A koronavírus elleni oltások a modern tudomány ajándékai, amelyek azt ígérik, hogy az emberek visszatérhetnek viszonylag gyorsan a normális életükhöz. Az Európai Uniónak ugyanakkor valahogy vesszőfutássá vált a vakcinák beszerzésének és elosztásának története – véli Ben Hall a Financial Times európai ügyekkel foglalkozó vezető szerkesztője. Az unió újra és újra a rossz oldalon találja magát az oltással kapcsolatos vitákban, ami árt az imázsának. Ez az a történet, ami rosszul kezdődött, hogy azután rosszul folytatódjon.

Az Európai Bizottság vesszőfutását tavaly az év közepén alapozta meg, amikor túl óvatosan, lassan kötötte meg a gyógyszergyártókkal a vakcinák beszerzéséről szóló szerződéseket, miközben a lassú procedúra ellenére nem fordított elég figyelmet arra, hogy szerződéses partnereinek megvannak-e a gyártási kapacitásai annak a mennyiségnek az előállításához, amennyi szállítását vállalták. Nem voltak, ezért az év elején hiány alakult ki az oltásokból, főként Németországban.

Leszámítva az AstraZeneca gyógyszergyártóval heteken át folyó vitát arról, hogyan képzeli, hogy az Egyesült Királyságnak leszállítja a vállalt mennyiséget, míg az Európai Uniónak nem, ez az ügy a felejtés homályába merülhetett volna. A második negyedévtől ugyanis felpörgött a vakcinaellátás, így összességében a közös uniós oltásbeszerzés valójában sikertörténet. Június végéig összesen 400 millió dózist kap az EU, Németországban napi 700 ezerre nőtt a beadott oltások száma, az EU képes rá, hogy lakossága 70 százalékát beoltsa a nyár végére, így nem sokkal marad le az USA-tól és az Egyesült Királyságtól.

Ostoba hiba

Az Európai Bizottság annyira berágott az AstraZeneca féloldalas szállításain, hogy összebalhézott a londoni kormánnyal és exportkorlátozást kezdeményezett mindazon országokkal szemben, amelyek nem teszik lehetővé a területükön lévő gyógyszergyártóknak a koronavírus-oltások kivitelét. Ezzel nem tudta kijavítani korábbi hibáját, ami az ellátási hiányhoz vezetett, ám kicsinyes bosszúállónak, protekcionistának mutatkozott, miközben az EU a világ második legnagyobb vakcinaexportőre Kína után.

Így azután nehéz lesz az uniót úgy tálalni a világnak, mint az világ gyógyszertárát – amiről Ursula von der Leyen, az Európai bizottság elnöke beszélt. Európa hosszú távú érdeke, hogy a világ legnagyobb oltásgyártó térsége legyen – mondja Jacon Kirkegaard, a Peterson Intézet közgazdász-kutatója. Kezdettől ezt kellett volna kommunikálnia.

Újabb csapás

Aztán nemrégiben jött az újabb csapás, az amerikai kormány bejelentése, hogy javasolni fogja a vakcinákra vonatkozó szabadalmi védettség feloldását a járvány végéig. Európa ellenzi ezt, ami úgy láttatja az öreg kontinenst, mint amely akadályozza az oltások minél gyorsabb elterjedését a világon. A tény ezzel szemben az, hogy Európából közel ugyanannyi oltást exportáltak, mint amennyit házon belül felhasználtak, azaz 200 millió dózist, miközben az USA-ból csak néhány millió jutott Mexikónak és Kanadának.

Akár meglepte a Biden-adminisztráció állásfoglalása az EU-t, akár úgy látják, hogy Washington csak látványpolitizál – hiszen hiába licencdíjmentes az oltások gyártása, ha nincsenek meg a gyártás feltételei a fejlődő országokban –, diplomácia baklövés volt szembe menni az amerikai javaslattal. Ezen a csorbán is lehet majd köszörülni az év második felében, amikor bőséges lesz a vakcinaellátást, és Európa – szemben az USA-val – megmutathatja, hogy képes számottevő szállításokkal segíteni az oltási kampányban lemaradt országokat.

A baj gyökerére világíthat rá Heather Grabble, az büsszeli Open Society intézet igazgatója, aki szerint hiába szerepel hosszabb távon jól az EU az oltás ügyében, ha nem tudja azt jól elmondani. (Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani.) Szerinte ennek hátterében az van, hogy a tagországok kormányai saját teljesítményüket igyekeznek fényezni, nem érdekeltek abban, hogy közös történetként tálalják a járvány kezelésében elért eredményeket.