Egyelőre hiba lenne levonni következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy mi volt a jó módszer a koronavírus-válság kezelésére, a karanténok elrendelése, amit világ országaiban alkalmaztak, vagy kevés korlátozás, azaz a "svéd modell", mivel jelenleg nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű és elég hosszú időszakot tükröző adat a krízisről - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) publicistája. Szerinte butaság kevés adatból konklúziókat levonni, és idén azok követték el a legnagyobb hibát, akik a svéd modell kudarcára következtettek abból, hogy áprilistól júniusig nőtt a fertőzöttek száma a skandináv országban.

Az iskolák, a vendéglők, valamint az országhatár lezárása nélkül operáló svéd módszer - amelynek atyja Anders Tegnell az ország közegészségügyi vezetője - nem azt jelenti, hogy semmit sem tesznek a járvány ellen, mint például Fehéroroszország kormánya, amely egyszerűen a lovak közé dobta a gyeplőt. Az emelkedő számokra reagálva például elrendeltek helyi karanténokat, ám egyszer csak Európa többi országában is emelkedni kezdett a fertőzöttek száma, ami arra utalt, hogy nem a svéd modellel van a baj.

Az őszre a svédek alacsonyabb új fertőzési adatokkal fordultak rá, mint Európa többi országa, ami őket látszik igazolni. Az FT publicistája szerint azonban hiba lenne bármilyen következtetést levonni addig, amíg nem áll rendelkezésünkre kellően átfogó adatbázis. A 2003-ban kitört SARS-járvány után például éveken át gyűjtött adatok alapján értették meg végül a járványügyi szakemberek, hogyan működik az a vírus.

Déjá vu

A szakértők akkor követnek el hibát, amikor nem leszűkítik a nézőpontjukat. Különösen igaz ez a statisztikai adatokra, amelyek egyes esetekben csak félrevezető számokat mutatnak, máskor teljesen elfedik egy probléma összetettségét. Az FT cikkírója 2008-at megelőzően részt vett olyan kutatásokban, amelyek a későbbi pénzügyi összeomlást megelőző befektetésieszköz-buborékokat vizsgálták. Kiderült, hogy a bankok jellemzően azt a statisztikát figyelték, amelyek a napi kockázataikat írta le. A vezetők úgy értékelték ezeket, hogy megmutatják, melyikük bankja nyerte meg az adott napot, és melyikük vesztett.

Az is kiderült, hogy a figyelembe vett paraméterek legkisebb változása jelentősen eltéríthette a végeredményt. Ebből az a logikus következtetés adódott, hogy egy olyan összetett pénzügyi problémát, mint a bankok teljes eszközállományának kockázatossága, nem lehet egyetlen mutatóba sűríteni. Ma ugyanezt a hibát látjuk, amikor a napi fertőzési számok alakulásából akarják megmondani, melyik a jó válságkezelés, és melyik a hibás.

Fránya részletek

Például ha benézünk a svéd adatok mögé, akkor kiderül, hogy a fertőzések korábbi megugrását az idősotthonokban terjedő járvány okozta. Ezeknek az intézményeknek a megóvásában Németország például jól teljesített, míg mások kevésbé. További részlet, hogy nagy a térbeli különbség. A legtöbb esetet Stockholmban és környékén regisztrálták, közben az ország déli részén lévő Malmőben kevésbé pusztított a járvány.

Az utóbbiban az is érdekes, hogy közel van Koppenhágához, amelynél enyhébb adatokat mutatott, miközben a két városban eltérő volt a válságkezelés (a dán fővárosban a karanténozós módszert alkalmazták.) Az FT publicistája nem tud magyarázatot ezekre a különbségekre, de úgy véli, ha valaki értékelni kívánja a svéd modellt - összehasonlítva a másikkal -, akkor ezt is meg kell magyaráznia.

Nagy a tét

A legnagyobb gond, hogy a kormányok a statisztikai adatok helyes vagy fals értékelésére alapozva olyan súlyú döntéseket hoztak, mint a gazdaság leállítása, amelynek ma még beláthatatlan következményei lesznek. Annyi már látszik, hogy növekedni fognak a társadalmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség és sok lesz a vállalati csőd, ha kifutnak a kormányok válságkezelő programjai. A tőzsdék nagy hullámzásokat mutatnak, ám ezek mögött a tőke jelentős átcsoportosítása lehet régi és új szektorok között, annak minden szociális következményével.

Az FT publicistája jelenleg a karanténreflexet tartja a legnagyobb fenyegetésnek, amivel a piacgazdaságot és liberális demokráciát üzemeltető nyugati országok szembe kerültek. A járványról rendelkezésünkre álló adatok nem mutatják meg mit kell tenniük a kormányoknak, ám a svéd példa megkérdőjelezi azt a konszenzust, miszerint a vad korlátozások kínálják a legjobb módszert a pandémia megfékezésére.