Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt napokban arról vitatkoztak a szakértők, főként a virológusok és a közgazdászok, hogy mikor kellene mérsékelni a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozásokat - kezdi a döntés kockázatait vizsgáló cikkét a Business Insider. Mit kellene előnyben részesíteni: az egészségvédelem vagy a gazdaság érdekeit? Ez a nagy kérdés, és az üzleti hírportál az 1918-1919-es spanyolnátha-járvány amerikai válságkezeléseinek tapasztalatai alapján úgy találta, hiba lenne az utóbbira hivatkozva háttérbe szorítani az előbbit.

Az akkori pusztítás tapasztalatait feldolgozó tanulmányok szerzői ara a következtetésre jutottak hogy azok az amerikai városok, amelyek az élet újraindításának indoklásával túl korán oldották fel a zárlatot, rosszabbul jártak, mint azok, amelyek türelmesek voltak. Ráadásul az előbbiek mind az egészségügyi, mint a gazdasági mutatók terén elmaradtak az utóbbiaktól. Röviden összefoglalva száz évvel ezelőtt nem az volt a jó kérdésfeltevés, hogy az egészség vagy a gazdaság a fontosabb-e, hanem az, hogy miként lehet mindkét szempontot együtt érvényesíteni?

Kapcsolódó

Rossz válasz

Különböző városok különböző válaszokat adtak - derült ki Howard Markel, Harvey Lipman és J. Alexander Navarro 2007-ben készült tanulmányából. A legfontosabb tanulság, hogy azokba a településekbe, amelyek túl korán oldották fel a nem egészségügyi jellegű korlátozásokat - azaz az emberek távolságtartását szolgáló intézkedéseket -, visszatért a járvány, és a második hullám súlyosabb lehetett, mint az első. Ezt a százezer főre eső heti halálozások számán mérték. A három példa: St. Louis, Denver és San Francisco, az első kettőben a második halálozási csúcs magasabb volt, mint az első.

St. Louisban végül százezer lakosból hetente átlag 358-an, Denverben 631-en, San Franciscóban - amely ahogy most is, akkor is azok között a városok között volt, amelyekben a legkorábban jelent meg a járvány - 671-en vesztették életüket spanyolnáthában.

San Francisco annak idején az első olyan települések között volt, amelyekben enyhítettek a korlátozásokon, miután öt héttel a járvány kitörése után a visszaeső esetek alapján úgy gondolták, minden rendbe jött. A város vezetése bejelentette, hogy legyőzték a spanyolnáthát, az emberek kiözönlöttek az utcákra ünnepelni és elhajították a maszkjaikat. Néhány héttel ezt követően a fertőzések és a halálesetek újra növekedni kezdtek. A helyhatóság megpróbálta újra lezárni a várost, ám a frusztrált lakók ellenálltak a szigorításnak, és a járvány második hulláma hónapokig tartott.

Jó válasz

Szemben az előző példákkal New York Cityeben az először bevezetett korlátozásokat hosszabb ideig érvényben tartották. Ebben a városban másokat megelőzve hozták meg a kényelmetlen döntéseket, és kitartottak mellettük addig, amíg a halálozási arány nagyon alacsony szintre esett vissza. Ennek köszönhetően csak egy kiugró hullámát élték át a spanyolnátha-járványnak és a halálozási arány - heti 452/százezer lakos - az USA-ban viszonylag alacsonynak számított. És ami legalább ilyen fontos: a New York-i karantén összességében fele olyan hosszú ideig tartott, mint a St. Louis-i vagy a denveri.

További tanulsága az 1918-1919-es járványnak, hogy a korlátozásokat nem úgy kell tekinteni, hogy mindegyik érvényben van vagy egyik sincs, azaz fokozatosan lehet változtatni rajtuk. A különböző korlátozások eltérő szigorral alkalmazhatók. A kérdés az, hogy az egyes települések megtalálják-e a helyzetükhöz legjobban illeszkedő intézkedéseket.