Van abban valami hátborzongató, ahogy a világ értékelte a koronavírus-válság svédországi kezelését - véli Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája. A radikális jobboldali populisták tapssal nyugtázták, hogy a szociáldemokrata stockholmi vezetés visszautasította a legszigorúbb karanténintézkedéseket, miközben a mérsékelt európai közvélemény, főként a liberálisok és a baloldaliak arra vártak, hogy kiderüljön mekkora hibát követtek el ezzel.

Úgy tűnik, hogy végeredményben a pesszimistáknak lett igazuk, ám ennek semmi köze a jobb vagy baloldalhoz, ahhoz, hogy ki minek drukkolt. Ezzel szemben az FT publicistája szerint egy igazi svéd kudarcnak lehettünk tanúi: az inkább baloldali ország társadalma túlságosan bízik tudományos képességeiben és bürokrata elitjében. Ennek szellemében úgy gondolták, hogy tudományos alapossággal oldják meg járvány okozta gondokat, mit sem törődve azzal, hogy ezzel szembe mentek minden olyan országgal, amely szintén a tudományos racionalitás nevében keményebb intézkedésekkel kezelte a válságot.

Kapcsolódó

A lazaság ára

Természetesen Svédországban sem mondtak le minden korlátozásról. Az 50 fősnél nagyobb rendezvényeket megtiltották és új egészségügyi létesítményeket építettek a hirtelen megugró számú beteg ellátására. Ugyanakkor az iskolákat, a vendéglőket, sőt a konditermeket sem zárták be. Az indoklás úgy szólt, hogy e lazaságnak köszönhetően gyorsabban kialakul a társadalom úgynevezett természetes nyájimmunitása a vírussal szemben.

Ennek voltak pozitív hozadékai, például az diákoknak nem kellett elszenvedniük a hosszú iskolaszünet miatti kiesést, ám az ország exportorientált gazdasága már nem sok használt látta a hazai lazaságnak, miközben piacai zárva voltak. Az egy főre eső halálozás Svédországban tízszerese volt a szomszédos Norvégia adatának, voltak napok, amikor az egy főre eső elhunytak számát tekintve a svédek álltak a világ élén. Ugyanakkor tény az is, hogy keményebb korlátozást alkalmazó országok is végeztek rosszabb helyen náluk, például az Egyesült Királyság.

A szomszédos észak-európai országok vezetői vélhetően úgy vélik, hogy Svédország az ő karanténjuknak köszönheti, hogy elkerülte a nagyobb bajt, miközben csak rajtuk múlott, hogy nem rontotta védekezésük hatékonyságát. Erre utal, hogy amikor határaikat megnyitották más országokkal szemben, a Svédország felé maradt a zárlat.

Jobb-bal helycsere

Amikor kiderültek a rossz halálozási adatok a svéd ellenzék, amely történetesen a Svédországi Demokraták képében egy radikális jobboldali párt neonáci gyökerekkel, elítélte a kormány járványstratégiáját. Más szóval a hazai pályán - szemben a nemzetközi politikai közélettel - a radikális jobboldal minősítette rossznak a karantén nélküli válságkezelést. A baloldali kormány racionális-tudományos megközelítése, ami a máshol a felelősségteljes intézkedés szinonimája volt, a felelőtlenség szimbólumává vált. Átengedték az ügyben kommunikációt Anders Tegnellnek, a kormány főepidemológusának, aki laza megközelítés prédikátorává vált.

Az FT cikkírója szerint paradox módon éppen a svéd nemzet sikeressége vezethetett a koronavírus-járvány rossz kezeléséhez. Úgy gondolnak magukra, mint egy olyan társadalomra, amely abszolút racionális és bízik önmagában. Az önbizalom azonban arroganciává vált, amikor a pandémia kezelésében szembe mentek az egész világgal. Hasonló történt a 2015-ös menekülthullám kezelésénél: akkor sokáig minden szíriai előtt nyitva hagyták az országot - lazábbra vették a bevándorlás kezelését, mint a németek -, amiről kiderült, hogy túl nagy teher az országnak, ezért vissza kellett venni a lazaságból - emlékeztetett Nicholas Aylott, stockholmi politikatudós.