A brazíliai Manaus városa az Amazonas vidékének szívében az egyik olyan hely a világon, amely riasztó tapasztalattal szolgált a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Számos szakértő reménykedett abban, hogy ha elég sokan elkapják a fertőzést, akkor kialakul az úgynevezett nyájimmunitás az emberek között, ami automatikusan elvezet a járvány lecsengéséhez, ám úgy tűnik, a koronavírus nem tud erről a koncepcióról - derül ki a Financial Times cikkéből. Számos olyan hely van a világon, amelyet tavasszal elkaszált a járvány első hulláma, óriási volt az átfertőzöttség, ám ősszel ugyanolyan erővel tért vissza a vírus, ahogyan távozott.

A kétmilliós Manausban májusban tombolt a járvány, 3400-an meghaltak, a fertőzöttek száma természetesen ennél jóval nagyobb volt, így amikor a nyár elején lecsengett a járvány, sok tudós úgy gondolta, hogy a városban kialakult a közösségi védettség. Ezt a feltételezést semmissé tették az őszi fejlemények: az átkozott kórokozó újra lecsapott a településre. Mivel Manaus esete nem kivételes - hasonló helyzetbe került például Párizs vagy Madrid is -, ez a fejlemény feladja a leckét azoknak a szakembereknek, akik igyekeznek kitalálni, milyen immunitási stratégiával lehetne túl az emberiség minél előbb a járványon.

Kapcsolódó

Fellángolt vita

Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban fellángolt a vita a nyájimmunitásról, miután megjelent az egészségtudósok egy csoportjának tanulmánya - Great Barrington Declaration címmel -, amelyben azt javasolják, hogy a hatóságok a közegészségügyi stratégiában a közösségi immunitás kialakítására helyezzék a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy hagyni kéne az fiatalok és az egészségesek körében terjedni a járványt, mivel ők képesek legyőzni a fertőzést, miközben a nagyobb kockázatnak kitett tartós betegségben szenvedőket és az időseket meg kellene védeni. Az utóbbiak körében ezerszeres a halálos koronavírus-betegség kockázata az előbbiekhez képest.

A fertőzési és antitestadatok alapján Nyugat-Európában a lakosság nyolc százaléka szerezhette meg az immunitást, miközben a nagyvárosokban ez elérheti a 20 százalékot is, és az USA-ban New Yorkban, akár 25 százalék is lehet ez az arány. Ezek a számok azonban elmaradnak attól az általános tudományos vélekedéstől, hogy a nyájimmunitáshoz 60 százalékos átfertőzöttre van szükség. Ezt támasztja alá, hogy a brazil városhoz hasonlóan Európában is sok helyen ugyanolyan erővel tombol a járvány most, ősszel, mint tavasszal.

Van ahol nagyobb

Dél-Afrikában is megjelent egy tanulmány, amelyből az derült ki, hogy kialakulhat a nagy átfertőzöttség. Ebben az országban az egyik Cape Town-i klinikán alakult ki az első koronavírus-fertőzési góc tavasszal, és a terhes nőknek, illetve HIV-fertőzötteknek, akiket akkor ott kezeltek, a 40 százaléka hordozza a koronavírussal szembeni antitesteket. A 60 milliós Dél-Afrikában még júliusban is 12 ezer új napi fertőzést jelentettek, ami az ősz közepére 1000-re csökkent. Marvin Hsiao, a Cape Town-i Egyetem virológusa ezt nevezi félnyájimmunitásnak (semi-herd immunity), azaz részleges közösségi immunitásnak a koronavírussal szemben.

Indiai egészségügyi szakértők valami hasonlót tapasztaltak. Az ország legsűrűbben lakot nyomornegyediben kialakult valami olyasmi, ami a nyájimmunitás felé mutat, ám a tudósok azért még nagyon óvatosan fogalmaznak. A nyájimmunitást inkább a vakcinák, mint a betegség terjedésével kapcsolatban használhatjuk - mondja Shahid Jameel, indiai kutató. Valójában ezt a fogalmat nem lehet használni egy várossal, térséggel vagy akár egy országgal kapcsolatban. Inkább klaszterekről beszélhetünk, amelyeknek magas az átfertőzöttsége.

Az indiai Pune városának nyomornegyedlakói 45 százalékban, a Mumbai bádogvárosában élők 51 százalékban hordozzák a koronavírus-antitesteket, miközben a kontinensnyi ország esetén az országos átlag csupán 6,6 százalék a tíz éven felüliek körében.

Nem tudjuk

Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a tudósok egyelőre nem tudják, milyen hosszan tart ki az immunitás, ha egyszer valaki megszerezte. Ezért a nyájimmunitás kialakítása vagy kialakulása nem olyan egyszerű, mint amilyennek gondolnánk - mondja James Naismith, a brit Rosalind Franklin Institute igazgatója. Számos jelentés érkezett olyanokról, akiket egymás után többször megfertőzött a koronavírus.

Rupert Beale a londoni Francis Crick Institute biológusa egyenesen vágyálomnak (whisful thinking) tarja a kórokozóval szembeni ilyen védettség kialakítását. Tudjuk, hogy a védettség ezzel a vírussal szemben idővel gyengül és lehetséges az újrafertőződés, ezért a közösségi védettség kialakításáról nem beszélhetünk addig, amíg nem áll rendelkezésünkre olyan vakcina, amelynél tudjuk, mennyi ideig biztosít védettséget - fejtegette. Ez különösen igaz a legsérülékenyebb emberekre.

Manaus és India példája hasonló mintát követ. A visszatérő járványban elsősorban jómódú emberek fertőződtek meg, akik magánkórházakba kerültek, miközben a közkórházakból lassan kikerülnek a koronavírusos betegek. A helyi hatóságok egyetértenek abban, hogy a vakcináktól várható immunitás, nem az újabb és újabb fertőzési hullámoktól.