabadult el, akkor azt lehetett erre felelni, hogy az elnök ezzel csak a szélsőjobb Kína-ellenes összeesküvés-elméleteit veszi át. Joe Biden, a jelenlegi elnök azonban óvatosabb. Elismerte, hogy az amerikai hírszerzés sem egységes abban, honnan indulhatott a járvány. Ezért utasította a szerveket, hogy fussanak neki még egyszer az ügynek.

Nagy a tét

Kínának nagy a tét ebben a játszmában, mert a külső imázsa függ tőle. Az elmúlt egy évben sikerült meggyőznie a világ közvéleményét, hogy sikersebben kezelte a járványt, mint a nyugati országok és a gazdasága hamarabb talpra áll az amerikai és az európai gazdaságnál. Az a hír, hogy az USA újra firtatni kezdi a járvány kiindulópontját, újra negatív színben tünteti fel Kínát. Ennek tükrében még nagyobb hibának tűnik, hogy Peking az elmúlt egy évben minden lehetséges partnerét elidegenítette magától.

Ausztráliának a vámok bevezetésével tett keresztbe, Indiával katonai összecsapásokat provokált a két ország fagyos himalájai határán, az Európai Parlament a hongongi és az ujgur kérdés miatt nem ratifikálta a tavaly év végén az Európai Bizottság szintjén elfogadott befektetésvédelmi megállapodást. Egy indiai szakértő mindezek alapján úgy véli, hogy koronvírus-járvány kirobbanásáért viselendő felelősség felvetése tette agresszívvé a kínai külpolitikát. Ha Peking úgy érzi, hogy sarokba szorítják még agresszívebb lehet. Így nagyon fontos lenne a járvány keletkezésének kiderítése, ám egyben veszedelmes ezzel kísérletezni.