Semmi sem olyan veszélyes, mint egy lehetőség, amely felemelhet vagy a mélybe taszíthat valakit attól függően, miként él vele - vezeti fel elemzését a Moscow Timeson Mark Galeotti politológus professzor, Kelet-Európa-szakértő. Azzal, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő Szergej Szobjanyinra, Moszkva polgármesterére bízta a koronavírus elleni oroszországi küzdelem irányítását, vélhetően döntő jelentőségű esélyhez juttatta politikusi jövőjét illetően. A kérdés az, Szobjanyin mennyire ambicionálja, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott nem kis kihívásnak.

Putyin március közepén még nem igazán vette komolyan a járványt, pusztán annyit mondott, hogy az ország vezetése ellenőrzése alatt tartja a folyamatokat, Oroszország képes megbirkózni a vírusfertőzések tömegessé válásával és széles körű elterjedésével. Egy héttel később Szobjanyin nyíltan figyelmeztette az államfőt, hogy a helyzet kezd kicsúszni az ellenőrzés alól, hogy a fertőzöttek száma jóval nagyobb, mint ami a hivatalos statisztikában szerepel, illetve hogy senki sincs tisztában azzal, milyen a valós helyzet.

Példa nélküli

Másnap Putyin a nemzethez fordult, bejelentette, hogy meghatározatlan időre elhalasztják az áprilisra tervezett népszavazást az alkotmányos reformokról, ismertetett egy sor szükségintézkedést, köztük azt, hogy az oroszok egyhetes (kényszer)szabadságot kapnak húsvét előtt. Emellett azonban nem sok figyelmet szentelt a problémára azon túl, hogy eldarálta a szokásos figyelmeztetést: mindenki maradjon otthon. Megjegyezte még, hogy bárki megbetegedhet - ezt talán úgy kellett érteni, hogy kár idegeskedni a járvány miatt.

Eközben Szobjanyin Moszkvában elkezdett bevezetni egy sor biztonsági intézkedést, amelyek jóval keményebbek voltak a kormány egész országra szóló döntéseinél. A orosz főváros polgármestere megkapta a megbízást a válságkezelés irányítására, aminek birtokában arra biztathatja regionális vezető kollégáit, hogy vegyék át a szigorú korlátozásokat, figyelmen kívül hagyva Putyin ambivalens viselkedését. Elő is vezetett egy sor intézkedési javaslatot a tesztelés felpörgetésétől a kórházanként szükséges minimális számú lélegeztető gépig, más kérdés, hogy régiónként változik, melyikük vezetése mekkora figyelmet szentel ezekre.

Régi trükk

Putyin azonban, úgy tűnik, egy régi trükkel játszhatja ki Szobjanyint. A moszkvai polgármester kezdeményezte, hogy a 65 évesnél idősebbeket kötelezzék otthon maradásra. Mihail Misusztyin miniszterelnök felkapta az ötletet, ám Kremlből - Putyin szóvivőjének, Dmitrij Peszkovnak a tálalásában - már ügy jött vissza a dolog, amit az elnöki adminisztráció találta ki a dolgot. Magyarán úgy tűnik, Szobjanyinnak van hatásköre intézkedni anélkül azonban, hogy valós hatalma is lenne.

A kérdés az, hogy belenyugszik-e ebbe vagy beleáll a feladatába. Az utóbbi azt jelentené, hogy rászorítaná a cselekvésre azokat a régiókat és kormányhivatalokat, amelyek fittyet hánynak a válságkezelő parancsnokként hozott döntéseire. Ez durva csatározásokhoz vezethet, ha egyes régiós vezetők úgy döntenek, hogy határaik lezárásával próbálják elszigetelni magukat a járvány terjedése elől. Összességében akármit teszi is a moszkvai polgármester, az politikai manőverezésnek fog minősülni, amiből azt is ki lehet olvasni majd, hogy esetleg a kormányfői székre vagy egy még magasabb pozícióra vetett szemet.

Mivé válik?

A kérdés tehát az, hogy valóban el akarja-e játszani azt a szerepet, amit ráosztottak, és ha igen, lehetővé teszi-e az ország ura, hogy learassa annak gyümölcseit. Könnyen a képmutató vészmadár pozíciójában találhatja magát, aki saját városában sem tud rendet teremteni, de másoknak prédikál arról, mit kellene csinálniuk. Putyin leradírozhatja a színről azzal, hogy ha sikeresnek bizonyul a válságkezelés, azt saját érdemének állítja be, ha pedig sikertelen, akkor az alsóbb szintű nacsalnyikokat, köztük Szobjanyint és aktatologatókat teszi felelőssé a kudarcért.

Eközben az egész színjáték egyfajta tanulmányként szolgál a putyini rendszer válságkezelési képességéről. Miközben az orosz elnök erősen centralizált rendszert épített ki, nem akarja bepiszkolni a kezét a koronavírus-járvány okozta válság kezelésével, ami sok kényelmetlenséget okoz az embereknek. Ezért Szobjanyin helyzetbe hozásával létrehozott egy ad hoc rendszert, amelyre delegálta a feladatot, ám valódi hatalmat már nem adott a megoldáshoz.

Szobjanyin oldaláról nézve azt láthatjuk, hogy ha sikerül elvégeznie a munkát - és nagy kérdés, hogy sikeres lehet-e ebben -, akkor segít fenntartani a putyini rendszert, miközben az a legkisebb hálával sem fog tartozni neki.