"Kína új standardot állított fel a koronavírus-járványra adott válaszával" - jelentette ki Tedrosz Adanom Gebrejeszusz, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) főigazgatója, miután január végén a járvány miatt meghirdették világszintű egészségügyi vészhelyzetet. Emellett WHO azt ajánlotta a világ országainak, hogy ne korlátozzák állampolgáraik kínai utazásait. Számos ország másként látta: szerintük Kína korántsem nyújtott olyan jó teljesítményt, mint a főigazgató állította, és számos állam, köztük az USA és Oroszország korlátozta állampolgárai utazásait az ázsiai országba és viszont - írja háttérelemzésében a Wall Street Journal.

Az elmúlt évtizedekben a járványok kezelése során WHO-nak ritkán kellett olyan politikailag és gazdaságilag szupererős országgal meccselnie, mint Kína - ismerik el szakértők. Az egészségügyi szervezet nem engedheti meg magának, hogy elidegenítsen magától egy olyan nagy befolyással és pénzügyi erővel rendelkező nemzetközi szereplőt, mint a pekingi kormány. Szüksége van Kína jóindulatára, hogy megelőzze a világjárványt, és nem csupán most, hanem várhatóan máskor is, mert számos kórokozó indult el az ázsiai országból úgy, hogy állatokról átterjedt emberek megfertőzésére.

Konfliktusok

A WHO feladta, hogy irányítsa a járványok nemzetközi kezelését, gondoskodjon az egészségügyi standardok betartásáról, amelyeket a szervezet tagállamai előzőleg vállaltak, illetve a legújabb tudományos eredmények alapján javaslatokat tegyen az egészségvédelem javítására. Ennek során időnként összetűzésbe kerül olyan kormányokkal, amelyek országában közegészségügyi gondokat tapasztal.

Sok szakértő szerint a szervezet azért késlekedett a globális egészségügyi vészhelyzet meghirdetésével az új járvány kitörésekor, mert túlzottan tekintettel volt arra, hogy ez milyen kárt okoz majd a kínai gazdaságnak, illetve mennyire kellemetlen a pekingi vezetésnek. A bírálók szerint a WHO a kínai hatóságok túlzásba vitt dicséretével erodálta saját befolyását, engedett a standardjaiból és rossz üzenetet küldött a világ más országainak, amelyekben hasonló járványok törhetnek ki a jövőben.

Miközben az ENSZ szervezetének kellene lennie annak, amelyben az embereknek bízniuk kellene a nehéz időkben, és amelyre hallgatniuk kellene, igen kínos, hogy a WHO ajánlását semmibe véve tucatnyi ország korlátozta állampolgárai kínai utazásait és a nemzetközi légitársaságok egymás után függesztették fel a kínai városokba tartó járataikat.

Pro...

A kínai hivatalos álláspont szerint a maguk részéről minden információt időben megosztottak a külvilággal, és az USA rossz példát mutatott más államoknak az utazási korlátozások bevezetésével. A WHO igazgatója egyik interjújában dicsérte a hatóságokat a járvány központjában, Hupej tartományban bevezetett karanténért. Elmondása szerint ez összhangban van a szervezet standardjaival, amelyek kimondják, hogy az országok az egészségügyi gondjaikhoz illeszkedő óvintézkedéseket tehetnek.

Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy figyelembe kell venni az emberi jogokat is, a WHO-nak ellenőriznie kell, hogy a kormány gondoskodik-e az emberek megfelelő ellátásáról. Szerinte Kína rekordidő alatt osztotta meg a koronavírussal (Covid-2019) kapcsolatos információit a nemzetközi közösséggel és megemlítette, hogy őszinte és barátságos beszélgetést folytatott minderről Hszi Csin-ping kínai államfővel.

...és kontra

Szakértők azonban nem ilyen elnézőek. Felhívják a figyelmet például arra, hogy közel két hétig tartott, mire a WHO szakértői csapata bejutott Kínába a közös teendők tisztázása céljából. John Mackenzie járványügyi szakértő, a WHO döntéshozó testületének tagja azzal magyarázza ezt, hogy a szervezetnek fenn kell tartania Kína bizalmát, miután számos korábbi példa igazolja, hogy ha a kínaiak megsértődnek, akkor a végtelenségig képesek halogatni az együttműködést.

Mackenzie szerint az információk megosztása nem volt olyan gyors, mint lennie kellett volna, mivel a helyi vezetők igyekeztek elkenni az ügyet. Sokáig tartott az is, mire elismerték, hogy a kórokozó emberről emberre is terjed. Egy szóval a WHO-nak észben kell tartania, hogy Kína nélkülözhetetlen partner a járvány elleni küzdelemben, de talán nem kellene túlságosan dagályosan dicsérni az intézkedéseit.

Devi Sridhar, a University of Edinburgh tudományos kutatója vitatja az óriási, 20 milliós embertömeget érintő karantén hatékonyságát is. Felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek megtalálják a módját, hogy kijussanak ezekből és elmulasszák a hatóságokat értesíteni a betegségükről. A bezártsággal járó feszültség miatt ellenségessé válhatnak az egészségügyi személyzettel szemen. Végül meginoghat a bizalmuk a kormányban, mert az a karanténnal azt sugallja nekik, hogy valami bajuk van - akkor is, ha nem betegek -, ezért kell elkülöníteni őket az egészséges emberektől.