A koronavírus-járvány hosszabb távú következményeit csak évek múlva látjuk majd: lehet, hogy még akkor is bujkálni fogunk a kórokozó elől, de az is lehet, hogy egy-két jó vakcinának köszönhetően egy rossz emlék lesz a járvány - kezdi elemzését a Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája. A szakíró azt fürkészi, hogyan jöhetnének ki jól a liberális demokrácia hívei a válságból az erős ellenszél ellenére. Egyelőre csak az óriási pszichológiai és anyagi költségeket látjuk, amelyek éppen hogy csak megvédhetik a világ demokráciáit attól, hogy populista vezetők uralma alá kerüljenek.

Ennek a váltásnak küszöbén állnak egy ideje, közelebbről a 2008-as pénzügyi összeomlás óta, ám az új helyzet az FT szakírója szerint paradox módon lehetővé teszi a liberális demokrácia újjáépítését. A britek nem véletlenül döntöttek a brexit mellett, az amerikaiak nem véletlenül szavaztak négy éve Donald Trump elnökké választására: az ancien régime, amely a második világháború után a nyugati világban létrejött és a hidegháború vége után megingott a gazdasági válságban megroppant. Ez a jóléti társadalom szerződésére épült, amely szerint az alul lévők életszínvonala folyamatosan javul, a gyerekek minden egymást követő generációban jobban élhetnek, mint a szüleik.

Kapcsolódó

Elszállt bizalom

A 2008-2009-es gazdasági válság nyomán bevezetett megszorító intézkedések, bér- és nyugdíjcsökkentések és hasonló lépések véget vetettek az ebbe a megállapodásba vetett bizalomnak. A korábban megkezdődött folyamat, amit stagnáló jövedelmek és a szociális különbségek növekedése jellemzett, súlyosabbá vált. Az alacsony keresetű, bizonytalanul foglalkoztatott rétegek meg csúsztak lefelé az elszegényedés felé. Valami nagyon elromlott, amit a populisták csak kihasználtak.

Felszolgálták az emberek bajáért okolható bűnbakokat kezdve a régi politikai elittől a bankárokon át a bevándorlókig, nem sokat számított, hogy Trump vagy Boris Johnson brit miniszterelnök a tradicionális elit tagjai. Amikor a kisember azt látta, hogy a gyerekeinek nem lesz jobb élete, mint amilyen neki volt, kezdte úgy érezni, hogy nincs vesztenivalója: miért ne szavazott volna olyanokra, akik ráolvasással, varázslattal ígértek megoldást a nyomorult problémáira.

Jött a vírus

A pandémia súlyosbította a problémákat, mivel éppen az alacsony keresetű, rossz feltételekkel foglalkoztatott rétegeket sújtja a leginkább, tovább növelheti a kilátástalanságot és a felül és alul lévők közti társadalmi szakadékot. Ugyanakkor az FT cikkírója szerint rámutatott arra, hogy a vezetői szakértelem és korrekt viselkedés számít. Felhívta a figyelmet arra, hogy létezik a társadalom, amely támogatást adhat a tagjainak és ehhez feltétlenül szükség van a jó kormányzásra.

Turmpról, Johnsonról és Jair Bolsonaro brazil államfőről kiderült, hogy a koronaválságra is csak a ráolvasást tudják válaszként adni, ami édes kevés, ezért népszerűségi indexeik padlót fogtak. Ez nem jelenti azt, hogy ha a mérsékelt politikusok ki akarják használni ezt a helyzetet, akkor könnyű dolguk van. A gazdasági kilátások rosszak, a munkanélküliség magas, ám megvan az esélye egy politikai irányváltásnak az elmúlt évtizedek mantráitól, miszerint hagyjuk a piaci viszonyokat érvényesülni, csökkentsük a jómódúak adóját és nyomjuk rá a költségcsökkentések terhét a kis keresetűekre.

Egy új társadalmi szerződésnek díjaznia kellene a vállalkozószellemet és büntetnie a szelvényvagdosást, az adókat a jövedelmek helyett a felhalmozódó vagyonokra kellene átterhelnie, védenie kellene munkahelyeket és a jövedelmeket, továbbá nem az oktatáson kellene spórolnia - véli az FT publicistája. Nem szabad elfelejteni, hogy a populisták valódi panaszokra építik politikájukat, a válasz a hozzáértő vezetés és a korrektség garantálása lehet.