Van egy óriási nyitott kérdés a koronavírus-járvány hatásaival kapcsolatban. Tudjuk, hogy a vírus végső soron megfertőzheti az emberek többségét. Tudjuk, hogy a világ összes tőzsdéjét elérte pánik, ami jelentős veszteségeket okoz a befektetőknek.Tudjuk, hogy az utóbbira válaszul a világ legbefolyásosabb jegybankjai bevetik a monetáris enyhítés eszköztárában lévő összes fegyverüket (kamatcsökkentés, értékpapír-vásárlás). Amit nem tudunk az az, hogy a Covid-19 betegség a közegészségügyi vészhelyzet után okoz-e egy a 12 évvel ezelőttihez hasonló pénzügyi összeomlást is vagy sem? - veti fel a kérdést Patrick Jenkins, a Financial Times (FT) szakírója.

Ne feledjük, hogy a 2008. szeptemberi krach sem előjelek nélkül érkezett: például a Northern Rock vagy a Bear Stearns befektetési bankok megingása, amelynek nyomán meg kellett menteni ezeket a pénzintézeteket, jóval korábban történt. A jó hír az, hogy a bankok jelenleg sokkal jobb állapotban vannak, mint akkor. A pénzügyi válság után megszigorították a tevékenységük szabályait, például nagyobb tőketartalékot kell képezniük a vészhelyzetekre, több likvid, azaz gyorsan pénzzé tehető forrással kell rendelkezniük, szigorúbb napi ellenőrzés alatt állnak. Ezért bízhatunk abban, hogy nehezebb megingatni őket.

Rossz jelek

Ugyanakkor vannak rossz jelek is, élükön azzal, hogy a március második hetében a világ pénzpiacain végigvonult vihar azt mutatta, hogy a befektetői bizalom összeomlóban van. A legrosszabb napon, március 12-én (amilyen tőzsdei borzalomra utoljára az 1987-es fekete hétfőn volt példa) az európai Stoxx Europe 600 Banks index 14 százalékkal esett, olyan alacsony szintre került, amilyet utoljára az 1990-es években láthattunk. Eközben az európai piacok összességükben "csak" 11 százalékkal zuhantak.

Az első pénzügyi válság után bevezetett biztosítékok tükrében ez a különbség nem volt indokolt, ám néhány tényező mégis magyarázatot ad rá. Először is a fekete hét után azok a stressztesztek, amelyek korábban szigorúnak látszottak, már egyáltalán nem tűnnek keménynek. Például az európai bankfelügyeleti hatóságok olyan forgatókönyv alapján vizsgálták a pénzintézetek csődállóságát, amelyek azt feltételezték, hogy a tőkepiacok 25 százalékot veszítenek értékükből. Számos téren ennél már nagyobb zuhanás következett be a koronavírus-járvány nyomán.

A Bank of England (BoE) olyan stressztesztet végzett, amely a piaci volatilitást, azaz az árfolyamok hullámzását kifejező Vix index 41-es értékével számolt. Ez akkor különlegesen magasnak számított, hiszen a Vix az év elején 12 körül mozgott. A fekete héten azonban elérte a 75-ös szintet.

Szerencsétlen döntések

A koronavírus-járvány kitörésének tükrében a szabályozó hatóságok rossz ütemben enyhítettek a bankok tőkekövetelményein. Az amerikai Fed könnyítette a tőkével, a likviditással és a stressztesztekkel kapcsolatos elvárásokat is. Európában az új tőkedirektíva megengedi, hogy a bankok ne csupán tőkét, hanem adósságot is figyelembe vegyenek tőkéjük kiszámításakor.

Az USA-ban ráadásul soha nem fogadták el az úgynevezett anticiklikus tőkepuffer bevezetését, amelynek célja az lett volna, hogy baj esetére extraforrást biztosítson a pénzintézeteknek. Az Egyesült Királyságban és egyes európai országokban léteznek ezek a pufferek. Logikus, hogy a BoE és az Európai Központi Bank látva az összeomlás jeleit megengedte ezeknek a puffereknek a felhasználását. A gond az, hogy ezek a tartalékok soha nem voltak nagyok, így sokkal hamarabb elfogyhatnak, mint hogy meglátnánk a válság végét.

Vészes áttételek

Nem tudjuk, hogy a járvány végül, milyen keményen üti meg a bankokat. Igaz ugyan, hogy saját számláik terhére visszafogottabban kötöttek kockázatos üzleteket, mint 2008 előtt, de a hedge fundok és más kockázati alapok, amelyek értelme a rizikós befektetések menedzselése, már messze nem fogták vissza magukat ennyire. És ezeknek jócskán adtak hiteleket a bankok.

Eközben a járvány okozta gazdasági visszaesés és az orosz-szaúdi olajárháború miatt bajba kerültek az olajvállalatok, az idegenforgalom összeomlása miatt a légitársaságok, a túlterhelés miatt az egészségügyi vállalkozások, ami azzal jár, hogy rossz adósokká válnak. Ezzel az áttételellel is átalakulhat a koronavírus-válság pénzügyi válsággá. Eközben a központi bankok újabb és újabb pénzesői, amivel a pénzügyi válságot és az abból fakadó bank- és államcsődöket kezelték, egyre inkább a baj részévé válnak, mint hogy megoldást kínálnának - véli az FT cikkírója.

Rosszak voltak az előjelek

A Institute of Internatiional Finance, azaz a pénzintézetek nemzetközi szervezete január végén jelentette, hogy a világon felhalmozott adósság elérte a 257 ezer milliárd dollárt, ami 50 százalékkal több, mint amilyen szinten 2008-ban volt. A közgazdasági egyszeregy szerint ha a kamatok nagyon alacsonyan maradnak, akkor az adósság lehet magas, mert a tartozásokat alacsony költséggel lehet finanszírozni. Ha azonban beüt a globális recesszió, akkor a gazdaság nem fogja kitermelni a törlesztőrészletek fedezetét.

Az IMF 2019 őszén arra figyelmeztetett, hogy miután a vállalati profitok törékenysége párosul a cégek jelentős eladósodottságával, a világ vállalati kötvényeinek 40 százaléka, azaz összesen 19 ezer milliárd dollárnyi céges kötvényadósság visszafizethetetlenné válna egy olyan gazdasági válságban, amely fele annyira súlyos, mint amilyen a 2008-as krach volt. Ennek tükrében az FT publicistája a szerint egy újabb pénzügyi válság egyre inkább reális lehetőségnek látszik.