Igazuk van azoknak a holland és német közgazdászoknak, akik makacsul ellenzik, hogy az eurótagállamok közös kötvényeket bocsássanak ki a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság utáni romeltakarítás finanszírozására - kezdi némileg meglepő állítással cikkét a Financial Times (FT) vezető publicistája, Gideon Rachman. Az elmúlt napok vitái ugyanis másról sem szóltak, mint hogy éppen erre lenne szükség. Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter például nemes egyszerűséggel így indokolta, hogy Párizs támogatná az eurobondok bevezetését: Csak egy kérdésre kell felelnünk: egy államközösségbe tartozunk vagyunk vagy sem?

Dél-Európában sokaknak az EU-tagállamok szolidaritása mindenekelőtt a közös kötvények kibocsátását jelenti. Franciaország, Olaszország, Spanyolország és hat további tagállam a legutóbbi uniós csúcsértekezleten kezdeményezte ezt, ám az északi tagállamok, élükön Hollandiával és Németországgal elutasították az ötletet. Azóta Németországban vita alakult ki a közgazdászok körében az ügyről, a holland kormány pedig egy adományalapot javasol a válság utókezelésének finanszírozására.

Érvek mellette és ellene

Az eurókötvények mellett politikai és gazdasági érvek szólnak. A politikai érv az előbb említett szolidaritás, a gazdasági pedig az, hogy ha nem ilyen hitelt vesznek fel a déli országok - Olaszország és Spanyolország -, akkor az növeli államadósságukat, ami végül visszafizethetetlenül magasra nő, és beköszönt az államcsőd. Az olasz és spanyol politikusok egy része arra figyelmeztet, hogy ha az EU nem nyújt segítséget az országuknak, akkor a társadalmuk elveszti a bizalmát a közös Európában.

Az FT publicistája azonban úgy látja, hogy bár az európai szolidaritás kimutatása és a súlyos gondok közös enyhítése nagyon fontos, nem az eurobondok kibocsátása rossz megoldás lenne erre. Ahelyett, hogy ezzel megvédenék az EU-t, hosszabb távon végveszélybe sodornák. A dél-európaiak érvével szemben, nevezetesen, hogy az északiak anyagi támogatása nélkül az országaik szembe fognak fordulni az unióval, szembe állítható az északiak érvelése, miszerint az ő társadalmaik azt nem tolerálnák, ha azt látnák, hogy az ő pénzükből fizetik ki a déliek adósságát.

Időzített bomba

Így az eurókötvények időzített bombaként működnének. Rövid távon segítenének pénzhez jutni az eurózóna déli tagállamait, hosszú távon azonban világossá válna, hogy pénzügyi transzferről van északról dél felé. Bár vannak akik tagadják, hogy ez a helyzet, tanult közgazdászok szerint ez "bullshit". A valóság ugyanis az, hogy a költségvetési többlet északon van, míg az adósság délen.

A déli országok lakói joggal utasítják el, hogy Európa északi felén sokan lustának felelőtlennek tartják őket, ám éppen ennyire igaz ennek fordítottja is: az egoista, arrogáns északiakról szóló sztereotípiák sem felelnek meg a valóságnak, főként ha ezeket még a nácikra való utalásokkal is párosítják. A holland és a német átlagpolgár is megérezte az elmúlt évek megszorító gazdaságpolitikáját és a mostani járvánnyal járó nehézségeket. Joggal kifogásolnák, ha a megtakarításaikat más országok adósságának visszafizetésére fordítanák. És az eurókötvények kibocsátása elnyújtaná ezt a folyamatot, újra és újra ezt az érzetet keltve.

Lásd a brexit!

A történet vége az lehet, amit a brexit kapcsán az Egyesült Királyságban láttunk. A brit kilépéssel kapcsolatos vitában két jellemző, visszatérő érvük a brexitereknek. Az egyik úgy szólt, hogy az EU-hoz a hetvenes évek elején csatlakozó britek nem arra szerződtek, amit kaptak, például akkor nem volt szó arról, hogy az országukba tömegesen vándorolnak be a 2004 után csatlakozó kelet-európai tagállamok lakói. A másik, hogy Brüsszel elveszi a pénzüket, magyarán az uniós költségvetés nettó befizetőjeként Egyesült Királyság egy feneketlen zsákba tölti a pénzt, aminek nem látja hasznát.

Az elmúlt években az euroszkeptikus politikai erők megerősödtek Európa északi felén is, és nem kétséges, hogy az ehhez hasonló érvek, amelyeket átvehetnek a brexitvitából, az ő országaikban is működnének.

Mi mást, ha ezt nem

Az FT cikkírója úgy véli, nem az eurobond az egyetlen megoldás a pénzügyi támogatásra, amelynek jogi kidolgozása ráadásul időigényes. Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), amelyet az eurózóna adósságválsága idején hoztak létre, minden további felhasználható a déli országok hitelezésére. Ezzel szemben azt az érvet szokták felhozni, hogy az ESM-kölcsönök növelik az államadósságukat, ráadásul ez a szervezet költségvetési megszorításokat írna alá a kedvezményes hitelek feltételéül. Valójában azonban a hitelfelvételi szabályokon lehet változtatni, ha figyelembe vesszük, hogy a járvány természeti katasztrófa és ki lehet kötni, hogy a pénzt csak az ezzel összefüggő károk elhárítására lehet fordítani.

Nem kellene elvetni a holland ötletet sem, hogy hozzanak létre egy egyszeri segélyalapot, amely nem hiteleket, hanem adományokat adna jól meghatározott célokra. Más szóval semmi sem indokolja, hogy kutya futtában bevezessék az eurókötvényeket csak azért, mert most éppen olyan helyzet van, amire hivatkozva félre lehet söpörni az azzal kapcsolatos jogos kifogásokat. Hosszabb távon lehet vitatkozni az eurobondról, bár az FT publicistája szerint jobb ötlet lenne megnövelni az EU költségvetését például egy közös európai adó beszedésével. Erre a bevételre alapozva azután egy kibővített jogkörű Európai Bizottság maga is bocsáthatna ki kötvényeket, hogy hitelhez jusson a magántőkepiacokon.