Európa számos kormánya elkezdte a felkészülést a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások fokozatos feloldására - tudósít a Financial Times. Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, sőt a járványtól leginkább sújtott Olaszországban is Spanyolországban is hamarosan várhatók az első könnyítések. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök például már a hét végén bejelentette, hogy húsvét után feloldják a feldolgozóipar más nem az élelmiszer-ellátással foglalkozó ágazatok tevékenységének tilalmát. Az ország "lezárását" ugyanakkor április 26-áig meghosszabbították.

Angelo Borrelli az olaszországi polgári védelmi szervezet vezetője - ez a hatóság koordinálja az ottani védekezést -, azt mondta, hogy a jövő hónapban kezdődhet a "második fázis", amelyben lazíthatják a korlátozásokat. Édouard Philippe francai miniszterelnök már április első napjaiban arról beszélt, hogy elindulhat az élet normalizálása, bár még hosszú ideig nem térhet vissza abba a kerékvágásba, amelybe a járvány kitörése előtt haladt.

Kapcsolódó

Hosszabb távú kényelmetlenségek

Dániában, amely az európai országok közül először zárta le például a határait, elkészült a kilábalás időrendje. Az első könnyítések a kormány ígérete szerint - ha tovább javulnak a járvánnyal kapcsolatos mutatók - húsvét után jöhetnek. Németországban az Ifo gazdaságkutató intézet tett közzé jelentést az exitstartégia lehetőségéről, amit azzal kezdenek, hogy inkább a nyitás stratégiájáról kell beszélnünk, mert csak fokozatos lépésekről lehet szó. Például az iskolák kinyithatnak, de az időseket továbbra is távol kell tartani másoktól.

Dániában és Belgiumban azt fontolgatják, hogy az iskolai órákat és heteket két részre vágják szét, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a diákok és tanáraik közvetlen találkozóit. Az erősen automatizált üzemek újraindítása viszonylag gyorsan megtörténhet, de hogy az éjszakai bárok mikor nyithatnak ki, az igencsak a jövő zenéje.

Fordulat Németországban

Eközben Németországban még néhány hete is elképzelhetetlennek látszó fordulat érlelődik. A német közgazdászok és politikusok elfogadhatják, hogy az eurózóna országai közös kötvényeket bocsássanak ki. Ezt azért utasították el eddig - más gazdag észak-európai országokkal együtt -, mert úgy vélik, hogy a közös adósságot nekik kell majd visszafizetniük a felelőtlenül gazdálkodó dél-európai országok helyett is. Ez most azzal is kiegészül, hogy a járvány és az azzal járó válság a padlóra küldte Olaszországot, amely nyilván nem lesz igazán fizetőképes belátható időn belül.

Michael Hüther, az egyik vezető német közgazdász, aki kilenc éve, az eurózóna adósságválsága idején rendíthetetlenül ellenállt az euróbondok ötletének - pedig akkor is erős nyomás nehezedett a németekre, hogy nyúljanak a zsebükbe -, most már elfogadhatónak tartaná egy ezermilliárd eurós (forintban kifejezhetetlenül nagy összeg) közös "kriziskötvény" kibocsátását. Ez azokat az országokat segítené, amelyeket a legsúlyosabban érint a koronavírus-járvány.

Zajlik a meccs

Eközben Eckhard Rehberg, a CDU költségvetési ügyekben illetékes szóvivője még a régi nótát fújja. E szerint az eurózóna krízisalapjában, az Európai Stabilitási Mechanizmusban van elég pénz a válságkezeléshez. Az eurókötvények kibocsátásáig hosszú út vezetne - teszi hozzá -, például a német alkotmánybíróságnak is rá kellene bólintania erre.

Ugyanakkor már a nagyobbik német kormánypártban is megszólaltak azok, akik nyitottak lennének az ötletre, Roderich Kiesewetter parlamenti képviselő szerint például olyan papírokat lehetne kibocsátani, amilyenekkel az Európai Közösség az 1970-es évek elején, az olajválság idején állt elő. A kisebbik kormánypárt, a szociáldemokraták és a legnagyobb ellenzéki párt, a Zöldek nyitottak az eurókötvények bevezetésére.

A meccs nem csupán a politikai pártok között, hanem a szakértők között is zajlik. A Gazdasági Szakértők Tanácsa, Angela Merkel tanácsadó testülete például az elmúlt napokban még megosztott volt az ügyben. Lars Feld, a tanács vezetője szkeptikus véleménynek adott hangot, megjegyezte, hogy a cech teljesen németeket terhelné, mert az olyan kisebb jómódú országok, mint a tízmilliós Hollandia nem sokat tudna vállalni abból. Achim Truger közgazdász professzor, a tanács egyik tagja viszont úgy véli, fontosabb az az üzenet, hogy az eurótagállamok kiállnak egymás mellett.

Hüther alighanem a lényeget foglalja össze azzal a megállapítással, hogy ha nem jön össze a közös válságalap, akkor sötét jövő vár az EU-ra. Olaszországban nem az a kérdés, hogy pénzügyi gátakat kell emelni a válság áradatával szemben, hanem életről és halálról van szó - fogalmazott meglehetősen drámaian.