A népámítással operáló populista vezetők semmit sem utálnak jobban, mint ha gyengül a népszerűségük. Vélhetően ezért bizonyultak rossznak a válságkezelésben: csupa népszerűtlen intézkedésbe kellett belenyugodniuk a karanténtól a maszkviselésig, miközben a gazdaság leállása hosszabb távon is veszélyezteti a jó megítélésüket - írja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája. A nyugati világ két legnagyobb népességű országban regnáló populistája Donald Trump amerikai és Jair Bolsonaro brazil államfő.

Mindkettőjük katasztrofálisan rosszul kezelte a koronavírus-válságot, ami immáron a kopogós statisztikán is meglátszik: június végén Brazília vált az USA után a második olyan országgá, amelyben több mint 50 ezer áldozatot szedett a koronavírus-betegség. A két politikus abban hasonlít egymásra, hogy képtelenek voltak szembe nézni a realitásokkal. Az amerikai államfő az év elejétől március közepéig figyelmen kívül hagyta a járványt, és arról beszélt, hogy a vírus magától el fog tűnni. Bolsonaro odáig ment, hogy a regionális vezetők által bevezetett korlátozások ellen tiltakozó demonstrációkon vett részt és kirúgta két egészségügyi miniszterét, mert azok valódi válságkezelést akartak.

Kapcsolódó

Ára van

Mindketten jelentős politikai árat fizetnek hozzánemértésükért. Trump messze lemaradt a népszerűségi versenyben novemberi elnökválasztási kihívója, Joe Biden mögött, Bolsonaro indexe szintén romlott, miközben környezete korrupciós gyanúba keveredett.

Jair Bolsorano barazil elnök, Fotó: AFP Photo/Brazils presidency/Marcos CORREA

Az Egyesült Királyságban Boris Johnson miniszterelnök végül belátta ugyan a szigorú válságkezelés szükségességét, ám végzetes késlekedést okozott, hogy először a szabadság földjének minősítette a szigetországot, mint amelyen nem lesznek olyan szigorítások, mint máshol. Az eredmény: Európában az Egyesült Királyságban haltak meg a legtöbben a járvány miatt, a kormányfő népszerűségi indexe a rekordmagasságból a negatív tartományba zuhant.

A nagy kontraszt Angela Merkel kancellár, akinek irányítása alatt Németország úszta meg népességarányosan a legkevesebb halálos áldozattal a járványt. Johnson a brit parlamentben azt mondta, hogy képviselőtársai nem tudnak mutatni egy olyan országot sem, amely hatékonyan korlátozta volna az emberi érintkezéseket, mire Keir Starmer, az ellenzéki Munkáspárt vezére csak ennyit mondott: Németország. Merkel népszerűsége visszajött a korábbi mélységből, és évek óta nem látott magasságba emelkedett, miközben a populista, euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) párt hanyatlik a közvélemény-kutatásokban.

Nagy mondások

Mindezt látva Francis Fukuyama, a Stanford University professzora azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a koronavírus-járvány kivégezheti a populizmust, amely az elmúlt években előretörésben volt. Egy másik tudós, Matthew Goodwin azt az eseménysort is felvázolja, ami elvezet ehhez. Ez Trump és Bolsonaro választási vereségét, Emmanuel Macron francia elnök újraválasztását és az AfD hanyatlását tartalmazná, ami azt jelenti, hogy a liberalizmus visszatér, a populizmusnak leáldozik.

Főként Trump bukása jelentene sokat, mivel a világ minden táján inspirálta a nacionalista populistákat, köztük Bolsonarót, illetve a lengyel és a magyar vezetést, továbbá a francia, a német és az olasz radikálisokat. Korai lenne azonban inni a medve bőrére: Trumpnak sokat hozhat a konyhájára az USA-ban kibontakozott "kultúrháború". Emellett Goodwin rámutat arra is, hogy a koronavírus-válság sok olyan csoporton - főként az alacsony képzettségűeken, a gyengén fizetett rétegeken - verte el a port, amelyek korábban is populistákra szavaztak, és a változás megerősítheti elszántságukat.

Fotó: Win McNamee/Getty Images

További körülmény, amit figyelembe kell venni, hogy a populisták megtagadhatják, hogy átadják a hatalmat a választási vereség után. Trump sokakat felidegesített azzal, hogy azt mondta, elcsalhatják a novemberi elnökválasztást. Bolsonaro telerakta kormányát tábornokokkal, aki - ahogy fogalmazott - nem fognak hozzájárulni, hogy például korrupciós ügyek miatt elmozdítsák hivatalából a demokratikusan megválasztott elnököt. Lehet, hogy a populistákat elmeszeli a válság, de ez nem garancia arra, hogy csendben le is lépnek a színről.